A Hét 1993/2 (38. évfolyam, 27-52. szám)
1993-11-19 / 47. szám
w Írásom címének megválasztásakor bizony gondban voltam, mivel így sem, úgy sem fedné a teljes valóságot; azaz, ha azt írom: "színházi fesztivál", akkor sem teljes a cím, mivel lényegében egy kicsit a színházak fesztiválja és a drámák, színpadi vagy esetenként meghatározhatatlan műfajú — de azért mégis drámai — játékok bemutatója volt a hatnapos (1993. szeptember 24—29.) színházi seregszemle Nyitrán... A nyitrai színjátszás nagyon régi múltra tekint vissza. Az első — természetesen műkedvelő — bemutatót a 18. század legelején a piarista gimnázium diákjai tartották; 1706—72 között több mint 180 bemutatót tartottak a nyitrai püspökök tiszteletére. A szerzők rendszerint a kegyesrendi tanárok voltak. Később hivatá-A színház előtt szabadtéri előadásokat, bemutatókat tartottak DRÁMAI FESZTIVÁL NYITRAN sós színtársulatok is felléptek Nyitrán, szokásosan az Aranyszarvasról elnevezett vendéglőben. Nyitra első kőszínháza, a Városi Színház 1883-ban épült, ahová eljártak a budapesti állandó társulatok is. Nyitrán fellépett sok neves budapesti vendégművész, köztük Somlay Artúr, és régebben Nyitra vendége volt Megyeri Károly is. A második világégés alatt a Nyitrai Városi Színházat bombatalálat érte, teljesen kiégett, és használhatatlanná vált. A háború utáni években virágzott az amatőr színjátszás, majd megalakult a hivatásos nyitrai Kerületi Színház (1949), amely 1979-ben Andrej Bagar szlovák színész nevét vette fel. Közismert, hogy Nyitráról sok jó és neves színész került Szlovákia élvonalbeli színházaihoz, de akik maradtak, azok sem ismeretlenek, a tévé és a filmek jóvoltából nevük ismertté vált Szlovákiában. Nyitra bevonult a színházi fesztiválok krónikájába is, először 1973-ban rendezték a "Májová divadelná Nitra" (Májusi színházi Nyitra) című seregszemlét, amely Szlovákia “tájoló" drámai színtársulatainak adott lehetőséget és módot szakmai tudásuk bemutatására, 1980-tól aztán versengési célokat tűzött maga elé a fesztivál. Ettől kezdve díjakat is osztottak rendezői, színészi, dramaturgiai és egyéb teljesítményekért. Például 1981-ben Ropog József — Répán szerepéért — kapta a legjobb színészi dijat, megosztva Jozef Dóczyval, az ismert nyitrai színművésszel. Ám mindezekből azt a következtetést szeretném levonni, hogy minden esztendő májusában jelen volt Nyitrán a magyar színjátszás is, a komáromi, illetve kassai színházunk képviseletében. Megjegyzem, nem kis közönségsikernek örvendeztek, amit a szlovák vendégszínházak mindegyikéről nemigen lehetne elmondani. Az idei — immár másodízben — megrendezett színházi seregszemle — Divadelná Nitra (Színházi Nyitra) más feladatokkal, más koncepcióval és felfogásban fogadta a vendégeket. Helyet kaptak a külföldi társulatok, szót kapott a képzőművészet, film, zene és az irodalom, valamint a színházművészet különböző irányzatai és változatai is. Ám az érdeklődés központjában mégiscsak a klasszikus értelemben vett színjátszás állt. Elsősorban azokat a színpadi műveket helyezték előnybe, amelyek formájuktól fogva minden professzionális színvonaluk ellenére sem kerülhettek a napi színházi élet körforgásába. A néző láthatott operát, bábjátékot, drámát, vérbő vígjátékot, megtekinthette a franciák, olaszok szabadtéri előadását, és a késő esti órákban láthatta a két nagy szlovák nevettetőt: Milan Lasicát és Július Satinskýt. De kik voltak a nézők? Leginkább hátizsákos fiatalok, egyik-másik amatőr színjátszó csoport megnézte a harmadik műkedvelői előadást, vagy a profik szereplését. És nem csalódtak. Esetleg azok a nézők, akik a Bukaresti Zsidószínház előadásaira váltottak jegyet, mert a beharangozott zsidó-folklór helyett olcsó áriákat kaptak, amelyek előadói színvonalával szemben akadt bőven kívánni való. A szervezők is csalódtak, azt mondják átverték őket. Van ez így a színházi világban, még a legéberebb zsűrit is be lehet csapni. Node, mindezekről részletesen beszámolt a napi sajtó. Árról viszont kevés szó esett, hogy a szeptember végi gálán Nyitrán a magyar szó nem kapott helyet és teret. Egyetlen magyar színház sem szerepelt. — Hol maradtak a magyar színházak? — tettük fel a kérdést Darina Kárová asszonynak, a színházi seregszemle igazgatójának. — Bevallom magyarországi színház fogadására nem készültünk fel. Ezen hibánkat a jövőre nézve úgy szeretnénk kiküszöbölni, hogy a pozsonyi Magyar Kulturális Központtal már most megkezdjük a tárgyalásokat, egyeztetjük nézeteinket és a magyar színjátszás iránt érdeklődő Nyitra és környéke nem fog csalódni. — Ez eddig világos, de Szlovákiának van két professzionális magyar színháza, velük sem számoltak? — Nézze, minden szlovákiai színháznak küldtünk jelentkező ívet, sőt egy alkalommal sürgettük a jelentkezések beküldését. Az értesítőt tehát megkapta a kassai és a komáromi magyar színház is. Kassáról jött visszajelzés, de mivel egy régebben bemutatott darabbal jelentkeztek, és a szabály úgy szól, hogy az elmúlt színházi évadban bemutatott darabbal lehet benevezni, a zsűri nem fogadta el a kassai Thália Színház jelentkezését, Komáromból viszont a második értesítőnkre sem érkezett visszajelzés — mondta Darina Kárová asszony. Nyitra második színháza MOTESIKY ÁRPÁD
