A Hét 1993/2 (38. évfolyam, 27-52. szám)
1993-12-03 / 49. szám
KRÓNIKA Településlexikon MAGYAROK NYOMÁBAN -EGYHÁZGELLE (Holice) Ősrégi település. Nevével először egy 1245-ből származó oklevélben találkozunk Gala alakban. Nevének további megjelenési formái: 1253-ban Galla, 1308-ban Gelle, 1320-ban Gelye, 1927- ben Kostolná Gala, 1945-ben Gala, 1948-ban Holice. Az 1253-ban kelt okirat szerint a pozsonyi vár tartozéka. 1328-ban Miklós comes pozsonyi főispán a gellei udvarnokok kérésére ezek jobbágyait mentesítette mindennemű adózás és szolgálat alól. Később a környékbeli 18 faluval egyetemben Seder Gelle néven sok kiváltságokkal rendelkező külön érseki széket alkotott, megyei jogkörükkel felruházva. Főispáni rangú és jogkörű elöljárójuk és külön igazságszolgáltató bíróságuk volt, és katonai kötelezettséggel rendelkeztek. A mindenkori királyok további kiváltságokkal ruházták fel őket, mint pl. 1466-ban Mátyás király a gellei érseki széknek, megerősítvén az eddigi kiváltságokat, újabb szabadalmakat adományozott. 1524-ben II. Lajos király szaporítja tovább kiváltságaikat adójuk további csökkentésével. Ezek a kiváltságok azonban a XVIII. században megszűntek, s így Egyházgelle a többi jobbágyfalu szintjére esett vissza. Az 1553. évi portális összeírásban királyi birtokként szerepel 4 portával, plébánosa 5 porta után fizet adót. A múlt század elején a Pálffy-féle szeniorátusnak van itt nagyobb birtoka. Az 1828-as Nagy Lajos-féle összeírásban 37 házzal és 266 lakossal van felvéve. A falu lakói 1907-ben hitelszövetkezetet hoztak létre. A községhez tartozó Enyedpuszta nevével elsőnek egy 1717-ből származó okiratban találkozunk, melyben Enyedi Boldizsár enyedi birtokát eladja Maholányi Antalnak. Ide tartozik még Nádaslak. A község ősi, kéttornyú katolikus templomát már egy 1320-ban kelt oklevél említi. A román és gótikus stílusban épített templom a Csallóköz egyik legrégibb és legértékesebb műemléke. A templom több egykori gellei földesúr temetkező helye volt. A község területe 2398 ha, lakóinak száma 1813, felekezeti megoszlás szerint: róm. kát. 1613, ev. ref. 17, gör. kát. 1, egyéb 82. A falu polgármestere Ravasz Béla, a Csemadok-alapszervezet elnöke Kovács László, az 1—8. évfolyamos iskola igazgatója Sidó Etela. Népszámlálási adatok: Ev összesen ebből magyar % 1900 275 267 97,10 1921 243 237 97,53 1941 953 932 97,80 1970 1816 1786 98,35 1980 1807 1753 97,01 1991 1813 1771 97,68 (1940-ben a községet egyesítették Beketfával, Csallóközpósfával és Ógellével DUNASZERDAHELYI JÁRÁS Gelle néven. Az 1941. évi adatok már erre a közigazgatási egységre vonatkoznak; 1960-ban pedig közigazgatásilag Egyházgelléhez csatolták Budafalvát és Cséfát, így az 1970. évi és a további adatok már ezt a tényt tükrözik.) EGYHÁZKARCSA (Kostolné Kračany) Egyike annak a sűrűn egymás mellé települő tizenkét Karosának, amelyek együtt az úgynevezett Karcsaszélt alkotják. Ezek a következők: Amadékarcsa Damazérkarcsa Egyházkarcsa Erdőhátkarcsa Etrekarcsa Göncölkarcsa Királyfiakarcsa Kulcs árkar csa Móroczkarcsa Pinkekarcsa Siposkarcsa Solymoskarcsa Nevével először egy 1215-ből származó okiratban találkozunk Corcha alakban. Nevének további megjelenési formái: 1231-ben Korosa, 1240-ben trés vilié Caracha, 1243-ban Karasha, 1248-ban Karchau, 1253-ban Karcha, 1260-ban Eghazaskarcha, illetve Heghazaskarcha, 1920-ban Kostolné Korčany, 1948-ban Kostolné Kračany. Egyházkarcsa nevét ősi templomáról és a többi Karosával együtt alkotott közös egyházközségről kapta. A templomot először Tamás esztergomi érsek egy 1308-ból származó oklevele említi. Többszörös tűzvész és árvíz pusztította a templomot, de mindig újjáépítették. A jelenlegi klasszicista stílusú templom 1820-ban épült. A fentebb felsorolt Karcsákon kívül még további Karcsákat is említenek az egykorú okiratok. Népekarcsa nevével egy 1326- ban kelt oklevélben találkozunk Nepekarcha alakban, 1328-ban Szentgyörgyi Sebus és Péter birtokaként van említve. Bélkarcsa 1381-ben Bélykarcsai Miklós nevében szerepel, Érsekkarcsát egy 1355-ben kelt okirat említi Ersegkarcha alakban, melyben az itteni birtokon több karosai nemes osztozott a pozsonyi káptalan előtt. E karcsák földesurai voltak még a múlt század elején is a Bartal-, Kulcsár-, Bacsák-, Amadé-, Somogyi- és Kondé-családok. Az 1828. évi összeírás szerint a községnek 9 háza és 65 lakosa volt. A község területe 1392 ha, lakóinak száma 1068, felekezeti megoszlás szerint: róm. kát. 937, ev. ref. 10, egyéb 121. A falu polgármestere Gódány László, a Csemadok-alapszervezet elnöke Kironszky Ottó mérnök, az 1 —4. évfolyamos iskola igazgatója Nagy Zsuzsanna. Népszámlálási adatok: Év összesen ebből magyar % 1900 66 65 98,48 1921 82 80 97,56 1941 845 842 99,64 1970 965 930 96,37 1980 1025 988 96,39 1991 1068 1030 96,44 (1940-ben a községet egyesítették Amadékarcsával, Göncölkarcsával, Móroczkarcsával és Pinkekarcsával Amadókarcsa néven. Az 1941. évi és az utána következő adatok már az egyesített községre vonatkoznak. 1960-ban a közigazgatási egység az Egyházkarcsa (Kostolné Kračany) nevet kapta. EKECS (Okoč) Első okleveles említése 1268-ból származik Ekech alakban. Nevének további megjelenési formái: 1422-ben Ekech, 1786-ban Ekecsch, 1927-ben Ekeč, 1948- ban Okoč. Az 1268-ban kelt oklevél szerint a komáromi vár birtoka volt. 1349-ben az esztergomi érseknek, 1460-ban pedig a nyúlszigeti apácáknak van itt birtokrészük. 1576-ban az ekecsiek az apácákkal némely birtokrészek hovatartozandósága fölött perlekednek. A későbbiekben a Zichy-család birtokába került, de a nemességet kapott lakosok megtagadták az úrbér fizetését, és az erőszakos földesúr zaklatásai miatt a lakosság inkább elhagyta otthonát. A Zichyek szlovákokat telepítettek a községbe, akik a múlt század közepéig teljesen elmagyarosodtak. Csupán az idegen neveket viselő családok őrzik nyomaikat. Az ekecsiek régi községi pecsétjében ősi foglalkozásuk jelképe, a hal látható. Ősidőktől fogva különböző kiváltságokat és mentességeket élveztek, mint a komáromi vár népei; semminemű más szolgálattal nem tartoztak, mint az aszódi halászóhelyen az eszközök elkészítése, valamint az itt fogott vizákból és egyéb halakból a komáromi vár urainak, illetve az egyháznak egy bizonyos részt beszolgáltatni. A komáromi főispánok próbálkozásainak és zaklatásainak, hogy az ekecsiek növeljék szolgáltatásaikat, Ferdinánd király vetett véget egy 1550-ben kelt oklevelével, és a következő évben az ekecsieket eddigi kiváltságaiban újra megerősítette. Tudomásunk van arról is, hogy a nagyszombati apácák mint a nyúlszigeti apácák jogutódai, pert indítottak az ekecsiek ellen a Szárcsaölve, Sebes-ér és Foló nevű vizek birtoklását illetően. Az ítélet szerint az 1268. évi oklevélben már említett Sebes-ér a nagyszombati apácák birtokában maradt. Az 1828-ban kiadott Nagy Lajos-féle összeírásban Ekecs 124 házzal és 887 lakossal szerepel. A község határában az 1848—49-es szabadságharc alatt egy kisebb ütközet is lezajlott a honvédek és a császáriak között. A falu római katolikus, barokk-klasszicista stílusú temploma 1790-ben épült; klasszicista stílusú református templomát pedig 1822-ben építették. A községhez tartoznak Aszód-, Bolár- és Túzokpuszták, valamint Bélye-, Búcsúid A HÉT
