A Hét 1993/2 (38. évfolyam, 27-52. szám)
1993-12-24 / 52. szám
SZABADIDŐ (-----------------------"--------------------------'S Kecskerímes füzér Tél Szél fú, tornyot rak a porhó elkel most a papramorgó. Az aga rosszallása Fiára az aga rászól:- Te már megint agarászol? Lovon poroszló Vígan dalol a porosz ló széles hátán a poroszló. Társasutazás Míg nézte a Niagarát, simogatta Ria farát. Szerencsés határsértő Túljutott egy szamár hátán három ország határzárán. Séta a hegyen Leültem egy nedves kőre s ráléptem egy kedves nőre. Optimizmus Hol annyi gyermek nemzetett, ne féltsük ott a nemzetet. Lehangoló Akárhogyan koncentrálunk, döglődik a koncert nálunk. Lovaglás jól üget a teli vérem, de a nyereg veri térdem. Aggódó szomszéd Letörött a szarufája. Mit mond majd a falu szája? ígéret Miniszter és képviselő ígéri: szebb lesz a jövő. Am a máról mélyen hallgat, így őkelme nyugton alhat. Dénes György V___________________________/ Viccelgetünk? Viccelgetünk? Minden rendszernek megvolt a maga vicchálózata. A viccek érzékenyebben jelezték a társadalom valóságos helyzetét, mint a politikusok szóvirágai. Minél jobban süllyedt az életlehetőség, annál kifejezőbb lett az akasztófahumor. A jó politikai vicc kissé meg is vigasztalta a szenvedő, rettegő embert. Az éle vagy vicc a komikum egyik fajtája, rövid, nyelvileg pregnáns, csattanós, néha paradox, nevetésre ingerlő fordulat — olvashatjuk többek között a Magyar Irodalmi Lexikonban. Mikor Karinthy Frigyest megkérdezték, hogy születik a vicc, azt felelte, fogalma sincsróla...: "Csak a természetét ismerem, a válfajait, a hatását, de soha még nem sikerült kinyomozni azt az embert, aki az adomát létrehozta..." Bizonyára sokan ismerik a baljós helyzetre utaló viccet, hogy Hitler gyűjti a róla szóló vicceket... és azokat is, akik mondják... Forgatom Ember Mária politikai viccgyűjteményét, amely az egymásra következő korszakok, társadalmi rendszerek legpregnánsabb élceit gyűjtötte kötetbe. A sort a Monarchiával kezdi, s a Horthy-i és a hitleri időkkel folytatva rátér az ötvenes évekre, a Rákosi- és Kádárkorra, a sztálini évtizedekre, majd Hruscsov, Brezsnyev és Andropov idejére. Tehát az utóbbi évszázad vicc-tömkelegéből gyűjtötte kötetbe, persze sajátos, szubjektív szempontok szerint... "E viccek zöme... keserű" — mondja az előszóban. — Politikai viccek, tehát századunk történelméről szólnak. Kacagva búcsúzik az emberiség a múltjától — tartja a régi mondás. Jó volna, ha szívből nevetve tehetnénk. Ám alkalmanként biztosan szomorúság lesz úrrá rajtunk. Szorongás is elfog. Időnként felháborodás, haragvó önsajnálat: Ezzel telt el az életünk? A történetírás nem egyéb, mint az emberiség baleseti krónikája — írta Talleyrand. Amikor... a közreadott vicceket igyekeztem formába önteni, nemegyszer volt az az érzésem, hogy krimit írok..." S most mazsolázzunk néhány viccet a könyvből. "Ki az abszolút éber? Aki, mielőtt kesztyűt húz, belenéz, nincs-e benne az ellenség keze?" "Ki az abszolút káder? Munkás szülők paraszt gyermeke." "Mi a szabadság? Szabad ember szabad országban azt tesz, amit szabad." A hitleri időkből: "— Hallotta, Kovács úr, Berlinben már arra is rendeletet hoztak, hogy a nők fekete bugyit viseljenek. — Nade miért? — Az ismétlődő bombázások miatt el kell sötétíteni a szórakozóhelyeket." Találós kérdés az ötvenes évekből: "— Mikor volt itt jó világ? — Nem tudom. — Hát amikor a Vas még csak egy fém volt, a Farkas egy állatfajta, a Rákosi egy rendezőpályaudvar és a Révai egy lexikon." Ugyanabból az időből: "— Mit gondol, meglesz az a metró valaha? — Biztos. Ahogy Pesten fúrni tudnak..." Végül csehszlovák találós kérdés 1948-ban. "— Ki volt a legudvariasabb öngyilkos a világtörténelemben? — Ki tudja. — Jan Masaryk. Mert miután kiugrott az ablakból, még be is csukta maga mögött." A politikai viccek tehát őrzik, megőrzik a történelem alakulásának görbéit. D. Gy. Nem egyformák A rajzoló húsz kis részletben más-más módon készítette el a látszólag egyforma két rajzot. Keresse meg a kis különbségeket! A HÉT 27
