A Hét 1993/2 (38. évfolyam, 27-52. szám)
1993-11-05 / 45. szám
probléma gyógyítását — nem megoldását! — odázzák el. Ehhez, hogy idejutottunk az elmúlt negyvenöt év felelőtlen szociális politikája is hozzájárult. Ugyanúgy, mint a bársonyos forradalom vezetőinek naiv és dilettáns amnesztiapolitikája. Véleményem szerint a cigánykérdést kétfelé kellene választani. Van egy olyan cigánykérdés, amelyre a roma értelmiség megpróbál önállóan megoldást keresni, akárcsak más kisebbségek képviselői. A másik cigánykérdés az elmaradottság, a bűnözés, a munkanélküliség. Ezt a két kérdést jó lenne kettéválasztani, mert abban a pillanatban, amikor ez összemosódik, rasszista hangulat alakul ki. Holott éppen arra kellene törekedni, hogy olyan feltételeket teremtsünk számukra, amelyekhez ők is maximálisan tudnának alkalmazkodni. Sokan támogatják a régi vajdarendszer visszaállítását. Én úgy gondolom, hogy ezeknek a valamikori "kiskirályoknak" semmi helyük sincsen egy demokratikus társadalomban. —A legutóbbi népsza vazásnál nyolcvanezren vallották magukat romának. A sajtó viszont gyakran írt arról, hogy a romák száma Szlovákiában kétszázhúszezer körül van. Minek alapján állapíthatták meg ezt a számot? — Mi a parlamentben kaptunk egy dokumentumot, amelyben szintén az áll, hogy a romák száma Szlovákiában kétszázhúszezer, holott a népszámláláson csak nyolcvanezren vallották magukat romáknak. Nem tudom a parlament és a sajtó honnan vette ezt a számot, amikor a nemzetiség meghatározása az egyén saját bevallásán alapul. — Ön már elmondta, hogy a romakérdés megoldását a nevelőmunkában látja. Mi a véleménye arról a külföldön alkalmazott módszerről, miszerint a romák az egyik városból a másikba vándorolnak. — Szerintem ez nem a legszerencsésebb módszer, és külföldön sem működik az elvárásoknak megfelelően. Ez éppen olyan, mint amikor nálunk sokan szorgalmazzák, hogy a romák térjenek vissza eredeti foglalkozásaikhoz, a kosárfonáshoz, a teknőkészítéshez és hasonlókhoz. Ezek a foglalatosságok ma is megélhetést nyújtanak egy kis rétegnek, de erre nem lehet alapozni, hiszen a kosarak, teknők, kolompok iránt nincsen olyan nagy érdeklődés. Ismét csak azt hangsúlyozom: meggyőződésem, hogy már a romagyerekekbe bele kell nevelni a felelősségtudatot. El kell érnünk, hogy olyan szintre kerüljenek, amikor már felelősséget éreznek saját életük és az utódjaik sorsa iránt. — Köszönöm a beszélgetést. KAMONCZA MÁRTA Prikler László felvétele j a « Megbékélés, hűség a hazához és Európához Jó pár hónappal ezelőtt, május 9-én európai fontosságú eseményt, a Megbékélés Napját ünnepelték Dorogon a soknemzetiségű bányászvárosban. Az ünnepségen képviseltette magát több rangos európai állam nagykövete vagy más megbízott fontos politikai személyisége. A Megbékélés Napjának megünnepléséhez csatlakozott a szlovákiai magyarság is, ám anyanyelvi sajtónkban erről bizony kevés szó esett. A minap kezembe került Gál László, a zsérei polgármester levele, amelyet a dorogi polgármester asszonynak, dr. Dávid Annának címzett. Ezeket írta: »A dorogi nyilatkozatban megfogalmazott gondolatokkal, annak eszmeiségével egyetértünk, és európai jelentőségű, követendő példának tartjuk. A "Dorogi Nyilatkozat" olyan fontos gondolatokat fogalmaz meg, amelyek a Kárpát-medencében, így a mi tájainkon is fokozott figyelmet érdemelnek. A Megbékélés Napja és ennek évenként visszatérő megemlékezése, minálunk is időszerű lenne. Úgy gondoljuk, hogy a múlt lezárása, az együvétartozás kihangsúlyozása, a másság, a különbözőség tisztelete a magyar—szlovák együttélés viszonylatában is napjaink egyik égető szükségessége.« A levél további részében Zsére község önkormányzata kinyilatkoztatta, hogy csatlakozik a Dorogi Nyilatkozathoz, mégpedig oly formában, hogy 1994-ben a Megbékélés Napját ünneplő dorogiakkal egyidőben, Zsérén is megrendezik a Megbékélés Napját, amelyre szeretettel meghívják a dorogiakat és a Dorog környéki szlovákság képviselőit isi... Azóta újabb események is történtek Dorogon, mégpedig a Szent Istán-napi emlékünnepség alkalmából, Szent István király intelmeinek jegyében, amelyek a vendégek befogadásáról és gyámolításáról szólnak — hűségnyilatkozatot adtak ki. Hűség a hazához, hűség Európához 1993. augusztus 22-én Magyarországon, Dorog városában emlékmű született — Európában egyedülálló módon — azoknak a német anyanyelvű polgároknak tiszteletére, akik kisebbségi voltukat vállalva fejezték ki ragaszkodásukat az őseiket befogadó Magyarországhoz. Ők voltak azok, akiket akaratuk ellenére a Német Birodalmi Hadseregbe kívántak besoroztatni, de "Hűségnyilatkozatuk"-kal kiálltak szülőhazájuk és az európai gondolat mellett. A háborút túlélőknek az elhurcolás vagy a kitelepítés embertelen sorsa jutott osztályrészül. Csaknem ötven évvel a kegyetlen események után megbékélve a történelmi igazságtalanságokkal, a szülőhaza emlékművel és díszpolgársággal tisztelte meg hűséges fiait. Ezúton hívjuk fel az Európa Tanácsban képviselőket állító nemzetek fiait, hogy a megbékélés szellemében forduljanak kisebbségi és idegen ajkú polgáraikhoz. Kezdeményezzék olyan, a megértést és a különbözőség tiszteletben tartását szolgáló cselekedetek sorozatát, amelyek az egységes Európa megszületését szolgálják. A dorogi kezdeményezők egy többség-kisebbség párbeszéd jegyében találkozóra hívják az európai nemzetek képviselőit. A magyar államiság 1996-ban ünnepli 1100 éves évfordulóját, amely az államalapító Szent István szellemének megfelelően alkalmat biztosítana a konferencia megtartására. A rendezvény fővédnökségére az Európa Tanácsot kérjük fel. Kelt Dorog városában, Komárom-Esztergom megyében, Magyarországon. 1993. augusztus 22-én A dorogi felhívás fogalmazói: dr. Göndöcs László, a Rákóczi Szövetség ny. főtitkára, dr. Kovács György Zoltán, a Komárom-Esztergom megyei Közgyűlés elnöke, Kovács Lajos Dorog Város Kulturális Alapítványa Kuratóriumának elnöke, Lakner Zoltán, a Népjóléti Minisztérium kormánybiztosa, dr. Végh László, a Csemadok OV főtitkára, Pécsi L. Dániel, a Magyarok Világtalálkozója — a Magyarok Világszövetségéért Alapítvány Kuratóriumának elnöke A dorogi felhíváshoz csatlakozott a Zoboralja Alapítvány Kuratóriuma is, a kuratóriumi tagok: Földessy László elnök, Maga Ferenc titkár, Suba Szilvia gondnok, Szeles László tag, Kaltenegger Éva tag (Bécs), Csáky-Pallavicini Tamás (Bécs), Pécsi L. Dániel tag (Budapest), Balkó Ferenc és e sorok írója — aláírásukkal bizonyították, hogy támogatják a megbékélés, a megértés és a különbözőség tiszteletben tartásának szellemét. MOTESIKY ÁRPÁD A HÉT 1
