A Hét 1994/1 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1994-02-11 / 7. szám
Godot-to wóŕvo BEcKEtt-féle sokkterápia Komáromban Gruftik, azaz "halálvárók" — főként nagyvárosi sikátorokban, temetőkben, aluljárókban... tanyázó, talpig feketébe öltözött árnyak. Köztünk "élő", az emberi lét értelmét tagadó, az elkerülhetetlen végre passzívan várakozó emberkék. Valóban a halálra vagy "csak" valamilyen csodára, megváltóra, változásra... várók-vágyók? Ezt talán ők sem tudják. Azonban apátiájuk riasztóan hasonlatossá teszi őket a becketti — halál felé kínosan vánszorgó — alakokhoz... SAMUEL BECKETT (1906—89) ír szárdecember 22-re (az író halálának negyedik évfordulójára) beharangozott bemutató végül január 7-én megvalósult. Kamaradarabról lévén szó, egyidejűleg csak pár tucat néző részesülhetett a BEcKEtt-féle sokkterápiában (rendezte: BEKE SÁNDOR). Merthogy ez az abszurd dráma is a sokkterápiára épül — a közönséget a lét értelmetlenségével szembesíti és védekező erőket szabadít fel. Talán mégis van némi remény, érdemes konokul ragaszkodni az értelmetlenné vált létezéshez?! A korabeli irodalom "rettegve dramaturgiára épült. Szinte nincs cselekménye, a karakterrel nem rendelkező szereplők a lét perifériáján vegetálnak, fura párbeszédet folytatnak. Ezek az alakok elvont jelképek. A végtelen ideje (?) várakozó ESTRAGON (BOLDOGHY OLIVÉR) — költő és VLADIMIR (MOKOS ATTILA) két egymástól függő, egymásra rászoruló csavargó. Ki kellene lépniük szorongató, egyre elviselhetetlenebbé váló bakancsukból, helyzetükből, ám ez nem megy! A Godot-ra való várakozás válik életük egyetlen értelmévé. Eközben feltűnik a színen az öntelt, kegyetlen POZZO úr (VARGA TIBOR) pórázon vezetett — időnként éneklő, táncoló, gondolkodó — szolgájával, LUCKYval (BENKŐ GÉZA fh.). Mindkét felvonás végén megérkezik a Godot által küldött FIÚ (CSEMY BALÁZS), aki átadja az üzetetet, miszerint "Godot úr ma este nem jöhet, de holnap feltétlenül eljön...". Ez újabb ok a további várakozásra, miközben felmerül az az ötlet is, hogy a két csavargó akár fel is Boldoghy Olivér (Estragon), Varga Tibor (Pozzo) és Mokos Attila Varga Tibor (Pozzo) és Benkő Géza fh. (Lucky) (Vladimir), a háttérben: Benkő Géza fh. (Lucky) mazású drámaíró figurái közül ketten — Estragon és Vladimir—a titokzatos Godot-ra várnak, akiről még a "Godot-ra várva" című kétfelvonásos színmű szerzője sem tudta megmondani, hogy tulajdonképpen kicsoda is? Nos, mint az a műből kiderül, mindhiába várakoznak. Szerencsére, ugyanez nem volt érvényes a KOMÁROMI JÓKAI SZÍNHÁZ premierre váró közönségére. Hiszen a tisztelt szent szörnyetege" 1953-ban döbbentette meg a párizsi színházlátogatókat az említett talányos művével, "amely pimaszul nyelvet mutat 2000 év színpadi konvencióinak". 1969-ben Nobel-díjban részesült, amelynek indoklása így hangzott: "Új formájú művei a modern ember nyomorúságából merítik magasztosságukat." A "Godot-ra várva" című mű is szokatlan akaszthatná magát a kiszáradt fára... A darab tragikumát gagek, komikus szituációk oldják. Az állandó feszültség a remény és a reménytelenség, az illúziók és a valósággal való szembenézés között így marad elviselhető. Le a (kemény)kalappal azok előtt, akik vállalkoznak arra, hogy megrendezzék az abszurd dráma mesterének sok(k)féle határt, véleményt kiváltható műveit! BEKE SÁNDOR rendező a "négy és fél" tehetséges színészben (mivel a legifjabb aktorjelölt sem első ízben látható a színpadon) fegyelmezetten, magabiztosan játszó partnerekre talált. Alkotó munkájuk eredménye aprólékosan kidolgozott, élvezhető előadás. A díszlet,— a sivárságot sugalló "holdbéli" táj CSANÁDI JUDIT m.v. munkája. (Kölcsönözhetnének gázálarcokat a nézőknek — a fullasztó füst miatt!) A sitinkkel is jpl harmonizáló kosztümöket FABIK ERZSÉBET tervezte. Az előadásban a keménykalap és a bakancs nélkülözhetetlen. Akárcsak életünkben néhány Godot-fóle reménykeltő üzenet, megváltással kecsegtető ígéret, a csodákra való várakozás?! Miskó I. Fotó: Szűcs Jenő Lapzártakor értesültünk arról, hogy VARGA TIBOR, a komáromi Jókai Színház negyvenhat éves művésze január 29-én tragikus hirtelenséggel elhunyt. Szeretett BASÁNK, ugye Godot-val együtt egyszer bekopogtatsz hozzánk? (Vissza) várunk — vigasztalhatatlanul. Könnyezve. Hitetlenkedve. Emlékezve szívből-lélekból fakadó játékodra, óstehetségedre, fülünkben visszhangzó jóizü kacagásodra... Együtt a négy szereplő. A képről hiányzik Csémy Balázs
