A Hét 1993/2 (38. évfolyam, 27-52. szám)

1993-10-22 / 43. szám

HÍRMONDÓ A csodagyerek immár a halhatatlanságban Károlyi Gyula (1914—1993) 1925-ben járta be a világot a szenzáció, miszerint egy 11 éves magyar kisfiú a londoni Albert Hallban, több ezer ember előtt csodá­latos Chopin-koncertet adott Saljapinnal, az akkor már világhírű orosz énekessel egy műsorban. Ez a csodagyerek Károlyi Gyula volt. S azt sem árt megjegyezni, hogy Losoncon született. A rendkívüli zenei adott­ságokkal rendelkező gyereket eleinte Varró Margit, majd Bartók Béla tanította zongorázni. Tehetsége felől nem sok kétséget hagyott, miután Berlinben Mendelsohn-díjat nyert. Ezt követően Lipcsébe kerül, ahol a "Gewandha­us" ösztöndíjával Max von Paul tanítványa lesz. Következő állomása Párizs, ahol Alfred Cortot, korának kétségtelenül legnagyobb zongoraművésze tanítja. Károlyi időközben Lipcsében megnyerte a Blüthner zongoragyár versenyét, melynek díja — többek között — egy Blüthner hangversenyzongora volt. Ta­nulmányait, egészen stílszerűen Dohnányi Ernőnél fejezte be, aki mindig úgy emlegette mint rendkívül kedves és kiemelkedő tanítvá­nyát. Károlyi Gyula önálló művészi pályafutása Európa zenei központjaiban folytatódik. Nagy sikerrel szerepel a varsói, bécsi és budapesti Liszt-versenyeken. Természetesen közben a hanglemezek egész sorát készíti. Legjobb lemezeinek anyagát a Berlini Filharmoniku­sokkal veszi fel, többnyire mint Liszt, Chopin, Beethoven, Csajkovszkij, Mozart, Dohnányi és Rahmanyinov hatalmas koncertjeinek szó­listája. Bejárja egész Európát. Minden évben visszatérő művésze az európai zenei közpon­toknak. Közismert, hogy legkedvesebb közön­sége a mindig ünneplőbe öltözött zeneértő budapesti közönség volt. Előszeretettel láto­gatja a környező országokat is. Ilyenformán gyakran megfordul Kassán, Kolozsvárott, Pozsonyban és Belgrádban, ahol egyaránt szerepel szóló, illetve zenekari hangversenye­ken. A háború kitörésekor Prágában tartózko­dik, ahol minden ok nélkül bebörtönzik. A börtönből egy cseh zongoraművész társának közbenjárására szabadul. A prágai intermezzo után Bajorországba költözik. Itt, a különböző táborokban vigasztalja hangversenyeivel a menekült magyarokat. Hazaszeretete páratlan. Állandó műsorszámai magyar mesterművek­ből állnak össze. 1950-ben fellép a New York-i Carnegie Hallban, ahonnan meghívás szólítja tovább, a Town Hallba. Rendszeres európai szereplései melletti egy svájci kamarazenekar­ral bejárja a fél világot. Megfordul Ázsiában, Afrikában, Dél-Amerikában, Japánban. Emlé­kezetes az a hangversenysorozata, melynek során rövid négy hónap leforgása alatt több mint száz koncertet ad. Károlyi Gyula művészi pályafutásának je­lentős és meghatározó időszaka a würzburgi Zeneművészeti Főiskola. Ide hívják meg a mesteriskola professzorának, ahol 10 évig tanít. Münchenben telepedik le véglegesen, s a továbbiakban onnan indul újabb és újabb "világhódító" útjaira mint Liszt és Chopin műveinek páratlan tolmácsolója. A Deutsche Gramophon Gesellschaft-nál, valamint az Electrá-nál folytatja immár évek óta tartó hangfelvételeinek rögzítését, melyeket a kö­zönség minden mennyiségben szétkapkod. Szerény, csendes, rendkívül barátságos em­ber volt Károlyi Gyula, aki vagy féltucat idegen nyelvet beszélt egészen kitűnően. A magyar zeneművészetet a szellemi óriások felkészültségével népszerűsítette és kultiválta világszerte. A német sajtó Károlyi Gyulát a zongora poétájának tartotta. A zenei világ immár egy éve aggodalommal figyelte a nagy magyar művész állapotának alakulását. Súlyos beteg volt. Ez év tavaszán, 79 éves korában aztán a végzet pontot tett Károlyi Gyula nagyívű pályájának végére. Cúth János Esetem a vámhivatallal Amikor elbúcsúztam volt munkaadóimtól és mun­kabeosztásomtól, a 18 éven át gyakorolt beszer­­zői-üzletkötői kényszerhivatásomtól, azt gondol­tam, hogy többé már nem kerülök kapcsolatba a vámhivatallal. A hosszadalmas ügykezelésről, a bürokrácia okozta kiszolgáltatottságról már beszá­moltam lapunk egyik májusi számában. Ugyanis tapasztalataim, a folyosón való türelmetlen és eredménytelen ácsorgások örökre elvették kedve­mé) a vámosokkal való együttműködéstől. Ám szeptember utolsó hetében levelet hozott a posta, a pozsonyi (fő) vasútállomáson működő vámposta ajánlott levelét, amelyben jelezték, hogy csomagom van, intézkedjem 15 napon belül, mert azt követően minden nap késedelem után egy tízest kell majd fizetnem a csomag megőrzéséért — büntetés gyanánt! A csomag tartalma: Nimród vadászlapok, feladójuk a lap szerkesztősége. A fordulaton meglepődtem, mivel ennek előtte újság és könyvküldeményeimet rendesen a pos­tásunk hozta, minden gond nélkül, nem pedig a vámhivatal postamegőrzője szólított fel csomagom átvételére. Megtanultam, hogy a törvény, az törvény és az előírásokat tiszteletben kell tarta­nunk, jelentkeztem hát a megadott vámhivatalnál. Az egyik ablaknál továbbküldték, a másik ablaknál is továbbot mondtak, már csak az előttem álló tíz—tizenöt emberből álló sort kellett kiállnom. Az órámra pillantottam, az irodák egy óra tájban kezdtek éledezni. Közben az ügyfelek a folyosókon idegeskedtek, tanácsokat osztogattak egymásnak, és szidták a rendelkezéseket. Egy idősebb asszony panaszolta, hogy már második napja tart a tortúra az Amerikából kapott gyógyszerek miatt. Most már befizette a vámilletéket (háromszáz­harminc koronában állapították meg), és nagyon reméli, hogy megkapja gyógyszereit. Diákféle fiatalember pedig két floppy discet kapott számí­tógépéhez Csehországból, amelyeket prágai ba­rátaival rendszeresen kicserélnek. Mosta levélben érkező disceket a postán “kiszúrták" a vizsgálaton, a pozsonyi vámhivatal postáján kötöttek ki. Az egyik pozsonyi cég üzletkötője használati utasítá­sokat és propagádós anyagot kapott Németor­szágból, a vámkötelezettséget, illetve a vámmen­tességet kellett tisztáznia. Ugyanazon ápőben jártam én is. Miután szóbelileg tisztáztuk a dolgot, bizonyos vámlapok és nyomtatványok kitöltésétől mentesülten átve­hettem csomagocskámat, és pontban kettő óra öt és fél perckor távozhattam a vámposta épületéből. Mint megtudtam, az intézkedés és vámrendelet célja a külföldről behozott, csúsztatott áruk elleni fellépés, azaz a hazánkba érkező árucikkekre kirótt huszonhárom százalék befizetésének érvé­nyesítése. A rendelet érthető és kézenfekvő, egyelőre még a működtetése akadozik. Talán öt esztendő múlva már gyakorlottan, simán fog menni a vámkezelés és vámilleték behajtása. De az is elképzelhető, hogy eltörlik, érvénytelenítik a mai rendeleteket, hiszen az Európa felé való nyitás a célunk, nem pedig az elszigetelődés. (mote) (---------------------------------------------------------------Á Közlemény A Szlovákiai Magyar Színjátszók Társasága és a 30. Jókai Napok szervezői értesítik azokat a vers- és prózamondókat, akik az elmúlt 38 év folyamán országos versenyen helye­zést értek el, hogy november végén, december elején egy háromnapos találkozót szerveznek Komáromban. A rendezvény megvalósulása az ér­deklődés mértékétől függ. A jelent­kezést október végéig várjuk a kö­vetkező címre: Szlovákiai Magyar Színjátszók Társasága, Kamenár Éva titkár, Nám. 1. mája 10—12, 815 57 Bratislava; tel.: 323 517, 322 807 V_____________________________________/ rj lilí'Vi!:’I ■ ív 1.'4‘ Pgb&T* r , 3 '' L-íwisJava tryciiavacio oddsisnlg Predttamín^ n, SÍD nj p , ,, , , v r O T I * f , 1?V«C S* <**#•) jjy 11 VMCH RUK I) r p pcxHcej \ Poity /V 8 A HÉT

Next

/
Thumbnails
Contents