A Hét 1993/2 (38. évfolyam, 27-52. szám)

1993-10-08 / 41. szám

SZABADIDŐ Kvázi tudomány Ülök a főutcára rakott padok egyikén. Egyedül! ... Töprengek a múlton, jövőn, jelenen, gazdasági helyzeten, fittyfenén, van min tépelődni! Nehézségek, problémák, húsbavágó gondok! Nagyon mélyen el lehet bennük merülni! Olyannyira, hogy szinte észre sem veszem, amikor a hátam mögötti padra két középkorú férfi telepedik. Padja­ink támlája összeér, így alig félmétemyi távolság van közöttünk. Akarva, akaratlanul is minden szavukat értem: — Hát azt hallottad-e, hogy olyan élő skorpiófélét találtak, amelyről kiderült, hogy az ősei még az őshüllők vérét szívták... — No, és mi hasznunk lehet ebből az őskorszakból átmenekített rusnya féreg­ből?!... — Az, hogy ha a rovar génjei közül sikerül annyit összeválogatni, amennyi az őshüllő életrekeltéséhez elegendő, akkor nyerhetünk — például — egy dinosza­uruszt... — Nyerhetünk?!... Neked az nyereség lenne, ha a világra jönne egy ősállat, amelyik lelegelné a fák lombkoronáját?!... — Ha sok hasznot éppen nem is jelentene, de legalább: "demonstráció ad okulósz"­­ként szolgálhatna, hogy a mai tudomány állása mellett a legtávolabbi múltba is képesek vagyunk visszanyúlni!... — Csak az üres zsebeinkbe hiába nyú­lunk!... Különben, mit jelent az, hogy "demonstráció ad okulósz"?... — Jaj, hát: "szemmel látható bizonyítás"! Egy ici-picit igazán leplezhetnéd a tökélet­lenségedet! — Na és a közeli múltba is vissza tudunk nyúlni?! Politikailag gondolom! — Én nem politizálok! Vannak arra jól fizetett emberek, akik megteszik helyet­tem!... — Azok, akik a gigantikus szörnyek életrekeltésére költik a pénzünket?! — Ők tudják, mi kell nekünk! Ne üssük bele az orrunkat a mások dolgába! Az idő rövid! Inkább igyekezzünk megismerni az anyagi világot! Nevezetesen az anyag működését! Tudjuk, hogy az atommag körül még a magnál is parányabb elemi részecs­kék keringenek. Ezek forgásának sebessége határozza meg a vizsgálat tárgyává tett anyag halmazállapotát. Ha viszont ezt az atommag körüli keringést sikerülne megál­lítani, az anyag abszurd módon összezsu­gorodna. Olyannyira, hogy például a Ma­­gas-Tátrát bele lehetne gyömöszölni egy gyufásdobozba... — Nahát! Még egy demonstráció okulá­sunkra! És ennek mi lesz a gyakorlati haszna? — Először is: ...ad okulósz! Az is lehetséges, hogy a távoli galaktikákról érkező azonosítatlan tárgyak — UFO-k is hasonló elmélet alapján tudják áthidalni a mérhetetlen távolságot. Kis térfogattal nagy mennyiséget tudnak tárolni, szállítani, majd egy másik térségben az atommag körüli részecskék újraindításával visszaállítják a tárgyak eredeti térfogatát, azazhogy alakját. — Az imént olyasmit mondtál, hogy az idő rövid!... Einstein szerint ez viszonyla­gos! — Szerintem ez a hiedelem hamarosan szertefoszlik! De, ha — mint említettem — valahol valamikor megszüntethetjük a mozgást, ott és akkor — mint kategória — az idő is megszűnik. — Jé, minő csudálatos! Mennyi érdekes új dolog! Pedig az ember már száz évekkel ezelőtt abban a tudatban ringatta magát, hogy már mindent tud! — Tud a fészkes fenét! Olyan nyílt titok felett is, mint a telepátia, történelmi kor­szakok suhannak át, és a sok nehéz felfogású tudós csak bámulja, mint borjú az új kaput! — Hogy őszinte legyek — tanár létemre — magam se nagyon kapisgálom a telepátia lényegét?!... — No, ha nem fut be hirtelen a szövetkezet autója, ezt még elmagyarázom. Szóval van az embernek agya, és az agy minden dudorának, hajlatának megvan a maga funkciója. Az agyunk egyik — eddig ismeretlen részében adó-vevő készülék van beépítve. Minden épeszű emberébe! Na most, ha az én agyam elkezdi a gondolataim kisugárzását, és a te felvevőd éppen azon a frekvencián működik, mint az enyém, akkor te felfogod az én gondolataimat. Ilyen alkalom leginkább hajnal táján, pihent állapotban, esetleg félálomban adódik. Ha aztán a telepátiás társsal valami különös dolog történik, akkor azt állíthatjuk, hogy mi is megálmodtuk a rendellenességet! — Lám, lám, micsoda egyszerű! Most már csak a pontos helyét kellene megálla­pítani annak az adó-vevőnek! Úristen, mennyi pénzt megtakaríthatnánk, ha tele­fonok és rádiók nélkül küldhetnénk egy­másnak távolba a gondolatainkat! — És mennyi bűncselekményt leleplez­hetnénk, ha szabadon olvashatnánk egymás gondolataiban! Milyen volt az osztályod évvégi átlaga? — Gyenge közepes!... Nem akarok sza­badkozni, de nem én tehetek róla! És a szövetkezetedben milyen volt az idei ter­més? Úgy tudom, még mindig te vagy a főagronómus?! — A termés?! Nem olvastad, hogy az idén nem termett meg az ország kenyere! De hát se dotáció, se kompenzáció! Mindent fafejű emberek irányítanak!... — Bizony, az a rákfenéje a dolgok menetének, hogy sehol sincs rátermett, hivatásának élő ember!... Kovács József Állatkereskedés A bal oldali kép nyitáskor, a jobb oldali pedig közvetlenül zárás előtt mutatja az állatkereskedő boltját. Napközben elkelt három állat. Melyek ezek?

Next

/
Thumbnails
Contents