A Hét 1993/2 (38. évfolyam, 27-52. szám)
1993-10-29 / 44. szám
OTTJÁRTUNK A citera a mi örömünk Képletesen mondva, lerágott csont, hogy napjaink mindennemű hanyatlását a bekövetkezett rendszerváltás számlájára írjuk, legyen szó gazdaságról, szociális helyzetünk negatív állapotáról, iskolarendszerünk és egészségügyünk siralmas helyzetéről, no és kulturális berkekben falvaink, Csemadokszervezeteink egykoron kimagasló eredményeket elért kultúrcsoportjainak stagnálásáról. Mert valljuk be töredelmesen, az "átmenet" e téren is megtette a maga romboló hadjáratát. Éppen ezért szinte azonnal felkapjuk a fejünket, ha újabb színjátszó csoport megalakulásáról, sikeréről, vagy a már múltban is aktív tevékenységet kifejtő társulatról hallunk. Nos, ennek apropóján látogattunk el Nagykövesdre, ahol nem ma vetették el a kultúra magvát, aminek termése nemcsak hajdan volt bőséges, hanem újabb hajtást hozott életre. E zsenge hajtás megtermetté első gyümölcsét is, amikor az idei Duna Menti Tavaszról a nagykövesdi gyermekszínjátszó-csoport nívódíjjal tért haza. Ám vegyük sorjába. Balogh István kezdeményezésének köszönhetően mintegy húsz évvel ezelőtt megalakult a citerazenekar. Pista bácsi erről így vall: — Szacsko András tanítóval összedugtuk a fejünket, hogy el kellene kezdeni valami hasznosat a faluban, így hoztuk létre a héttagú zenekart. Magyarországon megvásároltuk a citerákat. A próbák örömet jelentettek a számunkra, nem beszélve a később elért sikerekről. Égyre több számot gyakoroltunk be, s így alakult ki egy egészen szép műsor. Ma már elmondhatjuk, hogy a Tőketerebesi járásban aligha múlt el bárminemű kulturális rendezvény a mi fellépésünk nélkül. De nemcsak a zenekar, hanem az éneklőcsoport is kimagasló eredményeket ért el. Bátran kijelenthetjük, hogy műsorunk színvonala felülmúlta sok más csoport színvonalát. Ezt tudták a környéken, s erre egy kicsit büszkék is voltunk. A citerazenekar és a gyermekszínjátszó-csoport tagjai Gabóda Etelkával A nagykövesdiek sikerrel szerepeltek az országos rendezvényeken is. Ékes bizonyítéka ennek, hogy a Csemadok Központi Bizottsága annak idején a "Kiváló Népművészeti Csoport" elismerésben részesítette őket. A legnagyobb gondot az okozza, hogy nincs utánpótlás, és mára mindössze négyen maradtunk — veszi át a szót Biacsko János, a zenekar további tagja. Kettejükön kívül még Bány ácski Sándor és Szalka Béla maradtak hűek a citera szép hangjához, majd nemrégiben bővültek egy taggal Bányácskai Gábor személyében. Abban mindannyian egyetértettek, hogy a falu fiatalságát sajnos a kocsmázáson kívül más nem nagyon érdekli. Pedig — elmondásuk szerint — szívesen átadnák a stafétabotot, no meg a citerázáshoz szükséges tudományt, ha lennének érdeklődők. Gabóda Etelka az újonnan alakult és máris országos sikernek örvendő KUEZD (a község régi neve) gyermekszínjátszó-csoport vezetője is osztozik a citerások eme véleményén. Szívesen összehozna egy fiatalokból álló színjátszó csoportot, ha lenne kikből. Ennek híján azonban egyelőre megmarad a legkisebbek mellett. Hisz tudatosítja, hogy már ebben a korban meg kell szerettetni a gyerekekkel ezt a műfajt is, hogy az elkövetkező években biztosítva legyen egy szakmailag jól felkészült színjátszó csoport tevékenysége. Etelka első nekifutásra bizonyított. Egy ilyen eredmény eléréséhez különösen a drámapedagógiában kell otthonosan mozognia egy rendezőnek. Pedig nem is pedagógus. Bolti elárusítónő, de a gyerekek iránti szeretete arra ösztönözte, hogy tanítói pályára lépjen. Ezért munkája mellett beiratkozott a sárospataki tanítóképző Kassára kihelyezett tagozatára, melynek a hallgatója. A gyerekekkel való foglalkozást, a színjátszó kör vezetését a múlt évben kezdte el. A tanévzáróra egy esztrádösszeállítással készítette fel a csoportot, majd a siker hatására mellettük ragadt. A Csemadok 106 tagot számláló helyi szervezetének elnöke Nagy Árpádné a következőkben foglalja össze eddigi tapasz talatait, illetve terveit, elképzeléseit a jövőt illetően: — Egy ilyen, kulturális hagyományokban gazdag múltra visszatekintő községben sokkal nagyobb összefogásra lenne szükség, ha vissza akarjuk szerezni és meg is akarjuk tartani a régi színvonalat. Számomra érthetetlen nézeteltérések, személyes konfliktusok akadályozzák a kultúrcsoportok további tevékenységét. Minél előbb túl kell tenni magunkat ezeken a sértődéseken, hisz egy egész falu kulturális élete és annak jövője a tét. Amikor a múlt évben elvállaltam a szervezetvezetését, ígéretekben a segítségnyújtást illetően nem volt hiány. Sajnos mindebből napjainkig vajmi kevés teljesült. Elvárnánk a környezetünkben élő értelmiség, főleg a tanítók részéről való támogatást. Jóllehet, olykor ellátogat hozzánk a Thália, de a magunk teremtette kulturális rendezvények mégiscsak értékesebbek a számunkra, mivel az a mi munkánk gyümölcse. Bízunk benne, hogy a nagykövesdiek minél előbb megtalálják a jelenlegi kellemetlen helyzetből kifelé vezető utat, és fellépéseikkel ismét gazdagítják mind járási, mind országos kulturális rendezvényeinket. PUSZTAI JÓZSEF (A szerző felvételei) 2 A HÉT
