A Hét 1993/2 (38. évfolyam, 27-52. szám)

1993-11-05 / 45. szám

SZABADIDŐ torokhoz. Dél körül mesteri kézzel sikerült begyújtania a gépkocsit. Pe­dig a kulcsot nem szedte elő -a zsebéből. A hét valamennyi napján az ablak mellett strázsált. Az ügyvéd mindig pontosan érkezett. Hétfőn este — harminc perccel a vonat indulása előtt — Carl benyomta a felszerelést gépkocsijának a csomagtartójába. Az ügyvéd háza előtt egy piros Ford vesztegelt. Carl gondolkodás nélkül munkához látott. Begyújtotta a motort, és várt. Mr. Olson a járdára lépett, a boltos gázt adott — a gumik veszettül csikorogtak. Az ügyvéd meg rezzent. Először megijedt, majd rémülten el­ordította magát. Carl visszamászott a gépkocsijába. Valahol a város pere­mén elhagyta a gépkocsit. Úgy sza­ladt, mint egy ámokfutó. Másnap reggel a sarki árusnál azonnal újságot vásárolt. Az ügyvéd halálálól az első oldalon írtak. "... Mr. Olson azonnal szörnyethalt. A gázoló ismeretlen. A lopott gépkocsi tulajdonosa — amelyikkel elgázolták az ügyvédet — azonban azonnal megjelent a rendőrállomáson. Néhány perccel a szerencsétlenség előtt!" Carl elégedetten kezébe vette a kulcsot. Most elküldi a bánatos öz­vegynek a szépen megfogalmazott levelet. A levél azonban eltűnt. Carl úgy üvöltött, mint a sakál. — Eleonora! Te turkáltál az asztal­fiókomban? Eleonora elvörösödött, majd elsápadt. — Én... — Mit csináltál? — Tudod... az utóbbi napokban olyan furcsán viselkedtél. Aggódtam érted, Carl. Arra gondoltam, hogy a furcsa viselkedésednek valami oka lehet. Belenéztem az asztalfiókodba... van egy másodpéldányom a hálószo­bában... a kulcsra gondoltam... és megtaláltam a levelet. Borzalmasan éreztem magamat, Carl. Olyan gyö­nyörűen, olyan nagy szeretettel írtad meg azt a levelet. Néhányszor elbe­szélgettem Cheryllel. Nem tudtam, hogy az ura meghalt. Gondoltam... biztosan elfelejtetted elvinni a levelet a postára. Betettem egy borítékba, a címet megtaláltam a telefonkönyvben, ráragasztottam egy bélyeget és... elküldtem. A nagyon hosszú csendben hirtelen megcsörrent a telefon. — Igen! — Carl halálsápadtan felvette a telefonkagylót. — Maga az? Car! Whitmore? — Igen... — Cheryl Olson beszél. Ma reggel megkaptam a levelét. Megnéztem a bélyegzőt. Két nappal azelőtt adták fel! Ön honnan tudta, hogy özvegy leszek? Honnan? Carl megsemmisülten hallgatott. Tudta, hogy Eleonora megásta a sírját... Új múzsa? Az asszonyok általában csak az ostoba embereket szeretik. Miért nem szeretik hát a férjüket? XXX A nők nemigen tudnák megmon­dani, mire van nagyobb szükségük: egy férfire, aki állandóan védje, vagy állandóan támadja őket. XXX A nő olyan, mint egy tigris, nem tud hízelegni karmolás nélkül. xxx A legtöbb nő nem az erős táma­dásnak esik áldozatul, hanem a gyönge ellenállásnak. XXX A szerelemben a nők legtöbbre becsülik a rablót, nem haragszanak a tolvajra, de megvetik a koldust. XXX Vegyük el az asszonytól a tükröt, akkor árnyékával kacérkodik. XXX A nő feladata egy férfit boldoggá Őszi nagytakarítás Az egyik Saint Tropez-i luxusétterem­ben a hatvanhárom éves Quincy Jones, Nastassja Kinski volt barátja, igencsak meglepődött amikor meglátta a Nas­­tassjára hasonlító Emmyt. Emmy mo­dellként dolgozik, bőre mint a porcelán, hatalmas, kíváncsi szemek, szőke haj, ártatlan, gyermeki tekintet — a hason­lóság döbbenetes. Állítólag Quincy nagyon nehezen viselte, amikor Nas­tassja öt hónapos lányukkal együtt májusban elköltözött Quincy Los An­­geles-i villájából. Quincy nem volt rest, gyorsan meg­ismerkedett Emmy vei, aki énekesnő szeretne lenni. Lehet, hogy Quincy Jones gondolatban már meg is kompo­nálta Emmynek a dalt? tenni, vannak, akik keresik ezt a feladatot. XXX A nők olyanok, mint a nagy hadvezérek: nem kérdezik, hogy egy győzelem mennyi vereségbe kerül. XXX A nők hamarább megbocsátanak egy illetlenséget, mint egy udvari­atlanságot. S hamarabb a szemte­lenséget, mint a jámborságot. XXX A nőnek, ha százéves is, inkább hidd el, hogy első, mint, hogy utolsó szerelme vagy. XXX A férfi akkor sem mond igazat, amikor beszél, az asszony akkor is hazudik, ha hallgat. XXX Megismerünk egy leányt és nőül vesszük? Nem. Nőül vesszük, és azután ismerjük meg. Ezt az örömteli pillanatot a nagypapa lefényképezte. Nézd ineg jól a képeket! Ha ügyes vagy, a képek között észreveszed a tíz különbséget. Hol találhatók? Móra Ferenc a nőkről

Next

/
Thumbnails
Contents