A Hét 1993/2 (38. évfolyam, 27-52. szám)
1993-07-16 / 29. szám
FIGYELŐ NIVOEMELEST...! r Útkeresés a 30. Jókai Ünnepeltünk. Megmérettettünk. Szakmai tanácsokat kaptunk. Elgondolkodtunk. Fogadkoztunk: változtatunk, előrelépünk. A fogas kérdés: hogyan tovább? A válasz ezúttal néhány díjazott-tói érkezik, hogy mások is eltöprengjenek, esetleg tollat ragadjanak... MAZIK ISTVÁN (a nagydíjas füleki Zsákszínház rendező-színésze): — Főleg jó szerzőkre, darabokra, rendezőkre és szereplőkre van szüksége mozgalmunknak. Persze elanyagiasodott világunkban nem elhanyagolható feltétel a szükséges támogatás megszerzése sem. Kultúrházvezetőként tapasztalom, hogy a jelenlegi viszonyaink között a kultúrházak költségvetésébe nagyon nehezen fér bele egy színjátszó csoport anyagi támogatása. Pedig a díszletekhez, kosztümökhöz és egyéb kiadások fedezésére sok pénz kell. Ezért apránként — a Városi Önkormányzattól, a CSEMADOK-tól, a VMK-tól és főként kultúrapártoló szponzoroktól kell összegyűjteni a szükséges összeget. Mi is ezt az utat választottuk. Éppen a CSEMADOK OV-től várjuk azt az Napok után ajánlólevelet, amelynek a segítségével nagyobb eséllyel fordulhatunk külföldi alapítványokhoz, szponzorokhoz is. Csoportunk mindenképpen szeretne továbbra is dolgozni. Bizakodunk... RÓZENFELD ILONA (a füleki Zsákszínház tagja — a legjobb női alakítás díjának tulajdonosa): — Én a jubileumi fesztiválon azt tapasztaltam, hogy eljöttek a lelkes amatőrök Komáromba, mert kiválasztották őket, azután a zsűri részéről általában elég nyers kritikában részesültek. Persze örülünk, ha a szakemberek rámutatnak a hibáinkra, de nem mindegy, hogy azt milyen módon teszik. Egyszóval: a lelkesedés nagyon megcsappant. Akadtak szereplők, akik kedveszegetten mondogatták, hogy jövőre folytatni se merik... Inkább több konkrét tanácsra lenne szükségünk az általános bírálatok helyett. Közölni kellene velünk, hogy a hibáink miként küszöbölhetők ki. Csakis így nőhetne a lelkesedés és a színvonal is. Ami pedig a külső erkölcsi segítséget illeti: nem dúskálunk benne. Inkább a csoporton belül egymásnak adjuk meg a kellő biztatást, lelki töltetet. Persze azért a helybeli intézmények támogatnak bennünket, máshonnan pedig — amatőrökként — talán nem is várhatunk segítséget. Ennek ellenére folytatni akarjuk, amit 14 évvel ezelőtt elkezdtünk. KISS P. JÓZSEF (a komárom—őrsújfalusi színjátszó együttes ötletgazdag rendezője): — Talán kissé nagyképűen fogalmazok: a színvonal emelése érdekében jelenleg senki sehonnan semmit sem várhat, csak önmagára támaszkodhat! Akkor születhetnek jó, érdekes, nívós produkciók, ha az együtteseket összefogó egyén(iség)ek valamilyen ars poeticát fognak kitűzni maguk elé, és hajlandók lesznek megtanulni a szakma csínját-bínját. Eszmei segítséget máshonnan várni? Nem. Anyagit igen — különféle szponzoroktól, intézményektől. Tehát a "hogyan továbbra" a válaszom: a színházcsinálás fortélyainak birtokában! SZABÓ ÁRPÁD (a losonci Kármán Színkör rendezője — a jegjobb rendezés díjának tulajdonosa): — Én például nagyon hiányoltam a fesztivál zsűrijéből egy díszlettervezőt, aki ilyen jellegű tanácsokkal is szolgálhatott volna. Hiszen ha tökéletesebb produkciókat szeretnénk létrehozni, akkor meg kell tanulnunk a jól funkcionáló színpadképek alkotását is. Továbbá a mozgáskultúránk fejlesztése céljából is továbbképzéseket, táborokat kellene szerveznünk. Áz idei fesztiválról hiányoltam a szabadtéri produkciókat — az utcaszínházakat, hogy általuk még több A losonci Kármán Színkör egyik jelenete érdeklődőt, járókelőt megnyerjünk az ügyünknek, felkeltsük a rendezvény iránti érdeklődésüket. Hogyan tovább? Sokan panaszkodnak a pénzhiányra, pedig szerintem a legfontosabb egy jó csapat, a szív és az akarat! No, és hát a modanivaló megfelelő tolmácsolása. Az ehhez szükséges anyagiakat ügyességgel elő lehet teremteni. Például a Csemadok Losonci Alapszervezetét a Kármán Színkör jelenti. Teljesen önnálósultunk a Csemadok TV-től, egyedül tartjuk fenn a székházunkat, alapítványokhoz fordultunk, együttműködési szerződést kötöttünk a losondi VMK-val stb. Meg kell találni a megfelelő kapukat! PÁSZTÓ ANDRÁS (a nívódíjas kassai "X" Iparista Kis Színpad rendezője): — A szakmai értékelés során is elhangzott, hogy jobban meg kellene ismernünk a legtehetségesebb szlovák és cseh amatőr csoportokat, és tanulni tőlük! Ezenkívül évközben is rendszeresen oda kellene figyelnünk egymás tevékenységére, időben levetkőzni A csodálatos Partizánske-i vendégjáték A dunaszerdahelyi Fókusz előadása
