A Hét 1993/2 (38. évfolyam, 27-52. szám)
1993-11-12 / 46. szám
KRÓNIKA Településlexikon MAGYAROK NYOMÁBAN - DUNASZERDAHELYI JÁRÁS DERCSIKA (Jurová) Első okleveles említése 1253-ból származik Gursuka, illetve Gyurgsuka alakban. Nevének további megjelenési formái: 1254 és 1255-ben Gursuca, 1413-ban Gyersoka, 1431-ben Gyerczeka, 1786-ban Dercsika, 1948-ban Jurová. Az 1253-ból származó oklevélben mint a pozsonyi vár tartozéka szerepel. 1307-ben György-földe néven Eguruhkarcsai Miklós zálogos birtoka. 1377-ben már a dercsikai nemesek birtokában van, ezt bizonyítja az 1386-ból származó pozsonyi káptalani irat is. mely szerint a község a helybéli valóságos nemesek tulajdona, akik nem tartoznak a pozsonyi vár nemesi várjobbágyai közé. Ez időben Gyurchka alakban van említve. 1667-ben a Méhes- és a Balogh-családok osztozkodnak az itteni birtokon. A község nevének eredetét illetően a szájhagyomány azt tartja, hogy Mátyás király nagyon szeretett a Csallóközben vadászni. Egy ízben, mikor itt vadászat közben a mocsaras és ingoványos vidéken nagyon elfáradt, kedvenc lovásza, Erőss György előtt bosszankodását fejezte ki a fölött, hogy ezen az ingoványos területen mily nehéz lóháton a vadászat. Lovásza erre megkérte, hogy adjon neki ebből a földterületből annyit, amennyit ő lóháton az alatt az idő alatt megkerül, amíg a király rövid vadászebédjét elkölti. A király beleegyezett kedvenc lovásza kívánságába, s hogy a nyargalást ellenőrizhesse, a környezetében lévőkkel gyorsan halmot emeltetett, ahol mézből és kenyérből álló rövid ebédjét elköltötte. Azóta e halmot Mézeshalomnak nevezik. Erőss György közben lóra pattant, és elnyargalt. Útközben elszabdalta vörös színű palástját, és darabjait eldobálva jelezte útját. Az ebéd végeztével bejárták a belovagolt területet, és a király elcsodálkozván a terület nagyságán, állítólag így kiáltott fel: “György, sok'a!". ígéretét azonban betartotta, s a vadásznak adományozta a területet, mire a vadász további hat családdal együtt Györgysoka néven községet alapított. Az 1828. évi Nagy Lajos-féle összeírásban ttf házzal és 818 lakossal van bejegyezve. Ősi káíotikus templomát Epiphanus püspök szentelte fel 1519-ben, de a gyakori árvizek miatt elpusztult. Mai klasszicista stílusú temploma 1778-ban épült fel. A község területe 1073 ha, lakóinak száma 438, felekezeti megoszlás szerint: róm. kát. 399, ev. ref. 5, egyéb 24. A falu polgármestere Mészáros Imre, az 1—4. évfolyamos iskola igazgatója Kulcsár Magdaléna, és ő a Csemadok-alapszervezet elnöke is. Népszámlálási adatok: Ev összesen ebből magyar % 1900 522 520 99,62 1921 510 506 99,22 1941 524 523 99,81 1970 520 507 97,50 1980 432 414 95,83 1991 438 430 98,17 DIÓSFÖRGEPATONY (Orechová Potôň) Az úgynevezett patonyszéli községek egyike. Bővebben á Patony nevű községekről lásd a Benkepatony címszó alatt. Hajdanán Diós- és Förgepatony néven két község volt. A múlt század közepén egyesültek. Dióspatony neve először egy 1367-ből származó oklevélben fordul elő Gyospothon alakban, Nevének további megjelenési formái: 1773-ban Diós Patony, 1927-ben Orechová Potôň. Az 1553. évi portális összeírásba mint királyi birtok 10 portával van felvéve. 1764-ben Csiba Mihály a község földesura, a múlt század első felében a nagylégi urak és a Pálffy grófi család. Az 1828. évi Nagy Lajos-féle összeírásban 56 házzal és 401 lakossal szerepel. A századfordulón a Pálffy-féle hitbizománynak volt itt nagyobb birtoka. A községhez tartozik Ágerdő puszta, illetve Füzérfa és Vilmos majorok. Förgepatonyról csak 1750-től kezdődően szólnak a kútfők; ekkor Szüllő Zsigmond itteni birtokrészét átengedi Csiba Imrének és Jánosnak. 1802-ben egy másik Szüllő Zsigmond itteni birtokát elzálogosítja Gálffy Péternek. Az 1828-as Nagy Lajos-féle összeírásban 28 házzal és 209 lakossal van bejegyezve. A község területe 2303 ha, lakóinak száma 1619, felekezeti megoszlás szerint: róm. kát. 1090, ev. ref. 206, egyéb 226. A falu polgármestere Lelkes Vince, az 1—8. évfolyamos iskola igazgatója Lelkes Terézia. Népszámlálási adatok: Év összesen ebből magyar % 1900 722 ■ 719 99,58 1921 857 820 95,68 1941 1431 1369 95,67 1970 1556 1491 95,82 1980 1644 1592 96,84 1991 1619 1572 97,10 (1940-ben a községet egyesítették Bögölypatonnyal Förgepatony néven. Az 1941-es adatok ezt az állapotot tükrözik.) DOBORGAZ (Dobrohošť) Első okleveles említése 1238-ból származik Doborgaz alakban. Nevének további megjelenési formái: 1238-ban Dobragaz, illetve Dobrogoz, 1296-ban Kysduburghuetz, 1383- ban Dobrogozth, 1438-ban Dobrowgaz, 1773-ban Doborgaz, 1927-ben Dobrohošť. 1238-ban a pozsonyi vár tartozéka. 1292- ben Lodomér esztergomi érsek a község jobbágyait érseki nemesi jobbágyokká emelte. 1352-ben Miklós nádor egyik oklevelében egyszerűen Dobor néven van említve. 1420-ban a Doborgazi Csontos-család nevében szerepel. A régebbi időkben a község lakói közül többen foglalkoztak aranymosással. Az oklevelek szerint létezett egy régi templom, amely a későbbi időkben nyomtalanul eltűnt. A község területe 486 ha, lakóinak száma 420, felekezeti megoszlás szerint: róm. kát. 385, ev. ref. 2, egyéb 26. A falu polgármestere Mathényi István, az 1—4. évfolyamos iskola igazgatója Majthényi Mária, aki egyben a Csemadok-alapszervezet elnöke is. Népszámlálási adatok: Ev összesen ebből magyar % 1900 738 733 99,32 1921 669 642 95,96 1941 693 691 99,71 1970 651 636 97,70 1980 559 539 96,42 1991 420 401 95,48 DUNAKISFALUD (Vieska) A Gelleszél néven ismert községek egyike; régi, honfoglaláskori település. Első említése egy 1322-ből származó okiratban található Kysfeuldi alakban. Nevének további megjelenési formái: 1469-ben Kyspathon a.n. Kysfalwd, 1927-ben Vieska. 1471-ben a helybéli nemesek, a XVIII. században és a XIX. század elején a Nagy-család a legnagyobb birtokos itt. Lakói érseki nemesek voltak; 1848-ig a vajkai érseki székhez tartoztak. Az 1828. évi Nagy Lajos-féle összeírásban 47 házzal és 339 lakossal van bejegyezve. A község területe 395 ha, lakóinak száma 461, felekezeti megoszlás szerint: róm. kát. 426, ev. ref. 6, egyéb 29. A falu polgármestere Kovács Ernő, a Csemadok-alapszervezet elnöke Kovács Mária. Népszámlálási adatok: Év összesen ebből magyar % 1900 325 325 100,00 1921 363 363 100,00 1941 467 467 100,00 1991 461 441 95,66 (1966-ban a községet közigazgatásilag Diósförgepatonyhoz csatolták; 1990-ben közigazgatásilag szétváltak.) DUNATŐKÉS (Dunajský Klátov) Első okleveles említése 1392-ből származik Theukes alakban. Nevének további megjelenési formái: 1436-ban Thewkes, 1485-ben Thekes, 1786-ban Tökesch, 1948-ban Dunajský Klátov. Az 1553. évi portális összeírásban Zomor Jánosnak 4 és Kondé Lázárnak 3 portája adózik. A Kondé-család a XIX. század elejéig marad a község földesura. Az 1828. évi Nagy Lajos-féle összeírásban 29 házzal és 220 lakossal szerepel. A századfordulón Habermann Nándornénak volt itt nagyobb birtoka. A községhez tartozik Kiserdő malomház. A község területe 457 ha, lakóinak száma 455, felekezeti megoszlás szerint: róm. kát. 387, ev. ref. 20, gör. kel. 1, egyéb 47. A falu polgármestere Nagy József. Év összesen ebből magyar % 1900 237 235 99,16 1921 229 218 95,20 1941 292 292 100,00 1991 455 436 95,82 (1960-ban a községet közigazgatásilag Pozsonyeperjeshez csatolták, 1990-ben viszont szétváltak.) Összeállította: dr. ZSIGMOND TIBOR (Folytatjuk) 10 A HÉT
