A Hét 1994/1 (39. évfolyam, 1-26. szám)

1994-02-24 / 8. szám - 1994-02-18 / 9. szám

LÁTOGATÓBAN

EMBERNEVELŐK

Albert Sándor — mérnök, igazgató

— Ung-vidéken születtem 1943-ban. Az általános iskolát szülővárosomban, Nagykaposon végeztem el, 1957-ben diákként kerültem a kassai ipariskolába, ahol 1961-ben érettségiztem energetikai szakon. Tanulmányaimat a Kassai Műszaki Egyetem Gépészeti Karán folytattam, 1966-ban szereztem mérnöki diplomát, majd utam visszavezetett az ipariba. Egyetemi tanulmányaim befejezése után Schulz György az iskola akkori igazgatója tanári állást kínált fel.

— Egyszer azt mondtad nekem, hogy kezdetben eszed ágában sem volt, hogy pedagógus légy, most pedig azon kevesek közé tartozol, akik mérnöktanárként váltak a pedagógiai tudományok kandidátusává. Hogy jött ez össze?

— Igazgatói kinevezésemig (1990) a gépelemek oktatásával foglalkoztam. Abban az időben a szakközépiskolában csak elvétve akadtak magyar tankönyvek. A tanulók a füzetekbe lediktált szöveg alapján tanultak. Úgy gondoltam, ezen változtatni lehetne, ezért 1968-ban megírtam első gépelemjegyzetemet. A későbbiekben ezt további jegyzetek, magyar és szlovák nyelvű tankönyvek, példatárak, módszertani füzetek és szakmai cikkek követték. A módszertani intézet külső munkatársaként jártam az ország iskoláit, és arra a meggyőződésre jutottam, hogy a szakközépiskolában nagyon sok a jó szakember, de az oktatással és annak eredményeivel mégsincs minden rendben. Ez a felismerés vezetett arra a gondolatra, hogy a szaktantárgyak, mindenekelőtt a gépelemek oktatásának módszertanával foglalkozzam. A hetvenes évek végétől kezdtem el a pedagógiai kutatást. Pályamunkáimmal több ízben lettem aranyérmes az országos pedagógiai felolvasásokon, és 1989-ben a Pozsonyi Műszaki Főiskola Pedagógiai Tanszékén megvédtem a disszertációs munkámat.

— Aztán a hazai eredményeket megpróbáltad összevetni a külföldiekkel.

— Európa nagy részét bejártam, több alkalommal voltam az Egyesült Államokban és Kanadában is.

— Légy szíves szóljál a tapasztalataidról!

— Az oktatásügyet mindenekelőtt Magyarországon, Hollandiában, Belgiumban és Angliában tanulmányoztam, de alkalmam volt betekinteni néhány közép- és felsőfokú oktatási intézménybe a tengeren túlon is.

A magyarországi szakoktatás múltja és fejlődésének iránya egyaránt közel áll hozzánk (hiszen gyakorlatilag azonosak a feltételek), a belga és a holland szakoktatásban az üzemekkel való együttműködést és kapcsolattartást, a képzési formák sokszínűségét, a képzett emberek anyagi megbecsülését, a diákok ebből eredő céltudatos munkáját, az iskolák

pazar felszereltségét emelném ki. Legnagyobb hatással mégis az emberek voltak és vannak rám. A munkához való viszonyuk, racionális gondolkodásmódjuk és toleranciájuk. A nálunk sokat emlegetett másság elfogadása. A tengeren túlon pedig az iskolák liberalizmusa, a kitűnő tanár—diák kapcsolat, az oktatás szeretetteljes légköre és a tanulók önállósága, magabiztossága volt rám hatással.

— Mint igazgató, a világban szerzett tapasztalataidból, az itthoni rosszabb körülmények között mit tudtál hasznosítani?

— A nálunk közismert pénzhiány ellenére is kollégáimmal sok mindent sikerült megvalósítanunk. Iskolánk a számítástechnika terén az egyik legjobban felszerelt középfokú intézmény. Van tornatermünk és kondicionáló termünk. Kiépítettünk egy könyvtárat, amely lassanként az iskola szellemi műhelyévé válik, de a város diákjai és a Csemadok-tagok előtt is nyitva áll. A 80-as évek közepétől tanszerek tervezésével, gyártásával és forgalmazásával is foglalkozunk. A gépelemek részére az iskola tanműhelyében legyártott "módszertani szekrény" Szlovákiának csaknem valamennyi ipariskolájába eljutott.

1991-től 360 fős, saját kollégiumunk van, melyhez öregdiákjaink anyagi támogatásával konyhát is építettünk. Felújítottuk a laboratóriumok műszerkészletét, a tanműhelyek gépparkját, és fejlesztettük az iskola számítógép-hálózatát. A korszerű tankönyvek hiányát — a múlthoz hasonlóan — ma is jegyzetek pótolják, így készültek el többek között az elektrotechnikai, számítástechnikai, mechanikai, közgazdaságtani jegyzeteink.

— Hogy tudtatok minderre pénzt szerezni?

— A meglévő pénzforrásainkat melléküzemági tevékenységgel — különféle vállalkozásokkal próbáljuk bővíteni. Például iskolai padokat gyártunk és forgalmazunk, üzemek és vállalatok részére pótalkatrészeket készítünk, de szervezünk menedzserképző- és nyelvtanfolyamokat is. Az iskola kollégiumában pedig szálláslehetőséget kínálunk a Kassára érkező vendégeknek, és így sorolhatnám tovább.

— Ha jól számolom, iskolátok lassan 125 éves lesz.

— A Kassai Ipariskola 1872. október 9-én kezdte el működését Szakkay József magántanintézeteként, s mint ilyen, az első volt az akkori Magyarország területén. Megalapítása az oktatásügy kiemelkedő eseménye volt, s a későbbiek során az iskola jelentős mértékben járult hozzá az ország iparának fejlődéséhez.

— Csodálatos, hogy lépést tudott tartani a tudomány és a technika fejlődésével, s ma is meg tudtok újulni. Miben?

— Az iskolában általános gépészetet és elektrotechnikát oktatunk. Az 1994—95- ös tanévtől műszaki management néven a magyar közgazdasági képzést is felvállaljuk.

— Ne vágjunk a dolgok elébe, hiszen valami az 1993—94-es tanévben is történt.

— Az a folyamat, amelyre célzol, 1991 decemberében indult el, illetve valamivel előbb. A hollandiai szakiskolák szervezetének vezetői egyéves csehországi tapasztalatok után Szlovákiának is felajánlották segítségüket a főiskolai hálózat — nálunk újszerű — felépítésére. A pályázaton indult több mint 130 iskola közül az oktatásügyi tárca vezetői és a holland szakemberek küldöttsége végül is hat iskolára szavazott, köztük a miénkre is. A tanári kar felkészítése 1992 szeptemberében kezdődött el angol nyelvtanfolyammal, majd hollandiai, belgiumi és angliai menedzser tanfolyamokkal folytatódott. A holland fél számunkra a venlói Hogeschool-t jelölte ki partneriskolának. Azóta több alkalommal is meglátogattuk egymást, és közösen határoztuk el, hogy a főiskolai képzést két szakon indítjuk: a számítógépes géptervezés és az elektronika mellett döntöttünk. Az óraterveket és a tanterveket is közösen dolgoztuk ki. így megvan a remény arra, hogy végzőseink oklevelét Hollandiában, illetve közvetítésükkel az Európai Közösség országaiban is elismerik. Tehát alapos felkészülés után 1993. szeptember 6-án kezdődött el iskolánkban 29 hallgatóval az üzemmérnökképzés.

— És természetesen folytatódik a középiskolai oktatás is.

— Igen, de az is új programmal, amelynek a lényege a következő: Az általános területeken kívül a kommunikációra, a számítástechnikára, a gyakorlati képzésre és az idegen nyelvek oktatására helyezzük a fő hangsúlyt. A többi tantárgyból pedig ún. műveltségtömböket alakítottunk ki. Ilyen tantárgykultúrával az első két év után is lehetőség van a változtatásra. A tanuló minden különösebb gond nélkül átléphet egy más irányzatú szakközépiskolába vagy akár gimnáziumba is. A szűkén értelmezett pályaválasztás ideje

6 A HÉT