A Hét 1994/1 (39. évfolyam, 1-26. szám)

1994-01-01 / 1. szám

SZABADIDŐ

Clint Larch

Hazudni nem szégyen

— Sohasem volt dolgom magándetektívvel

— mondta a fiatalember, és zavarában majdnem lelökte a papírokat az asztalról. — Nem, nem ajánlották be nálam, az újságban olvastam az ön irodájáról. A nevem Vincent Lessick. Szükségem van a segítségére. Szeretném, ha nyomon követné a feleségemet. Az az alapos gyanúm, hogy Lorna titokban találkozik valakivel.

— Kivel? — kérdezte Lou Tinto magándetektív.

— Nem tudom, de biztosra veszem, hogy van valakije.

— Megbeszéltük: nem tévesztem szem elől a feleségét. Száz dollár naponta, plusz a kiadások.

_ — Szükségtelen kísérni minden áldott nap. Én majd közlön önnel, amikor elhagyja a házat. Ne pazarolja hiábavalóan a drága idejét.

— Meséljen valamit a feleségéről.

— Lorna titkárnőként dolgozik a Translating elektronikus központban. A munkahelyét öt órakor hagyja el. Az utóbbi időben későn érkezik haza. Sok baja van a kocsival, és gyakran túlórázik, mondja ilyenkor. Betegesen és alaptalanul féltékeny vagyok, állítja Lorna. Szeretném megtudni az igazat. Holnap este a feleségem a barátnőjével vacsorázik, majd moziba mennek.

— Tehát eredjek a nyomába? Rendben van... holnap úgyis szabad vagyok. A kezembe veszem az ügyet. Van fényképe a feleségéről?

— Van nálam egy.

Lessick átnyújtotta a magándetektívnek a fényképet. Lou Tinto csettintett. Lorna Lessick szemrevaló fiatal teremtés volt. Hosszú haja a vállára omlott: az arca mérhetetlen boldogságról árulkodott.

— Az én piros Volkswagenomat hajtja. A barátnőjének, akivel együtt dolgozik a központban, szürke Opelje van.

Valamivel öt után egy gyermektestű fiatalasszony hagyta el az elektronikus központot, és beszált a piros Volkswagenba. Nem gyújtotta be a motort. Várt valakit. Néhány perccel később beszélgetésbe elegyedett egy magas, fekete hajú nővel, majd mindketten átültek a szürke Opelbe.

Lou Tinto a nyomukba szegődött.

Egy olasz vendéglőben vacsoráztak, majd beültek a moziba, ahol a Terminator című filmet vetítették. A mozi után egy közeli bárban whiskyt rendeltek. Az elektronikus központ előtt búcsút vettek egymástól. Lorna Lessick átült a Volkswagenbe, és egyenesen hazahajtott.

Vincent Lessick másnap felkereste a magándetektívet.

— Látta? Mindent látott? — kérdezte izgatottan már a küszöbön.

— Mindent láttam. Az istenért, Mr. Lessick, ne izguljon, hiszen nem dőlt össze a világ. Nem maga az első, és nem is az utolsó férj, akivel ilyesmi történt.

— Nevezze meg azt az embert.

— Mindent megtalál az írásos jelentésemben.

A fiatalember arca elszürkült.

— Mit látott tulajdonképpen?

— Elmentek egy motelba, ahonnan egy óra elmúltával távoztak. Ez minden.

— Ez minden?!

— Nyugodjon meg, barátom. Egyelőre ne kezdeményezzen semmit, mert nincsenek bizonyítékai. Vigye magával a jelentésemet, olvassa el, és látogasson meg ismét. Megbeszéljük a továbbiakat. Szívesen állok a rendelkezésére. Beszerzünk egy kompromittáló fényképet vagy valami hasonlót, ami bizonyítékul szolgálhat...

— Adjon személyleírást arról az emberről.

— A fickó középtermetű, középkorú, eléggé izmos, a haja őszül... és nem is csúnya.

Vincent Lessick egy percig hallgatott, majd szó nélkül elhagyta a magándetektív irodáját.

A másnapi újságok az első oldalon hozták Vincent Lessick fényképét. A szöveg:

"Meggyilkolta a feleségét és önmagát, megsebesítette a szeretőt!"

Lou Tinto megvakarta az üstökét, és nehezen akarta elhinni mindazt, amiről az újságok írnak. Az ördögbe! Minden faág leszárad, amelybe belekapaszkodik! Egyszerűen meg akarta tartani az ügyfelet, aki száz dollárt fizet naponta. Ha összeszed néhány ezrest, akkor úgyis elmondja a féltékeny férjnek, hogy a felesége összeveszett a szeretőjével, és a férfi eltűnt. Az lesz a legjobb, ha fátylat borítanak a történtekre, és elfelejtenek mindent.

Elolvasta a cikket. Vincent Lessick berontott az elektronikus központba, megölte a feleségét és fegyverrel a kezében Harold Wheeler irodájába tört be. Háromszor belelőtt a központ egyik igazgatójába, de a golyók csak a vállát érték. Ezután magával végzett. A rendőrségnek egy búcsúlevelet hagyott.

A magándetektív ezután a fényképet vette szemügyre. Lorna... az arca friss... és Harold Wheeler igazgató, egy középkorú, középtermetű férfi őszülő hajjal. Ennek az embernek a személyleírását adta meg a féltékeny férjnek. Micsoda véletlen!

Szenzáció volt ez a javából. Az újabb hírek a "baleset" részleteiről sokáig nem kerültek le a lapok első oldalairól. Egy szép napon az újságban napvilágot látott Lou Tinto fényképe is. Vincent Lessick papírjai között megtalálták a magándetektív írásos jelentését.

Lance Quinn felügyelő magához rendelte a magándetektívet. Lou Tinto elismételte mindazt, amit a jelentésben egyszer már megírt. Időközben Angelice Wheeler elhagyta a férjét és magával vitte három gyermeküket.

A felügyelő hamarosan ismét behívatta Tintót.

— Lou Tinto — mondta dühösen —, te egy mihaszna fráter vagy! Minden szavadat ellenőriztük. Kiderítettük, hogy azon az estén Lorna Lessick a barátnőjével vacsorázott, majd moziba mentek. Hazudtál, te patkány! Ha kiderül az igazság, elveszíted a munkaengedélyed.

— Hazudni nem szégyen — válaszolta cinikusan Lou Tinto. — Ebben a szakmában az ember ne...

— Ilyen gazemberrel a megrögzött bűnözők között sem találkoztam! Mindent megteszek, hogy megsemmisítselek!...

A felügyelő igazat beszélt. Kirobbant a botrány. Lou Tintót megfosztották munkajogától.

Ez a város nem a világ közepe, gondolta Lou Tinto. Megválók szépen csengő nevemtől, és irodát nyitok valahol... egy másik szövetségi államban. Nyugodtan és ráérősen csomagolni kezdett. Az iroda ajtaja váratlanul felcsapódott. A küszöbön Harold Wheeler áll: kezében revolverrel.

— Mit akar tőlem? — kérdezte a magándetektív meglepetten.

— Tönkretetted az életemet, Lou Tinto!

— Megbánja, ha meghúzza a ravaszt. Nálunk a gyilkosokat a gázkamrába vezetik.

— Egyetlenegy könnycseppet sem hullajtok érted, Lou Tinto!

— Ne adja az ostobát. Hallom, a felesége visszatért. A család megint együtt nézi a televízióban a Dinasztiát. A felesége ezután imádni fogja. Hol szorít tehát?

— Hol szorít? — Harold Wheeler felemelte a fegyvert.

— Várjon! Mit szándékozik tenni? Miért akar megölni?

— Nem értesz te semmit, Lou Tinto. Szerettem Lornát... szerettem... az életemnél is jobban...

Lou Tinto mondani akart valamit, de Harold Wheeler hidegvérrel meghúzta a ravaszt. Háromszor lőtt... és mindhárom golyó Lou Tinto szívébe fúródott.

20 A HÉT