A Hét 1994/1 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1994-02-24 / 8. szám - 1994-02-18 / 9. szám
KRONIKA Településlexikon ÓGELLE (Holice) Ősrégi település; nevével először mégis csak egy 1496-ból származó oklevélben találkozunk Ogelye alakban. Nevének további megjelenési formái: 1524-ben Ogelle, 1927- ben Stará Gala. Története, sorsa mindenkor szorosan kötődött Egyházgelle történetéhez. Az Árpád-házi királyok idejében a pozsonyi vár tartozéka volt, majd a gellei érseki székhez tartozott; bizonyítja ezt II. Lajos 1524-ben kelt a gellei érseki székhez intézett rendelete. Az 1553. évi portális összeírásban, mint királyi birtok 8 portával szerepel. A későbbiekben a Pálffy grófok birtokába került. Az 1828-as Nagy Lajos-féle összeírásban 30 házzal és 221 lakossal szerepel. Népszámlálási adatok: Év összesen ebből magyar % 1900 240 240 100,00 1921 259 251 96,91 1930 268 268 100,00 (1940-ben a községet egyesítették Beketfával, Csallóközpósfával és Egyházegellével Gelle néven.) OLGYA (Ol'dza) Első okleveles említése 1239-ből származik Ogia alakban. Nevének további megjelenési formái: 1251-ben Ouga, illetve Ougya, 1275-ben Ougha, 1281-ben Owgia, illetve Ogia, 1287-ben Ovgea, illetve Ovgya, 1304- ben Kysoga, 1318-ban Olgya, 1492-ben Ogyan, 1773-ban Olgya, 1948-ban Oldza. 1251-ben Puer pozsonyi alispán valamely itteni birtokrészt Bojtos mesternek ítélte oda. 1358-ban már az Olgyai család a község földesura; az oklevélben Olgyai Endre fia, János 60 ekényi földet adományoz húgának. 1380-ban egy határjáró levélben, 1488-ban Mátyás király egyik oklevelében van említve. A későbbiekben az Udvarnoky és a Bacsák családok lettek a község földesurai. A múlt század első felében Olgyai Károlynak és Zsigmondnak, valamint Bacsák Vendelnek volt itt nagyobb birtoka. Az 1828. évi Nagy Lajos-féle összeírásban 49 házzal és 366 lakossal szerepel. A községhez tartoznak a Félnyárasd, Landorgócz és Mocsola nevű dűlők. A község területe 888 ha, lakóinak száma 284, felekezeti megoszlás szerint: róm. kát. 250, ev. ref. 6, egyéb 28. A falu polgármestere Mészáros Tibor mérnök, a Csemadokalapszervezet elnöke Szabó Mária. Népszámlálási adatok: Év összesen ebből magyar % 1900 284 277 97,54 1921 293 276 94,20 1941 270 269 99,63 1970 314 312 99,36 1980 281 274 97,51 1991 284 267 94,01 OLLÉTEJED (Dunajská Streda) A Dunaszerdahely tőszomszédságában kialakult Tejed nevű községek egyike. A XIII. századi okleveleink általában csak egy Tejed nevű községet említenek minden további megkülönböztetés nélkül. A Tejed nevű községekről lásd még a Dunaszerdahely és a Hegybeneéte címszavakat. Első említése egy 1231-ből származó oklevélben található Teyed alakban; Ollétejed nevével először egy 1773-ban kelt oklevélben találkozunk Öllé Tejed alakban. 1948-ban a Mlieőany nevet kapja. A XIII. században pozsonyi várbirtok, majd az Elleuteyedy, a későbbi Előtejedi, a Méhes és Balogh családoknak volt itt birtokuk. Az 1828-as Nagy Lajos féle összeírásban 14 házzal és 101 lakossal szerepel. Népszámlálási adatok: Év összesen ebből magyar % 1900 121 119 98,35 1921 127 123 96,85 1941 174 174 100,00 (1960-ban a községet Dunaszerdahelyhez csatolták.) PADÁNY (Padáň) Ősi besenyő település; így említi egy 1265-ből származó oklevél is. Nevével először egy 1254-ben kelt oklevélben találkozunk Padan alakban. Nevének további megjelenési formái: 1260-ban Nagh Padan, 1272-ben Podan, 1288-ban Terra Padan, 1291-ben Villa Padan, 1326-ban Possessio Padan, 1351-ben Kyspodan, 1786-ban Kisch-Padány, 1808-ban Nagy-Padány, 1873-ban Padány, 1948-ban Padáň. 1341 -ben a padányi és a petényi nemesek közötti határjárási perben szerepel. A XIV. században kisebb-nagyobb nemesi birtokokra oszlott, közülük a Petényi, a Dienes és az Iklár családok, birtokosok neveit még ma is őrzik a dűlőnevek. Egy 1434-ből származó perirat szerint a padányi nemesek hatalmas szomszédjukkal, a várkonyi Amadé gróffal szálltak szembe. A pert kiváltó ok az volt, hogy a padányi nemesek szolgái a község határához tartozó Bedő-szigeten kaszáltak, amikor a gróf udvarnépével megtámadta őket; sokat közülük megsebesített, ruhájukat, a lekaszált szénát és a velük lévő jószágaikat erőszakkal elvette tőlük. Zsigmond király a padányi nemesek panaszára párviadalt ítélt, amit a gróf nem fogadott el. Erre a király kötelezte Amadé grófot, hogy a pozsonyi káptalan előtt esküdjék meg, hogy a bedőszigeti dúlásban ártatlan. Az esküre nem került sor, így a per a padányi nemesek javára dőlt el. Az 1553. évi portális összeírásban 1 portával van felvéve. Az 1828-as Nagy Lajos-féle összeírásban 73 házzal és 527 lakossal szerepel. A század elején a lakosok olvasókört tartottak fenn. A községhez tartozik a fentebb említett határjárási perben is szereplő Petény puszta, melynek első okleveles említése 1298-ból. Ide tartoznak még továbbá a Péterháza, Dienes és Iklár nevű dűlők, melyek régi nemesi birtokosaik neveit őrzik a mai napig, valamint Gátőrház, Kutastanya és Padányréti major. A község református temploma 1787-ben épült, tornya 1816-ból való; egyes feljegyzések egy 1693-ban készült kehelyről is említést tesznek. A község területe 1701 ha, lakóinak száma 797, felekezeti megoszlás szerint: róm. kát. 271, ev. ref. 267, egyéb 259. A falu porgármestere Bodó Árpád, a Csemadokalapszervezet elnöke Lábodi Aranka, az I—4. évfolyamos iskola igazgatója Lázok Éva. Népszámlálási adatok: Év összesen ebből magyar % 1900 588 558 94,90 1921 661 597 90,32 1941 770 768 99,74 1970 878 863 98,29 1980 836 818 97,85 1991 797 784 98,37 PINKEKARCSA (Kostolné Kračany) A nevezetes, Karcsaszél néven ismert, csallóközi községek egyike. Története mindenkor szorosan kötődött a többi Karcsa történetéhez. Nevével először egy 1395-ből származó oklevélben találkozunk Pinkekarcha alakban. 1927-ben a Pinkove Korčany nevet kapta. A XIV. században királyi birtok, majd a vajkai érseki szék tartozéka volt. Az újabb korban több kisebb nemesi birtokra oszlott. Az 1828-as Nagy Lajos-féle összeírásban 21 házzal és 172 lakossal szerepel. Népszámlálási adatok: Év összesen ebből magyar % 1900 169 169 100,00 1921 208 204 98,08 1930 204 204 100,00 (1940-ben a községet egyesítették Amadé-, Egyház-, Göncöl- és Móroczkarcsával Amadékarcsa néven.) PÓDAFA (Povoda) A Dunaszerdahely közelében épült község nevével először egy 1332-ből származó oklevélben találkozunk Poda Ety alakban. Nevének további megjelenési formái: 1773- ban Pódafa, 1940-ben Pódatejed, 1948-ban Povoda. 1455-ben V. László király a Poda-Etheieknek adományozta, s a Póda család birtokában volt egészen a XVIII. század végéig, amint ezt egy 1787-ből származó oklevél is bizonyítja. Későbbi birtokviszonyait, nemesi birtokosait nem ismerjük. Az 1828-as Nagy Lajos-féle összeírásban 19 házzal és 140 lakossal szerepel. A múlt század elején a községben egy gőzmalom épült, mely még e század elején is működött és a dunaszerdahelyi Gőzmalom Részvénytársaság tulajdonában volt. A községhez tartozik Marczell major és a Zöldfa tanya vagy Zöldfa telep. A község területe 187 ha, lakóinak száma 727, felekezeti megoszlása szerint: róm. kát. 539, ev. ref. 82, egyéb 106. A falu pogármestere Csóka Sándor, a Csemadokalapszervezet elnöke Kovács Mária. Népszámlálási adatok: Év összesen ebből magyar % 1900 167 163 97,60 1921 215 214 99,53 1930 251 237 94,42 1991 727 595 81,84 (1940-ben a községet egyesítették Csenkeszfával és Lidértejeddel Pódatejed néven; 1960-ban pedig Hegybeneétéhez csatolták. 1990-ben Pódafa újból önállósult.) Összeállította: dr. Zsigmond Tibor (Folytatjuk) 10 A HÉT
