A Hét 1993/2 (38. évfolyam, 27-52. szám)
1993-07-23 / 30. szám
így tanulok nyelveket Napi munkánk és szórakozásunk során gyakran találkozunk más nyelven beszélőkkel. Baráti érzés, kíváncsiság, egyéni érvényesülési vágy egyaránt ösztönözhet ra, hogy minél előbb szót érthessünk velük. Nyelvet tanulni manapság újra sikk, a nyelvtanulás gyakorlati problémái ismét közérdekűek és időszerűek. Nem csoda hát, hogy a magyar nyelvzseniként számon tartott Lomb Kató így tanulok nyelveket című könyve immár három kiadást megért. A 16 nyelvű tolmács feljegyzéseivel alapjában véve két dolgot kívánt elérni: egyrészt azt a téves hitet cáfolja, hogy a nyelvtanulás valamiféle nyelvtehetség függvénye. Lomb meggyőződése, hogy a művészetet kivéve minden más tevékenység eredménye az érdeklődés intenzitásától és a befektetett energiától függ. Saját példájával is bizonyítja: akinél az érdeklődés kitartással és szorgalommal párosul, az biztosan célhoz ér. A könyv másrészt biztatásul is szolgál minden jövendő nyelvtanulónak, hogy több derűlátással és kevesebb gátlással fogjon hozzá a felnőtt értelmünket kielégítő szellemi tornához. Nyelvet tanulni jó. A szerző szavaival élve: tudni már unalmas, csak tanulni érdekes. A nyelv az egyetlen, amit rosszul is érdemes tudni. A hibákkal teli mondatok is építhetik a jóakarat hídját ember és ember között. Nincs könnyű vagy nehéz nyelv, választásunkat legtöbbször felhasználhatóságának és elsajátíthatóságának szempontja határozza meg. Mivel a nyelvtanulás sikere a ráfordított idő, az érdeklődés és a gátlás függvénye, a nők gátlásossága viszont kisebb, illetve közlésvágya nagyobb a férfiakénál, nem véletlen tehát, hogy a tolmácsok 75 százaléka nő. Ha a nyelv épület, a nyelvtanulás az építés. A nyelv épületének négy terme van. Lakójának csak az tekintheti magát, aki a beszéd, a megértés, az írás és az olvasás termeibe egyaránt bejáratos. Nyelvet tanulni minden életkorban érdemes, hisz minél több szellemi munkát végzünk, annál később öregszünk. Igaz, a felnőtt és a gyermek nyelvtanulási képességei különbözőek. A gyermek automatikusan, a felnőtt logikusan tanul. Ami egyértelműen a gyermekkori nyelvtanulás mellett szól: 12—14 év felett az anyanyelvi szintű kiejtés elsajátíthatatlan. A felnőttek azonban jobban haladnak az elsajátításban, mert perspektivikusabb célok vezérlik őket. A nyelvtanulás kulcskérdése a sikerélmény. Szükség és tudásvágy kettős ösztönzése alakította kj Lomb Kató nyelvtanulási módszerét. íme! Először egy vastag szótárt szerez be a kiválasztott nyelven. Ebből sajátítja el az olvasási szabályokat. Itt ízlelgeti a nyelvet, barátkozik vele. Mindig magyar szerző által szerkesztett tankönyvet vásárol, olyat, amely a feladatok helyes megoldásait is tartalmazza. Szinte a szótár és a tankönyv használatával egyidejűleg fog hozzá egy-egy színdarab, illetve novella olvasásához is, hogy a kezdeti nem értemtől a félig értésen át eljusson a teljes megértésig. Vallja: nem kell minden szót kikeresni, az igazán fontosak úgyis ismételten megjelennek. Ha a szövegkörnyezetből kikövetkeztetjük jelentésüket, maradandóbb tudás birtokába jutunk. A "sikerélmény" pedig megédesíti a munka örömét és kárpótol a fáradozás unalmáért. Mindezekkel párhuzamosan rendszeresen hallgatja — az adott nyelven — a rádióadásokat. Ha még egy jó tanárra is szert tehet, nyert ügye van. Tapasztalatok bizonyítják, hogy legkönnyebb a konkrét főnevek, az érzékelhető tulajdonságokat jelentő melléknevek, illetve az elvont főnevek elsajátítása. A legnagyobb gondot az igék okozzák. Sok modern nyelvtanulási módszer él a köztudatban. Lomb Kató mégis azt állítja: minden tudás forrása továbbra is a könyv. ZSEBIK ILDIKÓ Fotó: Vámos Gábor BARTALIS JÁNOS (1893—1977) Száz éve született Bartalis János, erdélyi magyar költő. Első versei a Nyugatban, az Erdélyi Helikonban és a Pásztortűzben jelentek meg. Az első világháborúból hazatérve Alsókosályra, egy Szamos menti faluba költözött, ahol földművesként dolgozott, majd több helyen tanítóskodott. Nagy feltűnést keltettek bukolikus hangvételű szabadversei, melyben a paraszti életet, az erdei táj szépségét, az élet örömét és bánatát szólaltatta meg. Egyéni hangjára már a kezdetekkor felfigyeltek. Kosztolányi nagyon szerette verseit, Németh László pedig két kritikát is szentelt Bartalis versesköteteinek, melyek szerinte "költőnek mutatják Bartalist, aki a látványok panoptikumában mindentűli derűvel mondja egyszerű, s mégis világteremtéshajnali üdeségét lehelő sorait". Gyöngédség, szeretet és élettapasztalat sűrűsödik egy-egy szép versszakban: "A borsó álmodik. Tengernyi pillangósvirágjával — álmában is — a száraz karót öleli, s a száraz karó egy évre megfiatalodik." A népdalokban él ilyen természetes költőiséggel a földközeli ember világlátása. Bartalis szabadversei Whitman prófétai vallomásaival hangzanak össze. Hatásuk a magyar lírában is érezhető, még akkor is, ha az újabb költőnemzedék a gondolatilag bonyolultabb Kassák verseit tartotta példaképnek. Bartalis János mindig "egyetlen" verset írt, melyben ihlető forrását, az ember és a természet egymásra találását ismerjük fel. (ozsvald) A HÉT 11
