A Hét 1994/1 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1994-03-04 / 10. szám
OTT JÁRTUNK LESZ EGYETEM IS Egy néhány napos látogatás nyilván kevés arra, hogy az ember megismerkedjen a részletekkel, sőt, olykor még a felszínes tájékozódásra sem mindig futja az időből. Ennek ellenére a körülményekhez képest szerettünk volna minél többet megtudni a dél-tiroli tanügy helyzetéről, és elsősorban arról, hogyan valósul meg a gyakorlatban az oktatásügyi autonómia. Az oktatásügyben megkülönböztetnek állami és tartományi hatásköröket, s ez sok esetben bonyolítja a dolgokat. A tanítók és a tanárok például állami alkalmazottaknak számítanak, fizetésüket az állami költségvetésből folyósítják, s ezért gyakran megtörténik, hogy havi jövedelmük jóval alatta marad az iskolákban dolgozó adminisztratív munkaerők bérének, mivel ez utóbbiakat a tartomány alkalmazza és fizeti, s mint már említettem, Dél-Tirol a legtehetősebb vidékek egyike Olaszországban, így a tartományi költségvetés is nagyvonalúbb. Az iskolaépületeket általában a település önkormányzata mint tulajdonos kezeli, tehát elemi érdeke, hogy jó karban legyenek, s felszereltségük megfeleljen a kor követelményeinek. Ugyancsak az önkormányzat gondoskodik azoknak a gyermekeknek az utaztatásáról, akik lakóhelyüktől távolabb kénytelenek tanulni. Ellátogattunk két iskolába is. Az egyik egy német tanítási nyelvű szakközépiskola, a másik egy olasz tanítási nyelvű általános iskola volt. Rögtön le kell szögeznem, hogy a német iskolák egyike sem kétnyelvű (vagy ahogy mifelénk mondanánk: "alternatív”), s ezt a lehetőséget nem is fontolgatják. A németek még ma is élénken emlékeznek arra, hogy Mussolini 1927-ben bezáratta az összes német iskolát, s a német gyermekeknek olasz iskolába kellett járniuk. Hogy a dél-tiroliak megőrizhessék német identitásukat ún. földalatti iskolákat szerveztek, ahol esténként titokban németül tanították gyermekeiket. A német gyerekek az elemi iskola második osztályában kezdik tanulni az olaszt mint második nyelvet, de immár közel két évtizede az olasz iskolákban is kötelező a második osztálytól a német nyelv tanítása. Az együtt élő nemzeti közösségek tehát tanulják egymás nyelvét, ami végeredményben mindenkinek csak hasznos lehet. A teljesség kedvéért azért el kell mondani, hogy a németek jobban megtanulnak olaszul, mint fordítva, de ennek objektív okai vannak, s korábban már utaltam rá. Az egyes iskolákban szigorúan ügyelnek arra, hogy anyanyelven csakis a megfelelő anyanyelvű tanár taníthasson. A német iskolában például csak az olasz nyelvet taníthatja olasz anyanyelvű tanár, de ugyanez vonatkozik az olasz iskolákra is. Az 1991/92-es tanévben a tartomány 63 elemi iskolája közül 44 volt a német, 17 az olasz és 2 a rétoromán. A 77 felső tagozatos vagy teljes szervezettségű általános iskola közül 51 volt a német, 20 az olasz és 6 a rétoromán. A tartomány 57 középiskolájának nyelvcsoportok szerinti megoszlása pedig a következő volt: német — 30; olasz — 23; rétoromán — 4. El kell azonban mondani, hogy valódi rétoromán iskolákról nem beszélhetünk. A ladin gyermekek, miután kikerülnek az óvodából (itt kizárólag anyanyelvükön foglalkoznak velük) az elemi iskola első osztályától kezdve németül és olaszul tanulnak (az órák száma fele-fele arányban megoszlik a két nyelv között), s anyanyelvűket csak kiegészítésképpen, heti 2—<3 órában tanítják nekik. Ezt a korántsem rokonszenves megoldást részben a kényszer szülte. A rétérománok ugyanis nagy területen szétszórva élnek Svájcban és Olaszországban, s mindmáig nem alakult ki egy egységes rétoromán köznyelv. Mint dr. Hugo Valentin, a dél-tiroli tartományi kormánynak a ladin kulturális és oktatásüggyel megbízott miniszteri rangú felelőse elmondta, a dél-tiroli ladinok öt völgyben élnek, s mindenütt egy sajátos nyelvjárást beszélnek. Csak az utóbbi időben kezdődött el az "egységesítés", de nem lesz könnyű bevégezni, mert mindegyik ladin falu a maga nyelvjárását szeretné köznyelvvé emelni. (Ahogy Hugo Valentin találóan jellemezte: minden falu a maga templomtornyát hiszi a legmagasabbnak.) Olaszországban egyébként — a becslések szerint — kb. 400 ezer rétoromán él, közülük azonban csak a dél-tiroli ladinoknak vannak többlet jogaik. Az iskolai tantervek egész Olaszország területén általában azonosak, de azért Dél-Tirolban tekintetbe vesznek bizonyos helyi sajátosságokat is. Ez elsősorban a történelem oktatására vonatkozik, de némely szakközépiskolában — pl. az általunk is meglátogatott német tanítási nyelvű ötéves közgazdasági szakközépiskolában — egyes szaktantárgyak esetében is érvényesül. Ahogy vendéglátóink elmondták: az olasz oktatásügy megérett egy alapos reformra. A legutóbbi reformra több mint 20 évvel ezelőtt került sor, s azóta sok minden történt a világban. Az olasz parlament a múlt évben bele is fogott az új reform megvitatásába, de mielőtt befejezhette volna — feloszlott. Mivel az olasz társadalmat súlyos belpolitikai válság gyötri, eltart még egy ideig, amíg az annyira várt reformot bevezetik. A dél-tiroliak elsősorban azt szeretnék, ha a középiskolák "átjárhatók" lennének, ami azt jelenti, hogy az egyik iskolából bármilyen más iskolába át lehessen lépni. Én ezt úgy értelmeztem, hogy szeretnék minél általánosabbá tenni a középiskoláikat, hogy ezzel is nagyobb esélyt teremtsenek a főiskolai vagy egyetemi tanulmányok elkezdéséhez és sikeres befejezéséhez. Dél-Tirolban jelenleg egyetlen felsőoktatási intézmény sem működik. A német nemzetiségű diákok elsősorban külföldön, Ausztriában és Németországban folytatják tanulmányaikat (a tartományi költségvetésből jelentős összegű ösztöndíjat is kapnak), de akadnak olyanok is, akik olasz egyetemet választanak. Az olaszok zöme szintén olasz egyetemen tanul tovább, de az utóbbi években vagy hatvan olasz nemzetiségű diák német egyetemre jelentkezett. Az Innsbrucki Egyetem afféle anyaegyeteme a dél-tiroli németeknek, de sokan tanulnak Bécsben és Münchenben is. Sajnos elég sok diák az egyetem elvégzése után nem tér vissza szülőföldjére, hanem Ausztriában vagy Németországban telepedik le. Ezért is szorgalmazzák a tartomány vezetői, hogy Dél-Tirolban is alapítsanak főiskolát vagy egyetemet, már csak azért is, mert ez az olaszoknak is érdekük. Olaszországban ugyanis az egyetemet végzettek aránya jóval elmarad a nyugat-európai átlagtól. Például 100 németországi diplomásra csak 45 olaszországi diplomás jut. (Folytatjuk) 4 A HÉT Egy büszke tartomány DÉL-TIROLI NAPLÓ Lacza iTihamér
