A Hét 1993/2 (38. évfolyam, 27-52. szám)
1993-11-26 / 48. szám
MINERVA Dfliins -még mindig Kérdőjelekkel! 29 év hallgatás után nyilatkoztak a Kennedyt boncoló orvosok Harminc éwel ezelőtt, 1963. november 22-én, pénteken fél egykor dördültek el azok a lövések, melyek a Dallas főútvonalán nyitott kocsiban haladó amerikai elnököt halálosan megsebesítették. A merénylet után kiadott hivatalos közlemény az elfogott L.H. Oswaldot jelölte meg az egyetlen tettesként. Az 1964-ben közzétett Warren-jelentés megerősítette a magányos gyilkosról szóló hivatalos álláspontot. Mint ismeretes, Oswaldot pár nappal a Kennedy-merénylet után egy dallasi bártulajdonos, Jack Ruby — a TV-kamerák "jóvoltából" a világ szeme láttára — lőtte le, örökre elhallgattatva így a merénylet fő vádlottját. Oswald félreállítása és a Kennedy boncolása körüli mendemondák már 1964-ben sokak szemében kétségessé tették a magányos merénylőről szóló állítást. Egyre többen kezdték hangoztatni, hogy az USA 46 éves első embere elnökségének 1036. napján összeesküvés áldozata lett. Különösen fellángolt az összeesküvést s több gyilkost feltételező elméletek parazsa 1991-ben, az Oliver Stone rendezte JFK című film bemutatása után. Az egyértelműen kasszasikerre s nem objektivitásra törekedő film többek közt azt sugallja a nézőknek, hogy a John Fitzgerald Kennedy, azaz JFK holttestét boncoló orvosok is részesei voltak az összeesküvésnek, s leleteiket a boncteremben őket felügyelő magasrangú katonatisztek utasításai szerint "módosították". Ez kemény vád, hiszen a 888 oldalas Warren-jelentés jórészt a boncoló orvosok jegyzőkönyvére hivatkozva állította, hogy Kennedyt két nagy sebességű lövedék érte felülről és hátulról. Stones malmára hajtja a vizet egy Crenshaw nevű doktor, aki 1963-ban a dallasi Parkland Kórház orvosa volt. 1992-ben JFK — a hallgatagok összeesküvése címmel könyvet ad ki. Ebben nem kevesebbet állít, mint azt, hogy a Kennedyt boncoló katonaorvosok megváltoztatták az elnök nyakán talált sérülés "külalakját", mivel az — Crenshaw szerint — elölről leadott lövésre utalt. Állításának egyik bizonyítékát abban látja — erre utal a könyv címe —, hogy a boncolóorvosok 1963 óta egyetlen lapnak, riporternek sem voltak hajlandók nyilatkozni a boncteremben történtekről. Ilyen előzmények után igazi szenzációként hatott, hogy a nagyhírű amerikai orvosi lap, a JAMA szerkesztője rábírta a hallgatásba burkolódzott doktorokat, mondják el véleményüket az összeesküvést, illetve az elölről leadott lövést erőltető elméletekről. 29 év hallgatás után 1992 áprilisában tehát a két, Kennedyt boncoló orvos — Humes és Boswell — beszélni kezdett. Elismerték, hogy az összeesküvés gyanújának tápot adó első ballépés közvetlenül a merénylet, illetve Kennedy halála után történt. A texasi törvények előírják, hogy a bűncselekmények áldozatait ott kell boncolni, ahol a halál érte őket. Kennedyt tehát a dallasi Parkland Kórház proszektúráján! Ezzel szemben, miután az orvosok minden erőfeszítése ellenére az elnök 13 órakor a baleseti ambulancián kiszenvedett, még meleg testét bronzkoporsóba tették, s az elnöki repülőgéppel a 2400 km távolságban lévő Maryland állambeli Bethesdába — a főváros, Washington közelébe — szállították. Hiába hivatkozott a kórház törvényszéki orvosa a texasi törvényekre, a szállítást irányító titkosszolgálat főnöke hajthatatlan maradt. Bethesdában található a Tengerészeti Orvosközpont a hozzá tartozó tengerészkórházzal. E kórház 39 éves kórboncnokát, Humes doktort utasította Kennedy admirális a boncolás elvégzésére. Humes kollégáját, a 41 éves Boswellt választotta asszisztensül. Kennedy utasítása meglepte őket, hiszen egyrészt aligha sejthették, hogy a holttestet nem Dallasban boncoltatják, másrészt a pár km-re tőlük a Walter Reed Központban működő, s Amerika legjobb kórbonctani intézetének tartott proszektúra lett volna hivatottabb a feladat elvégzésére. Az admirális állítólag a first lady, Jackie kérésére döntött a tengerészkórház mellett — a meggyilkolt elnök ugyanis valamikor éppen a tengerészeknél szolgált. Mindkét orvos megerősítette, hogy az admirálisnak csupán egyetlen utasítása volt: állapítsák meg pontosan a halál okát. A boncteremben mindössze egyetlen magasrangú tiszt, Kennedy kezelőorvosa, Burkley admirális volt jelen. Sem ő, sem a Szövetségi Nyomozó Iroda (FBI) emberei nem szóltak bele a boncolás menetébe, a leletek dokumentálásába. Stone filmjének bonctermi jelenetei, ahol a proszektúrán hemzsegnek a generálisok, nem felelnek meg a valóságnak. Magával a bonclelettel kapcsolatban mindketten leszögezték: nincs mit változtatni, kiegészíteni a boncoláskor felvett jegyzőkönyv adatain. Az elnök sérülései egyértelműek voltak. A koponyát fel sem kellett fűrészelni, a tarkótájon behatoló lövés ugyanis kiszakított a jobb koponyafélből egy 13 cm átmérőjű darabot. Az agyroncsoiás nagyfokú volt, a jobb agyfélteke kétharmada hiányzott. A koponyacsontokon jól felismerhetők voltak a bes kimeneti nyílások jellegzetességei, melyek alapján egyértelműen kijelenthették, hogy a halálos lövés hátulról érte az elnököt. Nehezebb dolguk volt a másik lövés nyomvonalának megállapításában. A bemeneti nyílás a nyakon hátul könnyen felismerhető volt. A lövedék nyomvonalában a jobb tüdő csúcsa zúzódott, megsérült a tüdőt borító mellhártya és a légcső is. Hiába keresték azonban a kimeneti nyílást! S mivel praxisukból tudták, hogy a golyó csontnak ütközve s gellert kapva az eredeti iránytól alaposan eltérhet, tetőtől talpig átröntgenezték a holttestet abban a reményben, hogy valamelyik röntgenképen feltűnik majd a lövedék árnyéka. Eredmény nélkül! A rejtélyre csupán másnap reggel derült fény, amikor is Humes felhívta a Kennedyt Dallasban elsősegélyben részesítő orvost. Dr. Perry elmondta, hogy a még élő, ám fuldokló elnökön úgy próbáltak segíteni, hogy légcsőmetszést végeztek rajta. S mivel a légcsőmetszés szokványos helyén ott volt a golyó ütötte seb, ezt tágították, szélesítették ki a dallasi sebészek, s ezért nem találhatták meg a bethesdai kollégáik a második lövedék kimeneti nyílását. Később, a Warren-bizottság előtt a ruházat és a test sérüléseinek egybevetésével egyértelműen tisztázhatóvá lett a második lövés nyomvonala is: a nyakon hátul hatolt be, s elöl, az ádámcsutka magasságában hagyta el a testet. A boncolási lelet tehát kizárja egy elölről a testbe hatoló golyó, azaz egy Oswaldon kívüli merénylő létezését — állították Humes és Boswell. Az interjú megjelenése után sok kritika érte a JAMA-t, hogy nem szólaltatták meg a boncolásnál jelenlevő egyetlen igazságügyi orvosszakértőt, dr. Fincket. A jelenleg nyugdíjasként Svájcban élő Finck később szintén kötélnek állt, s megerősítette a két boncolóorvos adatait. Finck mint az említett W. Reed Központ ballisztikai szakértője vett részt a boncoláson — személyének magyar vonatkozása: a szintén igazságügyi orvosszakértő nagyapja boncolta 1898-ban a Svájcban merénylet áldozatául esett Erzsébetet, a filmvászonról "Sisi"-ként ismert magyar királynét. Finck is leszögezte: a lövedékek röppályájának vizsgálata azt mutatta, hogy Kennedyt két lövés érte hátulról és felülről. Finck szerint a Stone-filmben csak két dolog igaz, a dátum és az áldozat személye — a többi mind kitalálás. A JAMA-ban megjelent interjúk — alanyaik bármennyire meggyőzően s magabiztosan "magyarázták" — 1963-as — "bizonyítványukat" —, nem oszlattak el minden kételyt. A Kennedy-gyilkosság 30. évfordulóján még mindig sokan nem hisznek a magányos gyilkos elméletben — s talán nem minden ok nélkül... Dr. Kiss László 14 A HÉT
