A Hét 1993/2 (38. évfolyam, 27-52. szám)
1993-12-10 / 50. szám
KRÓNIKA Te/epüléslexikon MAGYAROK NYOMÁBAN — DUNASZERDAHELYI JÁRÁS ELÖPATONY (Lehnice) A patonyszéli községek egyike. Nevével először egy 1435-ben kelt oklevélben találkozunk Elewpathon alakban. Nevének további megjelenési formái: 1773-ban Elő-Patony, 1927-ben Predná Potôň, 194ő-ban Masníkovo. 1489-ben éberhárdi várbirtokként említi az okirat, s mint ilyennek a szentgyörgyi és bazini gróf a földesura. Az 1553. évi portális összeírásban Leeghy István 7, Mérey Mihály és a Sárkány-család 2—2, Bakits Péter és Tóth Tamás 1—1 portával van bejegyezve. 1608-ban Léghi István fia, Simon itteni birtokrészét nejének, Zsófiának adományozta. 1802-ben Szüllő Zsigmond itteni birtokát elzálogosítja Gálfi Péternek. A múlt században a Petőcz-, a Várady-, a Benyovszky- és a Bacsákcsaládok voltak a birtokosai, s még e század elején is volt itt Benyovszky Lajosnak, Bacsák Pálnak, Zsigmondnak és Istvánnak nagyobb birtoka. Az 1828. évi Nagy Lajos-féle összeírásban 30 házzal és 225 lakossal szerepel. Ide tartozik Sárrétpuszta, ahová a 20-as években morvákat telepítettek. Népszámlálási adatok: Év összesen ebből magyar % 1900 285 275 96,49 1921 317 261 82,33 1941 443 438 98,87 (1960-ban a községet közigazgatásilag Léghez csatolták.) ERDÓHÁTKARCSA (Kráľovičove Kračany) A nevezetes csallóközi Karcsa községek egyike. Története mindenkor szorosan kötődött Damazérkarcsa történetéhez, ezért a kútfőkben hol Erdőhát-, hol pedig Damazérkarcsa néven szerepel; a két község a későbbi időkben Erdőhátdamazérkarcsa néven egyesült. Egy 1275-ben kelt oklevél szerint Zolougoz fia, Damasa Damazérkarcsa akkori birtokosa. Erdőhátkarcsa nevével először egy 1306-ból származó oklevélben találkozunk, ahol mint pozsonyi várbirtok Eredewhathkarcha alakban szerepel. 1359-ben pedig Erdőhátkarcsai Pethe István előnevóben fordul elő; ugyanekkor a pápai tizedszedők Damazérkarcsát Damas néven jegyezték fel. A múlt században a Bartal-családnak van itt nagyobb birtoka. A század elején Bartal Aurél főispán a község földesura, akinek itt egy nagyobb kastélya is volt, amelyet 1830-ban id. Bartal György építtetett. Az 1828. évi Nagy Lajos-féle összeírásban 18 házzal és 125 lakossal szerepel. 1927-ben a Lesné Korčany nevet kapja. Népszámlálási adatok: Ev összesen ebből magyar % 1900 132 125 94,70 1921 193 181 93,78 1930 185 168 90,81 (1940-ben a községet egyesítették Etrekarcsával, Királyfiakarcsával, Kulcsárkarcsával és Solymoskarcsával, Királyfiakarcsa néven.) ETREKARCSA (Kráľovičove Kračany) A Karcsaszél néven ismert csallóközi községek egyike. Nevével először IV. Béla király egyik 1240-ben kelt adománylevelében találkozunk Ethuruh alakban. Nevének további megjelenési formái: 1256- ban Villa Karcha, que est Egeruch, 1357-ben Etherehkarcha, 1470-ben Ethrekarcha, a.n. Ethrefalwa, 1927-ben Etreové Korčany. Az 1240-ben kelt oklevélben Dénes nádor IV. Béla király jóváhagyásával Etrekarcsát adományozta Ethuruh pozsonyi várjobbágynak, aki előzőleg arról panaszkodott Dénes nádornál, hogy a dunai árvíz minden termésüket elvitte, sőt, még a termőföldjüket is tönkretette. Roland nádor egyik 1250-ben kelt oklevelében Ethre néven említi a községet. 1323-ban Boleszló esztergomi érsek az itt élő nemes jobbágyoknak különböző kiváltságokat adott. A múlt század elején Bartal György volt egyik nagyobb birtokosa, e század elején pedig Bartal Ferenc. A községhez tartozik Dobor puszta; Máglyadomb nevű dűlőjéről az itteni hagyomány azt tartja, hogy a pogánykorban itt áldozóhely volt. Az 1828. évi Nagy Lajos-féle összeírásban 47 házzal és 341 lakossal szerepel. Népszámlálási adatok: Ev összesen ebből magyar % 1900 237 235 99,16 1921 283 •276 97,53 1930 292 266 91,09 (1940-ben a községet egyesítették Erdőhátkarcsával, Királyfiakarcsával, Kulcsárkarcsával és Solymoskarcsával Királyfiakarcsa néven.) FELBÁR (Horný Bar) Nevét először egy 1245-ben kelt oklevél említi Baar alakban. Nevének további megjelenési formái: 1269-ben Bodobar, 1310-ben Obar, 1342-ben, illetve 1382- ben Naghbar, a.n. Felbar, 1439-ben Nagbar, a.n. Eghazasbar, 1512-ben Badoo Baar, a.n. Nagh Bar, 1786-ban Felbár, Felső, Felső-Bár, 1927-ben Horný Bar. Az 1269-ben kelt adományozólevélben IV. Béla király Bodo comesnek adományozta az egykori királyi birtokot. Később az Amadé grófok itt várkastényt építtettek, amelyet Bél Mátyás idejében még négy torony erősített. Egyesek szerint Bél Mátyás itt írta híres történeti művét. A várkastély lakója volt a XVIII. században Amadé László báró, költő is. Az Amadé grófokon kívül birtokosok voltak még itt az lllésházyak, az Istvánffyak és a Bobokyak is, s e családok mindegyikének volt itt kúriája. Istvánffy Miklós alnádor neje, Both Erzsébet révén jutott itteni kastélyának birtokába. A XIX. században a Zichy grófok voltak a község földesurai; ezektől Ulmann, későbbi nevén Szitányi Adolf, őtőle pedig Batthyány József gróf vette meg a birtokot. A gróf özvegye még e század elején is a legnagyobb birtokos volt itt. A kastélyt, amelyben lakott, Szitányi Adolf építtette. A község ősi gótikus templomát 1778- ban barokk-klasszidsta stílusban teljesen átépítették, érintetlenül hagyták azonban Istvánffy Miklós alnádor fiának 1581-ben és nagylúcsi Lipcsey Jánosnak 1606-ban felállított síremlékét. Az oltár előtt függő ezüstlámpa 1783-ból való. Egyes kútfők az itteni egyház birtokában lévő három értékes műemlék kelyhet is említenek. A községhez tartoznak az Antónia- és Józsefmajorok, ahová a 20-as években morvákat telepítettek. A község területe 1178 ha, lakóinak száma 1039, felekezeti megoszlás szerint; róm. kát. 943, ev. ref. 7, egyéb 89. A falu polgármestere Nagy Tibor, a Csemadokalapszervezet elnöke Nógell Sándor, az 1—8. évfolyamos iskola igazgatója Benkovics László. Népszámlálási adatok: Ev összesen ebből magyar % 1900 669 647 96,71 1921 738 646 87,53 1941 754 752 99,73 1970 1299 1215 93,53 1980 1160 1064 91,72 1991 1039 952 91,63 (1960-ban közigazgatásilag Felbárhoz csatolták Nagybodakot és Sülyt; Nagybodak 1990-ben önállósult.) FELISTÁL (Dolný Stál) A község története szorosan kötődik a vele szomszédos Alistál történetéhez. Első okleveles említése 1291-ből származik Faliztar alakban; ez időben a bazini Kozma gróf birtoka. Nevének további megjelenési formái: 1292-ben Faristar, 1463-ban Felystal, 1553-ban, illetve 1773- ban Filistal, illetve Filistál, 1927-ben Horný Stál. Az 1292-ben kelt oklevélben bazini Pál comes itteni birtokát István fia, Lászlónak adományozta. 1303-ban a birtok Faristári Károly és László comeseké, de nem sokkal később már az éberhárdi uradalomhoz tartozik. Az 1553. évi portális összeírásban Seródy Gáspár 4, Mérey Mihály 3 portával szerepel. A község az 1828-ban kiadott Nagy Lajos-féle összeírásban 29 házzal és 209 lakossal szerepel. Népszámlálási adatok: Ev összesen ebből magyar % 1900 281 281 100,00 1921 325 313 96,31 1930 320 298 . 93,13 (1940-ben a községet egyesítették Alistállal és Tőnyével Tőnyeistál néven.) Összeállította: dr. Zsigmond Tibor (Folytatjuk) 10 A HÉT
