A Hét 1993/2 (38. évfolyam, 27-52. szám)
1993-11-05 / 45. szám
HÍRMONDÓ A ZENE MINDENKIÉ! A fenti jelmondatot a komáromi Járási Könyvtár 7. lakótelepi zenei részlegének kiadványán pillantottam meg, miközben TAKÁCS LÁSZLÓ- ra, az ügyfelek között sürgő-forgó interjúalanyomra várakoztam. Úgy tűnt, hogy a különböző korosztálybeli (de leginkább iskoláskorú) látogatók is azonosulnak ezzel az állítással, hiszen otthonosan mozognak, újságokat böngésznek, hanglemezeket, CD-ket vagy kazettákat válogatnak a barátságosan berendezett helyiségben. Miután Taky, a szakdolgozó, mindenki igényét kielégítette, végre leülhettünk beszélgetni a részlegen zajló tevékenységről. — Három évvel ezelőtt hoztuk létre ezt az új részleget, amelyhez hasonló addig járásunkban csak Bátorkeszin működött. Tulajdonképpen egy zenei archívumot igyekszünk kialakítani, ahol az érdeklődők a komoly- és könnyűzene különféle irányzatainak alkotásaira bukkanhatnak. Jelenleg mintegy ezerháromszáz-féle zenei anyagunk van, ami remélhetőleg pár éven belül négy—ötezerre bővül. Vizner Márta kolléganőmmel ketten szolgáljuk ki a hozzánk betérőket. — A zenehallgatáson kívül még mit tudtok nyújtani a részleg tagságának? — Már kezdettől fogva többet szerettünk volna nyújtani a passzív zenehallgatás lehetőségénél. Ezért nyilvános zenei műsorokat szerveztünk, azaz a zenehallgatás és -klipnézés közben egy-egy sztár életéről, pályájáról is beszámoltunk. A hallottakból "vizsgáztattuk" a résztvevőket, és a legügyesebben válaszolókat — szerény lehetőségeinkhez mérten — nyereményekben részesítettük. A kétórás összejövetelek záró részében pedig általában valamilyen koncertfilmet tekintettünk meg. Több negyvenöt perces műsort is összeállítottunk a hozzánk egy-egy tanítási órán átruccanó osztályok számára. Egyébként az évi tagdíjunk jutányos: a gyerekeknek tíz, a felnőtteknek pedig húsz koronát kell befizetniük. Munkanapokon 8,00-tól 18,00 óráig, szombatonként 8,00-tól délig tartunk nyitva. — Az itt tárolt zenei anyag akár saját kazettára is átmásolható? — Sajnos, ezt a lehetőséget nem tudjuk biztosítani, mivel még nem tisztázták a szerzői jogdíjak kérdését a művelődési minisztériumban. Azonban kivételes esetben — például az iskolai oktatás céljára — vállaljuk egy-egy mű átmásolását. De ehhez valóban komoly indokra van szükség! — Milyen összegből gazdálkodhattok? — Egyrészt a kb. háromszáz tagunk által befizetett tagdíjból; másrészt a könyvtár évi költségvetéséből félévente kapunk tíz—tizenötezer koronát hanganyag és újságok vásárlására. Az utóbbi időben főleg CD-kel bővítjük az állományunkat, mivel azok tartósabbak a kazettáknál. Az újságok közül a Bravot, a Melodyt, a Populart, a Popcornt vásároljuk. — Mik a közeljövőre vonatkozó konkrét elképzeléseitek? — Szeretnénk kibővíteni az eddigi tevékenységünket azzal, hogy rendszeresen meghívunk vendégeket a tagjaink közé. Főleg a járásbeli zenekarokkal való beszélgetésekre gondolunk, ám szívesen fogadjuk a más jellegű ötleteket is. Emellett félévente összeállítunk egy kiadványt magyar, szlovák és angol nyelven, amelyben tájékoztatjuk olvasóinkat a nálunk is megtalálható zenei újdonságokról, tevékenységünkről, a zenei élet eseményeiről. Ebben a kiadványunkban szólunk a komolyzene-rajongókhoz és a gyermektagságunkhoz is. — Gondolom, magad is zeneszerető emberke vagy... — Már régóta foglalkozom zenével — tíz évig az ógyallai M-ROCK együttes ötletmestere, énekese, dobosa, majd basszusgitárosa voltam. Nemrég — a RAVASZ-PRESS segítségével — jelent meg "A hódok repülése" című önálló kazettám. A rajta található hét saját szerzeményemmel tisztelegni kívántam egy méltatlanul elfelejtett hangszer: a két oszcillátoros monofonikus MS-20-as KORG szintetizátor előtt. Mivel kísérletező emberke vagyok, ez egy érdekes újítás egy régi hangszeren. Hasonló jellegű kazetta még nem jelent meg Szlovákiában, és majd meglátjuk a fogadtatást. Remélem, hogy pár év múlva értékes ereklyeként őrizhetik azok, akik megvásárolják... — Mi a véleményed a mai fiatalok zenei igényéről? — Napjainkban, tájainkon sok tehetséges és kevésbé tehetséges banda tűnik fel. Sokrétű a fiatalság zenei ízlése, igénye — újabb és újabb stílusok a menők. De nem ez a lényeges, hanem az, hogy ebből a csatározásból a SZÍNVONALAS ZENE kerüljön ki győztesen! Ugyanis ' sajnos harc folyik a más-más irányzatra voksoló együttesek között. Ahelyett, hogy békésen megférnének egymás mellett, egymás rovására nyomulnak előre. Pedig a ZENE mindenkié, és csak akkor szeretnivaló, ha összeköti, nem pedig szétválasztja az embereket! MI-KÓ A NAGYSÁGOS FEJEDELEMRE Rákóczi-ünnepség Yerres városában Gyönyörű napsütésben vagy kétszáz ember tisztelgett II. Rákóczi Ferenc emléke előtt a fejedelem halálának 258. évfordulóján a Párizs közelében lévő Yerres városkában. A kanialduli szerzetesek kolostorában hosszú száműzetéséből itt töltött négy esztendőt a szabadságharcot vezető fejedelem, s az 1937-ben emelt egyszerű emlékoszlopnál a helyi tisztségviselők, így Maré Lucas, Yerres város polgármestere, valamint Szentpétery Gabriella, a Kölcsönösen Segélyező Magyar Egylet vezetője mondott emlékbeszédet. Katonai tiszteletadással a város és a magyar nagykövetség nevében koszorúkat helyeztek el az oszlopnál, s népviseletbe öltözött magyar kislányok csárdást táncoltak az egybegyűltek előtt. Az idei megemlékezés újdonsága, hogy az emlékoszlopnál rendezett ünnepséget ökumenikus istentisztelet előzte meg a helyi St. Honest-templomban. Az oszlop felirata szerint Yerres földjében pihen a fejedelem szive: mint Lucas polgármester elmondta, az egykori kolostort elsodorta az 1789-es forradalom vihara, s a Rákóczi szívét őrző aranykazettának is teljességgel nyoma veszett. 8 A HÉT
