A Hét 1994/1 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1994-01-28 / 5. szám
MINERVA emberek az egész világon megün"neplik a farsangot. A gímesi emberek — főleg a fiatalok — is nagyon várták ezt a napot. Az "ünnep" már a farsang előtti vasárnap elkezdődött. Ezt a napot Gímesen Tananaj vasárnapnak hívták. Ekkor már a böjtre készültek, a bűnbánat, a lemondás, az önmegtagadás, az ételtől való megtartózkodás idejére — persze népies módon, farsangiasan. Az asszonyok már reggeltől sütötték a rétest és a bélest. A rokonok ezen a vasárnapon meglátogatták egymást. A szegényebb gyerekek tananajozni jártak. Ezzel a szokással a jókívánságaikat fejezték ki. A jókívánságokért mákos, túrós rétest, bélest kaptak; ahol disznóölés volt, ott kását, töpörtyűt, kolbászt. Ezeket a finomságokat a tarisznyájukba gyűjtötték. A következőket mondták: Tananaj, tananaj, Tót Lőrinc Táncba ugrott a kakas, Feldöntötte a vajat, Mivel sütünk rétest? Kútyi vízvé gyúrjuk, Pataki vízvé locsójuk Hej, székecske, székecske, Szőlő alatt dombocska A gímesi jányok, mind a kútba fútak Lapu alatt lapognak, Csóvány alatt cincognak, Valahun egy ürgelyuk, pociklyuk, Annyi verem búzájuk legyen kéteknek Egy héttel később szombaton, nagy volt a sürgés-forgás. Az asszonyok sütötték a kalácsot: túrós rétest, fahéjas rétest, túrós lepényt. A lányok készültek a farsangra, farsangi mulatságra. Ráncolták a szoknyákat, vasalták a fehér kendőket, aranyporozták a rozmaringot. Ezt az aranyporos rozmaringot a lányok a vállkendőjükre tűzve viselték. A bátyjuknak és az udvarlójuknak is aranyporoztak rozmaringot. A legények a kalapjukra, a bokrétájukba tűzték. Vasárnap mindenki elment a misére, délután pedig a "vecsernyére" (litániára). Vecsemye után következett a "tánc" (mulatság). A tánc, a mulatság a kocsmában volt. Egész este táncoltak, és körülbelül éjfél után három órakor volt vége a mulatságnak. Hétfőn a gímesi legények farsangolni jártak. Körülbelül tizenöt legény — a bandafogadók — elindultak farsangolni. Elöl mentek a cigányok, akik zenéltek, utánuk a legények nagy énekszóval. A zenére és énekszóra az egész falu kicsődült az utcára. A legények bementek a legközelebbi lányos udvarba, és bebocsátást kértek. Megkérdezték, van-e farsang. Ahol azt mondták hogy van, ott az összes fiatal lányt kitáncoltatták. A lányok megkínálták őket borral, kaláccsal. Voltak olyan családok is, akik nem engedték be a házba a farsangolókat. Az ilyen családok lányai nem is mehettek el a mulatságra, mert a cigány marsot húzott nekik. A mars azt jelentette, hogy távozniuk kellett a mulatságból. Az ilyen lányokat megfogták a legények, és húzták ki az ajtón, a cigány pedig ment utánuk. Gímesen ilyen eset ritkán fordult elő. A farsangolókat a legtöbb család szívesen látta. Este a farsangolás után a lányok elmentek a táncba. Ilyenkor a cigányok még nem voltak ott, mert még vacsoráztak. A cigányokat mindig a bandafogadó legények hívták vacsorázni. Amíg a cigányok vacsoráztak, a lányok a kocsma közepén körbe álltak, és énekeltek, táncoltak. Gímesen az "igazi jányok" azok voltak, akiknek már udvarlójuk is volt. Ezek a lányok foglalták el az előkelőbb helyeket a táncban, karikázóban, éneklésben. A "jánysűdők" (fiatal lányok) csak a háttérbe szorultak és tanultak az idősebb lányoktól. Amikor megérkeztek a cigányok és a bandafogadó legények, elkezdődött a tánc. Hétfőn a tánc, úgy mint vasárnap, éjfél után három óráig tartott, kedden pedig folytatódott. Kedden a mulatságon, amikor már javában táncolt a fiatalság, az egyik cigány elkiáltotta magát, hogy "tőkeszedés" lesz. Ezen a mulatságon minden lány ott volt. Olyan is, aki máskor nem járt a táncba. Az ilyen lányokat is elvitték a legények a táncba. Amikor a tőkeszedőhöz értek, a legény belökte a lányt a tőkeszedő legény ölébe. A tőkeszedő legény pedig addig nem engedte ki a lányt az öléből, amíg az nem fizetett. Tőkeszedés után a leány a pertnerével táncolt tovább. A mulatságba nem járó lányokat többet nem vitték el táncolni. Ezek a lányok egész este a sarokban ültek, és nézték a táncot. Ezen a napon már csak éjfélig tartott a tánc. Éjfél után már hamvazószerda volt. Éjfél előtt a cigányok húztak egy jó hosszú nótát, és ezzel vége volt a táncnak. Aztán hozta a cigány a bőgőt. Letette a kocsma közepére, letakarta fekete lepellel, mintha koporsó lenne. Elsiratták, elbúcsúztatták, temetés szerű népies szertartást végeztek a kocsma tánctermében. Aztán ráugrott a cigány a bőgőre, és összetörte. Kivitték az összetört bőgőt a lepel alatt, szomorú énekléssel, mintha temetőbe vinnék. így vetettek véget a zajos farsangi mutatásnak. A cigányok ezzel kezdték el a szomorú nagyböjtöt, ami számukra igazán szomorú volt, mert nem vehették kezükbe a hangszereiket, és nem volt alkalmuk pénzkeresetre. Ettől kezdve türelmetlenül várták a húsvéti feltámadást. Hamvazó szerdán reggel elmentek a fiatalok a templomba. Mise után pedig az idősebbek elküldték őket "hájasodni" — kipihenni a farsangi fáradalmakat. Ezután következett a nagyböjti időszak. Ilyenkor pedig az anyák és lányaik a farsangi mulatságokon széttáncolt ruhákat rakták rendbe. Néha három hétig is eltartott a sok szép ruha rendbe rakása. így telt el Gímesen a farsang. Remélem a nagymamák és nagyapák is elmesélik az unokáiknak, milyen mulatozás volt farsangkor Gímesen, úgy ahogy nekem is elmesélte két kedves ember: Vargáné Sípos Pavlin és Varga Ödön. Sipos Anna A HÉT 15 Pof/ang-Gíme/
