A Hét 1994/1 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1994-02-11 / 7. szám
Újságírók az Arany Tigrishez címzett vendéglő előtt Bili Clinton prágai tárgyalásai mellett sétát tett a Károly hídon, meglátogatta a zsidó temetőt, cseh és amerikai üzletemberekkel találkozott a Kmart áruházban, dzsesszt hallgatott a Redutában, és megkóstolta a cseh sört az Arany Tigrishez címzett vendéglőben. "Az amerikai elnök kíváncsi arra, hogyan fest egy tipikusan prágai söröző" — írták az újságok. Nos, az Arany Tigrishez címzett vendéglő Clinton látogatásának napján inkább televízióstúdióhoz hasonlított, mint sörözőhöz. Karel Hulata, a vendéglő vezetője az újságíróknak elpanaszolta: nagyon nehéz volt kiválasztania a törzsvendégek közül, ki részesüljön abban a megtiszteltetésben, hogy együtt sörözzön Bili Clintonnal. Állítólag a söröző állandó látogatói közül többen megsértődtek, mert nem lehettek jelen, amikor az amerikai elnök megkóstolta a cseh sört. A vendéglő — amely egyébként Bohumil Hrabal író törzshelye — Clinton látogatásának napján zárva volt. Estére több száz újságíró jelent meg a söröző előtt. Arra esélyük sem volt, hogy esetleg a vendéglő bejáratához férkőzhessenek, mert az elnök testőrei már ennek megkísérlésekor is eléggé határozottan léptek közbe. Sőt, a másnapi prágai lapok arról is tudósítottak, hogy néhány szemtelen újságírót tettlegesen is bántalmaztak az amerikai elnök biztonsági szolgálatának emberei. Másnap a Kmart áruház előtt ismétlődött meg ugyanez a jelenet. Azzal a különbséggel, hogy az amúgy is forgalmas utcán a látogatás időpontjában még áthaladni is képtelenség volt. A környéken teljesen megbénult a forgalom, s állandóan egy helikopter dübörgése idegesítette a járókelőket. Az utca embere, aki csak kíváncsiságból csatlakozott a tömeghez, csak az elnök testőreit vehette szemügyre. Sokan meg azért álldogáltak az áruház előtt, mert azt remélték, hogy ha Clinton távozik az üzletből, ők megnézhetik milyen árukínálat várta az elnököt. Nos, aki így gondolkodott, tévedett. Az áruház aznap már nem nyitott ki. Az Amerikai Egyesült Államok sorrendben negyvenkettedik és harmadik legfiatalabb elnöke mindössze huszonnégy órát töltött Prágában. Ez alatt az idő alatt soha nem tapasztalt biztonsági intézkedéseket foganatosítottak. Az utca embere a Clinton-látogatásból csak annyit észlelt, hogy azokon az útvonalakon, amelyeken az amerikai elnök áthaladt, megbénult a közlekedés, a tumultusokon képtelenség volt átjutni, a környéken lakókat pedig már jó előre figyelmeztették, ne nyissák ki az ablakokat, mert az éber testőrök ilyen esetben azonnal tüzelni kezdenek. A prágai Átrium Szálló személyzete valószínűleg sokáig emlékezni fog 1994. január 11-re és 12-re. Ebben a szállodában, a nyolcadik emeleti apartmánban (ahol egy éjszaka harmincötezer cseh koronába kerül) szállásolták el az amerikai elnököt. Mivel az elnök szereti a teát, a koffein nélküli kávét és a friss gyümölcsök közül főleg a banánt, az Átrium Szállóban a látogatás két napján tizenöt különféle fajta tea, ötféle koffeinmentes kávé közül válogathattak az amerikai vendégek. Bili Clinton elutazása után a cseh sajtó nem kis büszkeséggel nyugtázta: Csehország történetében először járt Prágában az Amerikai Egyesült Államok elnöke, akinek látogatása alatt minden az előzetes tervnek megfelelően történt, váratlan eseményre nem került sor. KAMONCZA MÁRTA A nagyváros árnyékában Évzáró közgyűlésen Őrsújfalun Mondhatnám úgy is, hogy "begyakorolt" szokásaim egyike — ha Komáromban járok —, a Csemadok székházának meglátogatása. így volt ez január elején is, amikor az ország figyelme a gyűlés miatt Komáromra irányult. Miután a területi választmány titkára kissé fellélegzett, megtisztult körülötte a világ, elintézte ügyfeleit, vendégeit, nyomban rákérdeztem: — Hogyan zajlanak az évzáró Csemadokgyűlések, miről beszélnek az emberek, mi foglalkoztatja őket a demokrácia ötödik esztendejének küszöbén? Kiss Mihály nyilván meglepődhetett, hogy a komáromi nagygyűlés "előestéjén" nem a nagygyűlés érdekel, de aztán feltalálta magát, és a tőle megszokott nyugodtsággal mondta: — Nézd, ha az évzáró közgyűlés érdekel, akkor gyere velünk Őrsújfalura, öt órakor indulunkl Ezzel aztán megpecsételődött az egyesség, még a hátralévő elintéznivalóm után néztem, de öt órakor már indulásra készen ott topogtam a Csemadok területi választmányának székháza előtt. Őrsújfalu egyébként vonzott: a Nyári Honismereti Táborok egykori székhelye, valamint arról is hallottam már, hogy több mint két és félszáz Csemadok-tag tevékenykedik az 1980-tól közigazgatásilag Komáromhoz tartozó községben... Esti szürkületben, jóval hat előtt értünk a kultúrház elé, ahol már lassan gyülekeztek az emberek. Bent a vezetőség fogadott bennünket, az Irodalmi Színpad tagjai a fellépés előtti izgalmak örömeivel szorongtak az öltözőben. A gyűlés parányi késéssel kezdődött, Bedecs Istvánné, az elnök asszony megkezdte beszámolóját, amelynek mondanivalója lényegében az elmúlt 45 év hagyományainak felidézését tartalmazta. Megtudhattuk, hogy a szövetség első elnöke Őrsújfalun Nagy Sándor volt, csatlakozott hozzá Oravec Ferenc és további lelkes tagok, akik jövőt, erőt láttak a Csemadok munkájában. Az elnök asszony röviden kitért az elmúlt év eredményeire is, elmondta, hogy tavaly májusban a helyi magyar iskola vezetőségével (igazgatója Sós Ágota) és a szülői szövetséggel sportnapot és majálist rendeztek. A komáromi Művelődési Házzal közös színjátszó csoportja van a Csemadoknak, és Kiss Péntek József rendezőnek köszönhetően a 30. Jókai Napokon több díjat is szereztek. A Csemadok-krónika is színes anyagot rejt magában, de azok felsorolásától most eltekintünk. Kiss Mihály járási titkár leszögezte, hogy a 271 tagot számláló Őrsújfalusi Csemadokszervezetre mindig számítani lehet; az elmúlt Jókai Napokon a Komáromi járás becsületét ők mentették meg, mivel hosszú évek során több csoport is szerepelt a Jókai Napokon, a múlt évben egyetlenegy, de hallottuk, milyen jó eredménnyel. OTT JÁRTUNK Az évzáró szünetében: Kiss Mihály, dr. Dolnanyec Éva és Bedecs Istvánné, a Csemadok-alapszervezet elnöke A Komáromi Lapok-at kínálták, sajnos lapunk, az A HÉT nem volt az asztalon A beszámolót követő vitában sok mindenről szó esett, de dr. Dolnanyec Éva tanárnő a kultúrától és a Csemadok élettől merőben eltérő dolgokról is szólt, amelyek a nagyvároshoz csatolt falu mindennapi gondjait érintik. Szólt a közlekedésről, a szemétlerakatról, a posta packázásairól (egyszerre csak két pénzesutalványt lehet feladni) és mindazokról a helyi problémákról, amelyek látszatra kicsiségek, apróságok, de lényegében fontosak, mert hozzátartoznak az emberek életéhez. A nagyváros árnyékában még a 8-as busz sem úgy közlekedik, mint azt elvárnák a naponta utazók... A gyűlés befejező részében, az Irodalmi Színpad szép műsora közben eszembe jutott, hogy a Duna mentén merőben más gondok érintik az embereket, mint a Zoboralján vagy Palócföldön, a Nagykürtösi járásban. Kevésbé sújt az asszimiláció és az identitástudat vesztésének veszélye. Természetes, hogy a magyar szülő magyar óvodába, iskolába adja gyerekét. Ám sajnálatos módon kevés szó esik a Csemadok életéről, arról, hogy miként tovább. Pedig szívesen hallottam volna néhány szót lapunkról, a Csemadok egyetlen lapjának, az "A Hétnek" terjesztéséről, esetleg bírálatáról vagy dicséretéről, ha van mit benne megdicsérni. Véleményem szerint minden honi magyar lap fontossága és küldetése felbecsülhetetlen, hiányát csak akkor érezzük, ha megszűnik. Ne feledjük, lapunk léte is az olvasókon múlik, terjesszük és adjuk tovább! MOTESIKY ÁRPÁD A HÉT 7
