A Hét 1994/1 (39. évfolyam, 1-26. szám)

1994-01-28 / 5. szám

A tulajdonos és a bevásárló feleség Fogadó oldal BASA BECSALJ ül. sv. ŠTEFANA 932 01 Veíký Meder A Bas meg az indián fej dísz Hogyan is mutatna a basán az indián fej­dísz? Nem tudom, de nem is érdekes. Vi­szont a Basa falán, pontosabban a fával borított, tükrökkel körberakott (érdekes, mégis összhatásában mértéktartó) Basa Becsali vendéglőben egészen jól mutat. (Ezután akár hasonlatként is használható: jól áll neki, mint Basának a tolldísz!) A Basa név - becenév - hallatán a szlo­vákiai magyar, különösen, ha a színház, a színjátszás körül járatos, Varga Tiborra gon­dol. A nagymegyeriek viszont tudják, hogy Vargáék a nevet nagyapjuktól örökölték. Mi­vel tisztelik őt, viselik is. Tibor is meg a megy­eri vendéglő tulajdonosa, Ernő is. Ennyit a fogadó elnevezéséről. Arról a bizonyos in­dián fejdíszről meg annyit, hogy egy ameri­kai csoport hagyta itt - gondolom a kedves vendéglátást megköszönve.- Én mindig a magam ura, a saját lába­mon álló vállalkozó szerettem volna lenni - mondja Varga Ernő. - Mezőgazdasági mér­nök, állattenyésztő a tanult szakmám, de egy percig nem haboztam, jöttem, amint A falon a fejdísz jöhettem. Mindenemet a vállalkozásba fek­tettem. A vendéglő megmaradása tehát lét­érdek. Kölcsön, visszafizetés nem terhel, így valahogyan talpon tudunk maradni. Ám az , ilyen - vállalkozóbarátnak egyáltalán nem nevezhető - politika mellett egyre nehe­zebb. Mert fejleszteni állandóan kell. És a kollektíva gondja is a miénk. Fennmaradá­sunk néhány munkahely megtartását is je­lenti. Nyolcán, tizen, tizenöten vagyunk. At­tól függ: tél van-e vagy nyár. Mert a mostani - harmincöt férőhely nyárra, a kerthelyiség nyitásával 200-ra bővül. A terhek viselésé­ben a feleségem a legnagyobb segítség. Ő a bevásárló, az anyagbeszerző, vezeti a gép­kocsit. Hol Pozsonyból, hol pedig Prágából hozza az árut. Többször jártam már ebben a vendéglő­ben, sosem egyedüli fogyasztó voltam. A „pince kulcsát“ itt nem lehetne elhajítani. Most is vannak vendégek, a lészpedi folklór­csoport tagjai birkóznak éppen a bécsi sze­lettel. A szomszédos asztaloknál is cseré­lődnek a látogatók.- Szerencsére megkedveltek bennünket, mondja vendéglátónk. Jó a konyhánk, az alakalmazottaknak nem érdeke a csalás, a vendég megtartása a feladatunk. Azt mond­ják, hogy a környék legmeghittebb, csalá­dias vendéglője vagyunk. Jönnek külföl­diek is: magyarok, németek. Nyáron pedig a fürdővendégek. Ilyenkor, télen az épület hátsó részében található gyorsbüfé segít ki bennünket. Saláták, levesek kaphatók, de az egyszerű napi bevásárlást is elintézheti itt, aki hozzánk betér. A családi házat (örökséget) a kezdettől fogva bővítik, alakítják. S mivel a telek meg­engedi, további terjeszkedésre is van lehe­tőség. Nagymegyert könnyű megtalálni. A Basa Becsalit egyszer kell keresni - utána már megjegyzi a finom falatokra „fogékony“ ven­dég. Mi tükörtojással „ékített“ sertéskarajt ettünk, de a sikerlistán a kacsamáj és a pulykamell is szerepel. A sertéskaraj recept­jét a 19. oldalon közöljük. A másik kettőt meg (de mást is) jöjjenek el megkóstolni Vargáékhoz Nagymegyerre. -g-Sorozatunkat januárban a vezekényi Vén Diófa, a szenei Rozmaring, a tardoskeddi Kelly, a mihályfai Kolónia és a nagymegyeri Basa Becsali vendéglők támogatják.

Next

/
Thumbnails
Contents