A Hét 1994/1 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1994-02-24 / 8. szám - 1994-02-18 / 9. szám
MINERVA így született a porlasztó Napjainkban — a nacionalizmus térhódítása idején — szívesen számolok be olyan rendezvényekről, amelyek közvetve vagy közvetlenül a népek, nemzetek közti közeledést, a további szakmai-baráti együttműködést szolgálják. KATONA ANDRÁS, a budapesti Közlekedési Múzeum igazgatója és SZÉNÁSSY ÁRPÁD mérnök, rév-komáromi alpolgármester kezdeményezésének eredményeképpen a közelmúltban a komáromi Gépipari Szakközépiskolában nyílt meg az a kiállítás, amelyet a Csonka—Bánki-féle karburátor magyarországi szabadalmaztatásának 100. évfordulója alkalmából tavaly a Közlekedési Múzeumban tekinthettek meg az érdeklődők. A rendezők a tavaly kiállított teljes anyagot mutatták be a Komáromba érkezett szlovákiai magyar és szlovák, jelenlegi és jövőbeli szakembereknek, azaz a megnyitón megjelent minisztériumi szakdolgozóknak, közép- és főiskolai tanároknak, környékbeli diákoknak. A meghívott vendégek között volt KATONA ANDRÁS igazgató és SUNYOVSZKY SYLVIA, a pozsonyi Magyar Kulturális Központ igazgatónője is. Többek között szóba került a kiállított anyag pozsonyi bemutatásának lehetősége is. A karburátor szerkezeti fejlődésének főbb állomásait mintegy ötven darab eredeti karburátoron és fotókon szemlélhettük meg. A kiállítás napjaink égető problémájával — a motorok által okozott környezetszennyezéssel és csökkentésének lehetséges módjaival is foglalkozik. Ki is volt a két magyar feltaláló, aki a szívócsőben nagy sebességgel áramló levegő energiáját használta fel az üzemanyag apró cseppekké bontására, porlasztására? (A jelenség megértéséhez gondoljunk például a kézi hajlakkfúvók működési elvére!) CSONKA JÁNOS 1852-ben született Szegeden. Kovácsmester apja révén ismerkedett meg a kor vasipari technikájával, majd tizenkilenc éves korában elhagyta az otthoni kisipari műhelyt, hogy Magyarországon, Ausztriában, Franciaországban és Angliában tanulmányozza a fejlett ipart. Huszonöt évesen megnyerte a Budapesti József Műegyetem műhelyfőnöki posztjára kiírt pályázatot, és a továbbiakban nagyszerűen kamatoztatta a külföldön szerzett ismereteit. Már Párizsban felfigyelt az újdonságnak számító gázmotorra, és 1883—84-ben megépítette és szabadalmaztatta saját tervezésű gázmotorját, amely a Műegyetemen öt éven át kifogástalanul működött. 1887-ben került kapcsolatba Bánki Donáttal, a későbbi híres tudóssal, akivel közel tizenöt éven át együttműködött. Élete végéig a belső égésű motorok tökéletesítésével is foglalkozott. BÁNKI DONÁT 1859-ben a Komárom megyei Bánk községben született, ahol apja körorvos volt. Reáliskolai tanulmányai után a Műegyetem Gépészmérnöki Karán tanult, ahol pályadíjat nyert a gázmotorokról írt szakdolgozatával. 1882-től a Ganz és Társa Vasöntő és Gépgyárban dolgozott beosztottként, majd főmérnökként. 1886-ban a gyár megvásárolt egy gázgépekkel is foglalkozó osztrák üzemet, melynek raktárából Budapestre szállították a használhatatlan gázmotorokat. Ezek átszerkesztésével Bánkit, majd 1887-ben Csonkát bízták meg. Bánki, a kiváló elméleti és Csonka, a nagyszerű gyakorlati szakember ettől kezdve azonos cél érdekében munkálkodott. Számos motorokkal kapcsolatos szabadalmat nyújtottak be, amelyek közül legkiemelkedőbb a karburátor szabadalma. Mivel Csonka 1888-ban a Ganz Gyárral szerződést kötött szabadalmi értékesítésre, azonban a gyár Katona András és Szénássy Arpád a megnyitón A kiállítás látogatói vezetősége nem ismerte fel a karburátor jelentőségét, és nem aknázta ki a benne rejlő gazdasági lehetőségeket sem, így a világra szóló találmány nem vált ismertté. A két feltaláló emberi nagyságára jellemző, hogy ez sem törte meg alkotó kedvüket, és továbbra is a motorok fejlesztésén fáradoztak. 1898-ban mutatták be a Bánki-féle víz- és üzemanyagporlasztót, amely nemcsak belföldön, hanem végre külföldön is ismertté vált. Később Csonka János két fia — ifj. Csonka János és Csonka Béla — a hetvenes években szintén folytattak kísérleteket új rendszerű, ún. mikrokarburátor előállítására. Az. f lért eredményeik reménykeltőek voltak, de a kísérleti stádiumon a mikrokarburátor nem jutott túl. Nemcsak a szakembereknek, hanem az ipartörténet iránt érdeklődőknek, illetve az iskoláknak is a figyelmébe ajánlom a Csonka—Bánki által 1893. február 11-én szabadalmaztatott karburátor évfordulója alkalmából létrehozott kiállítást, amely Komáromban február végéig tekinthető meg. MISKÓ I. Fotó: Czékus Kilencvenéves és ránctalan Már csak idő kérdése, hogy az emberek rózsaszín orcával, ránctalanul és szarkalábak nélkül lépjék át a 90. életévet úgy, hogy még a hajuk sem őszül. E "szép új világ" kilátását amerikai gónkutatók nyitják meg, akik a nyomába eredtek egy génnek, amely az öregedést befolyásolja. Dr. Dennis Drayna, a Mercator Genetics kaliforniai genetikai laboratórium kutatója bejelentette, hogy egy gén hibája okozza az úgynevezett Werner-szindrómát, amely nagyon ritka, az öregedést gyorsító betegség. A szindrómában szenvedő páciensek idő előtt megöregszenek, és gyakran 50 éves kor körül végelgyengülésben meghalnak. A Werner-szindróma által érintett 40 japán család vizsgálata során sikerült a betegség tűzfészkét lokalizálni. A következő lépés pedig, hogy manipuláció útján "rávegyék" a gént a különben egészséges emberek életkorának meghosszabbítására. Dr. Drayna professzor szerint "nem lesz könnyű odáig eljutni, hogy mindnyájan 150 éves kort érjünk meg, de azt elképzelhetőnek tartom, hogy az emberek átlagos élettartamát 95 évre tudjuk növelni". A pelikánoknak sem könnyű Az ausztráliai pelikánoknak nehéz sorsuk van, ugyanis a nyugodt élethez és a párzáshoz is vízre van szükségük. Ha kevés vízhez jutnak hozzá, de akkor is ha túl sokhoz, elpusztulnak. A pelikánok a biztonságuk miatt inkább átköltöztek a partról a belföldre, ahol megfelelő mennyiségű vizet találtak. A HÉT 15
