A Hét 1993/2 (38. évfolyam, 27-52. szám)
1993-12-17 / 51. szám
tálNERVA Julier Ferenc: MAGYAR HADVEZÉREK (Aqua Kiadó, Budapest 1992, 488 o.) Julier Ferenc neve 1919-ben került be a magyar történelembe. Ő volt az északi hadjárat idején a legsikeresebb magyar vörös hadtest vezérkari főnöke, utána pedig a hadsereg vezérkari főnökének nevezték ki. "A magyarországi Tanácsköztársaság katonai összeomlása" (Bp. Akadémiai Kiadó 1988) című könyvemben az ő szerepét is méltattam, megcáfolva az árulásáról keletkezett és a szovjet protektorátus alatt mesterségesen is terjesztett kitalálást. Jellemző azonban, hogy komoly történészek szkepszissel fogadták az árulási legendát (Münnich Ferenc nem volt az), amit Julier is erélyesen cáfolt. Az ellenforradalom győzelme után nyugalomba kellett vonulnia, és fölös energiáját teljesen a hadtudománynak és a hadtörténelemnek szentelte. Ezek közül a "Magyar hadvezérek" című könyve, amely 1930-ban jelent meg, hat évtized múltán ismét nyomdafestéket látott, és ez alkalommal dr. Vargyai Gyula egyetemi tanár írt hozzá utószót. Az olvasó ne csodálkozzon azon, hogy Julier ebben a könyvben csak az 1848/49-es szabadságharc végéig terjedő időszak magyar hadvezéreivel foglalkozik, mert "A világháború magyar szemmel" című műve ennek a folytatásának tekinthető. Ennek az újrakiadására azonban még nem vállalkoztak, míg az 1918/19-es eseményekkel foglalkozó memoárjai legalább a "Hadtudomány” című folyóirat 1993/1—3. számaiban újból nyomdafestéket láttak, e sorok írójának bevezetésével és lábjegyzeteivel kiegészítve. A “Magyar hadvezérek" első fejezete a honfoglaláskori magyar hadművészetet ismerteti, utána a kalandozások korának legnagyobb hadvezéréről, Bulcsúról van szó. Az Árpád-kori hadvezérek közül a szerző Szent Lászlónak szentel külön fejezetet, az Anjou-kori hadvezetéssel nem foglalkozik. Ennek az okát nem ismerjük. Annál inkább leköti a figyelmét Hunyadi János kormányzó és fia, Mátyás király hadvezéri portréja. A húsz személyiség közül éppen hadvezérének, Kinizsi Pálnak szentel egy fejezetet, rezignáltan megállapítva, hogy "1494- ben bekövetkezett halálával hosszú időre GÖRGEI ARTÚR KORABELI KÉPE lezárult az önálló magyarság törökverő korszaka". Helyet kap Julier könyvében a Zrínyiekből mindkét Miklós (a szigetvári hős és a költő), és közéjük van iktatva a Pálffy Miklósról és Bethlen Gáborról szóló fejezet. (Pálffy Miklós síremléke most is megvan a pozsonyi Dómban.) A korabeli ügyefogyott és nem magyar kezekben volt császári hadvezetés szintén megkapja a magáét, de itt mintha elkerülné a szerző figyelmét, hogy a vallásháborúk idején a keresztény Európa megoszlott, népei tehát nemcsak a török ellen, hanem egymással is hadakoztak. A török hódoltság lealkonyodásával a bécsi udvar hódított területként bánt Magyarországgal (és Erdéllyel), amivel kiprovokálta a Rákóczi-féle szabadságharcot. Az erről szóló fejezetben Rákóczi Ferenc, Bercsényi Miklós, Bottyán János és Károlyi Sándor portréját mutatja be az olvasónak a szerző. De még a labanc Pálffy János is kapott külön fejezetet, aki nemcsak a viszonylag kedvező szatmári békét kötötte meg Károlyi Sándorral, hanem hét év múlva a lovasság parancsnoka volt abban a zentai csatában, amely után a török kiszorult a Maros és a Duna közt elterülő Bánságból is. A törököket kiűző hadvezérek nem magyarok: Lotharingiai Károly, utána Savoyai Jenő, majd Laudon Gideon, de a történelmi forgandóság folytán Mária Terézia trónjának megmentésében nagy szerepet játszott Nádasdy Ferenc (a Wesselényi-féle összeesküvésben részes és kivégzett Nádasdy leszármazottja) és Hadik András, akinek ma is van Bécsben utcája és a pártállam idején is megmaradt a szobra a budai Várban. Julier mind a kettőnek külön fejezetet szentel. Nem feledkezik meg a késmárki származású Kray Pálról sem, aki sikeresen harcolt Napóleon katonái ellen. Nagy terjedelmű a Görgei Artúrról szóló fejezet is, akiről egyébként Pethő Sándorral együtt külön könyvet is irt. Látható, hogy az 1848/49-es szabadságharc szívügye volt Juliernek, mert Klapka Györgynek és Damjanich Jánosnak szentelt további fejezeteket. Kossuth valahogyan nem imponált neki. A könyvet számos vázlat egészíti ki, a borítón pedig Peter Krafft "Zrínyi kirohanása Szigetvárról" című ismert képének a reprodukciója látható. Julier olvasmányosan, jó magyarsággal ír. A Vargyai-féle kitűnő és részletes utószóhoz hadd említsem meg, hogy Julier a Magyar Nemzetben Cséfai Dénes név alatt írt a hadi helyzetről. Gyermek nem maradt utána, özvegyét az ötvenes évek elején kitelepítették a Hajdú-Bihar megyei Sápra, ott is halt meg természetes halállal. Nem lett tehát öngyilkos, mint ahogyan e sorok írója annak idején Kerekess József hadtörténész jóhiszemű, de téves információja alapján közzétette. Julierné kényszerkitelepítése folytán férje könyvtára és anyaggyűjtése elkallódott. Julier ezredeshez a sors "irgalmas" volt: 1944. április 25-én halt meg Budapesten tüdőrákban, s ez megkímélte attól, hogy ő is egy koncepciós per áldozata legyen. Dr. Fogarassy László f > A "halszagszindróma" Azt, hogy az erős izzadságszag nagyon kellemetlen lehet, senki nem vonja kétségbe. Arról viszont már nemigen van tudomásunk, hogy egyes esetekben ez a gond depresszióhoz, sőt, akár öngyilkossághoz is vezethet. Az orvosok még a hetvenes években megállapították az ún. "halszagszindrómát", amely azoknál az embereknél fordul elő — szerencsére ritkán —, akiknek az izzadsága vagy a lehelete trimetilamint tartalmaz. Illő, kellemetlenül bűzlő anyagról van szó, amely a baktériumok bomlásakor keletkezik. R. Ayesh londoni orvos nemrégiben úgy határozott, hogy ezt a szindrómát közelebbről is megvizsgálja. A The Independent című napilapban felhívást tett közzé. Az ankétra 156 kellemetlen szaggal küszködő ember jelentkezett. A megfelelő biológiai vizsgálatok után a kísérleti személyek 11 százalékánál állapították meg az említett "halszagszindrómát". A szakemberek azt is bebizonyították, hogy genetikai megbetegedésről van szó, amely generációról generációra öröklődhet. Világossá vált tehát, hogy az izzadságszagot nem lehet minden esetben a hiányos higiénia számlájára írni. De nézzük, mit ajánlanak a szakorvosok? A "halszagszindrómában" szenvedőknek elsősorban azokat az élelmiszereket kellene kerülniük, amelyek fogyasztása betegségüket súlyosbítaná — ilyen például a hal, továbbá azok az élelmiszerek, amelyek kolint vagy karnitint tartalmaznak (tojás, máj, szója és borsó). A gyógyítás további módszere lehet olyan antibiotikumok szedése, amelyek bomlasztják a bélflórát. Ezenkívül azt is tudni kell, hogy a stressz, a láz és a menstruáció jelentősen ronthat a beteg állapotán. A "halszagszindrómában" szenvedőknek mindenképpen meg kellene magyarázni, hogy milyen betegségről van szó, miért kerülik őket a többiek. A betegség okozója egy parányi gén...-te-V_________________J 14 A HÉT
