A Hét 1993/2 (38. évfolyam, 27-52. szám)
1993-10-22 / 43. szám
SZABADIDŐ NÉMET JUHÁSZKUTYÁK "Kutyaugatás nem hallatszik az égbe!" — állítja a közmondás. Nos, ha az égig nem is, de jó időben bizony elég messzire elhallatszik... Ezt bizonyította a Losoncon szeptember 11—12-én a Kutyatenyésztők Szlovák Uniója (SUCHON) által megrendezett Német Juhászkutyák Speciális Kiállítása, ahol mind a két nap hangos csaholás ébresztette az Építészeti Szaktanintézet közelében és környékén lakókat. Nincs ezen mit csodálkozni, hiszen a 120 benevezett — annak ellenére, hogy a gazdájuk más-más nyelven szólt hozzájuk — mind egyszerre és egyformán ugatott. Miközben körbejárom a szaktanintézet salakpályáját, véletlenül meghallom, amint egy kisfiú az édesapját nyúzza: — Apuci, miért mondod, hogy ezek német juhászkutyák, amikor valamennyi farkaskutya?! Amint ráakadok Dušan Zelenkára, a Járási Kutyatenyésztő Klub elnökére, az olvasók kedvéért én is felteszem ugyanezt a kérdést. Dušan Zelenka elnéző mosollyal válaszol. — A közszájon forgó, népies "farkaskutya" elnevezés, bármilyen találó is, mégis helytelen. A német juhászkutyát — mint arról a neve árulkodik — Németországban tenyésztették ki, ahol eredetileg a nyájakat őrizte. Kitűnő tulajdonságai (engedelmesség, bátorság, tanulékonyság, védelmezőkézség) miatt ma már nemcsak az állatok és házak őrzését bízzuk rá, hanem jó hasznát vesszük a belügyi és az államvédő alakulatoknál is! De a hegyi mentőszolgálat sem tudna meglenni nélkülük. Nem egy bűnelkövetőt fogtak el, nem egy szerencsétlenül járt embert ástak ki a romok vagy a lavina alól a segítségükkel! — E rendkívül népszerű ebfajtának melyek a fő jellegzetességei? — A körülbelül 60 centiméteres magasság — ami középmagasságnak számít — a hegyesen álló fül, a lógó farok és a farkaséhoz hasonló, de mégis más felépítésű szőrzet. Dušan Zelenkát elszólítja a hangosbemondó. A tenyész-, illetve küllembírók felé veszem az irányt. Szlovákiát Vladimír Palša képviseü, Henritzi úr Németországból, Jifí Šiška Csehországból, Kisbán Kázmér Magyarországról érkezett. — Kisbán úr, hogy lehet az, hogy Magyarországról senki sem nevezett be a kutyakiállításra, mely nemzetközi részvétellel zajlik? — Ennek a rossz propagáció az oka. — On, a WUSV elismert bírója mégis itt van. — Igen, valószínűleg azért hívtak meg. Ez a klub ugyanis az idén felvételt nyert a Kutyatenyésztők Világszövetségébe. — A verseny, mert ez nem csak kiállítás, verseny is! — két szakaszban folyik. Az első nap a kutyák statikáját, kiállását, küllemét és viselkedését bíráljuk, másnap a dinamikájukat. — Miből áll az ilyen verseny, illetve a kiállítás érdekessége? — Nézze, hibátlan kutya nincs! Sokszor a napi forma dönt, hiszen a kutyák roppant érzékenyek. Vannak jó versenyző típusok, vannak rosszak, akik átveszik gazdájuk ideFando Kassáról.. (a többszörös bajnoknak Losoncon pechje volt) gességét. A rájuk ragadt nyugtalanság rontja a teljesítményt. Épp ez a kiszámíthatatlanság adja az ilyen verseny érdekességét, szolgáltatja az izgalmat. A két nap alatt meggyőződhettem róla, hogy Kisbán Kázmér küllem és tenyészbíró nem hazudott. A rendezvény sok izgalmas, s egyben derűs percet szerzett a kitartó közönségnek. A kutyaugatás meg mégis elhallatszott az égig, mert a német juhászkutyák losonci felvonulásának kedvezett az időjárás! Az eredményhirdetésre másnap, elég későn került sor. A legszebb kutyahölgynek az 1989-ben született Nicki von Sommerau-t (tulajdonos: Wolfgang Sommer, Kraftsolms, Németország), a legszebb kutyaúrfinak pedig az 1991-ben született Fellő von Valentinhofot (tulajdonos: Timko házaspár, Zsolna) nyilvánították a bírák. A díjjal járó kristályvázákat bárki megirigyelhette volna. Ardamica Ferenc A világ leggazdagabb embere és tehetős alattvalói Brunei Szultanátus a távol-keleti Borneo szigetének csücskén fekszik. Az aprócska ország lakossága 261 ezer fő, többségében malájok lakják, de nagy számban élnek itt kínaiak és filippínók is. Az államvallás az iszlám, a kormány élén pedig a 47 esztendős Hassanal Bolkiah szultán áll, aki mostanában ünnepli uralkodásának 26. évfordulóját. Az ország természeti kincseinek java részét a Dél-kínaitengerből kitermelt olaj és földgáz adja, jelentős bevételi forrást jelent továbbá a fakitermelés és a fafeldolgozás. A száraz statisztikai adatok mellett persze az is köztudott, hogy a brunei szultán a világ leggazdagabb embere: a monarcha vagyona eléri a 37 milliárd dollárt (bár a pénz legnagyobb része valójában az államé). Az uralkodó a világ legnagyobb, aranykupolával ékesített, 1800 szobás palotájában lakik, s nem kevesebb, mint 153 Rolls-Royce tulajdonosa. A szegénység miatt persze az ország polgárai sem panaszkodhatnak. Nem fizetnek például személyi jövedelemadót, ingyenes az oktatás és az egészségügyi ellátás. Az alkalmazottak utazási költségjuttatása olyan bőséges, hogy majdnem minden felnőttkorú brunei lakosnak van autója. Nem jelent hát problémát számukra a pénz, főként ha figyelembe vesszük, hogy az egy főre eső jövedelem évente átlagosan 18 400 dollárt tesz ki. Ezzel a Japán után Brunei a térség második leggazdagabb országának számít. Brunei ünnepelni készül Némiképp érthető hát, hogy nem is érdekli őket különösebben, mennyit költ uralkodójuk a koronázási ünnepségekre. Pedig tavaly, az ezüstjubileum alkalmából rendezett ceremónia költségei például több mint 60 millió dollárt emésztettek fel. Ebből az összegből többek között egy 5 ezer fős bankettet rendeztek, emellett Mercedeseket és Bentleyket, továbbá egy fényűzően berendezett épületet béreltek az előkelőségek elszállásolására. Az uralkodó egy 1 millió dollár értékű aranyozott hintón haladt végig a főváros, Bandar Seri Begawan utcáin, amelyet 50 ember vontatott. Most, a demokratizálódás korában, a szultánnak az okozza a legfőbb fejtörést, miként konzerválja a 600 éves monarchiát az országban. Mióta 1962-ben egy fegyveres felkelés leverését követően felfüggesztették az alkotmányt, az uralkodó rendeletekkel kormányoz. Ő az állam miniszterelnöke és egyben védelmi minisztere is. Egyik bátyja a külügyminiszter, a másik pedig a pénzügyminiszteri bársonyszékben ül. Hatalmának megszilárdítása érdekében a szultán kiötlötte a malájmuzlim monarchia ideológiáját, amely a maláj kultúra szerepét hangsúlyozza, és az uralkodó mint az iszlám legfőbb védelmezője iránti tiszteletet hirdeti. Összefonódik tehát az iszlám és a monarchia, hogy mindkettő fennmaradhasson. További nehézséget jelent az uralkodó számára, miként motiválja a brunei állampolgárokat, hogy dolgozzanak szorgalmasabban. Ez nehéz feladatot jelent, hiszen alaposan el vannak kényeztetve. Az alkalmazottak mintegy fele állami vállalatoknál dolgozik, ami amellett, hogy társadalmilag elismert állást jelent, egyúttal a jóléti-szociális juttatások előnyeit is biztosítja számukra. A privát szektor jelentős részét kínaiak birtokolják, míg a kétkezi munkások külföldről, elsősorban a Fülöp-szigetekről és Malajziából érkeznek. Utóbbiak egyébként hajlamosak arra, hogy a magánszektort afféle szükséges rossznak bélyegezzék, s inkább hajlandók hosszú időn át várni az állami állásra, mint hogy egy "kapitalistánál" helyezkedjenek el. Itt is godnot okoz a fiatalság, amelynek képviselői szórakozóhelyek híján nem tudnak mit kezdeni a szabadidejükkel. Jobbára az utcákon verődnek össze, s nemritkán állítják elő őket a rendőrőrsökön kisebb bűncselekményekért. A közelmúltban betiltották az alkohol árusítását, s bezáratták a buddhista templomokat, amit elsősorban az ország lakosságának kínai része vett zokon. De hát a jólét segít elviselni az efféle kényelmetlenségeket. A HÉT 21
