A Hét 1993/2 (38. évfolyam, 27-52. szám)
1993-10-08 / 41. szám
HÍRMONDÓ ne vegyek belőle. (Tavaly a torkomon akadt, majd megfulladtam, azt hittem, ütött az utolsó órám!)... Mások viszont bátran megvásárolták! — Egy kókuszrudacska vagy gyümölcszselé 4 korona, ez kibírható, megfizethető ár, a szülők ennyit igazán nem tagadnak meg a csemetéiktől. Évi 15—20 vásáron vesznek részt, Galántán nagy volt a rezsi, itt szolidabb helypénzt kértek, máskor is eljövök. Apámtól tanultam a "szakmát". Nem, ő nem volt jugoszláv. — Ne haragudjon, de ez a ponyvára kirakott áru délszláv tradíciókra vall! — Igen, nem tagadom! — nevette el magát Karol Fiala. — Egyik családtagunk onnan nősült! Nincsen vásár mézeskalács nélkül! Losoncon is volt, két helyen kínálták, és — csodák csodája! — nem a fiatalabb korosztály, hanem az idősebb vette! Pedig Mária Rybová, a spanyol Expót megjárt mézeskalácsos igencsak igyekezett a fiatalok kedvében járni a "szeretlek" szó még angolul is szerepelt a szíveken. Magyarul nem! Minek is? Egy Nógrádi Vásárban! Hiszen itt egyre több az angol vásárló! A hangszóróból mind a két nap szólt a zene, egy-egy lemezt többször is feltettek a korongra — de bárhogy füleltem, magyar dalt még véletlenül sem hallottam. Térjünk most rá a kultúrára! — A Városi Művelődési Központ nemcsak a körhintásokra és más vásári mutatványokra hagyatkozott, hanem önálló műsorról is gondoskodott — tájékoztatott Polák Lídia, a VMK dolgozója. A vásár első napján délután fél háromkor énekelve, táncolva vonult föl Losonc utcáin a helyi, 35 tagú Ipeľ Folklórcsoport, majd három órától az emelvényen mutatta be új műsorát... Ezt követően öt órától a VMK Galamb Róbert vezette Táncstúdiójának tapsolt a közönség. Az Ipeľ másnap is fellépett, este fél hétkor meg az Európa Mozi termében az S.A.D. — jó szövegű, technopop losonci banda muzsikált. A rendezők mindent megtettek annak érdekében, hogy a két napra tervezett idei Nógrádi Vásár sikeres legyen. Árufajtáktól függően átlagban 30 százalékkal kevesebb helypénzt kértek a vásárosoktól, hogy Losoncra csalogassák őket. Éz bevált. A Városházán megtudtam, hogy összesen 220 árusítási engedélyt adtak ki, melyekért közel 140 000 koronát szedtek be — ami a tavalyi bevételhez képest sokkal több! Persze, a rettegett 13-as számmal nem számoltak. Nem ők tehettek róla, hogy a 13. Nógrádi Vásár másnapját elmosta az eső. ARDAMICA FERENC Fotó: Michal Hanko FIGYELEM! Zselizen a legolcsóbban a NIKÉ épületében (Minimarket DUPOS) kaphatók magyarországi folyóiratok Martin Benka: Útban a juhásztanya felé Az európai örökség napjai Valószínűleg sokkal nagyobb érdeklődésre számítottak a rendezők, amikor a pozsonyi Szlovák Nemzeti Galériába szeptember 11 — 12-én Az európai örökség napjai alkalmával ingyenes belépést biztosítottak a nagyközönségnek. Ámbár lehet, hogy nem fordítottak elég figyelmet a reklámra. Vagy talán a XX. századi művészetet bemutató kiállítások riasztották volna el a minden újat gyanakvással szemlélő átlagembert? Egy biztos. Mind az öt önálló kiállítás anyaga több mint figyelemreméltó volt. A 20-as, 30-as évek szlovák képzőművészetét felvonultató kiállításon ma már klasszikusnak számító alkotók műveit láthattuk. Miloš Bazovský, Mikuláš Galanda, Martin Benka, Ľudovít Fulla, Gustáv Maily művei mellett ott függtek Gwerk Ödön, Weiner-Kráľ Imre vagy Jassusch Antal képei is. Nem tudom, hogy a véletlen műve-e vagy valóban tudatos szerkesztés által került egy emelettel feljebb az Alojz Kümo festményeit bemutató tárlat, amely a művész 60-as, 70-es években készült, az avantgárd geometrizmust képviselő műveiből nyújt válogatást. A következő szinten a legújabb irányzatokat magába foglaló posztmodem szlovák képviselőjének, Stano Filkónak az artefaktjaival találkozhat a közönség. A művész 1982-ben emigrált az Egyesült Államokba, s 1990-ben tért vissza Szlovákiába. Ez a válogatás Filko USA-beli munkásságát demonstrálja. A modern európai művészet című kiállítás a Szlovák Nemzeti Galéria tulajdonában levő festményeken, metszeteken, kisplasztikákon keresztül az utóbbi száz év művészeti irányzatait prezentálja. Az ember nem kis meglepetéssel fedezi fel pl. Manet és Gauguin néhány metszetét, Giuseppe Zigaina, Birkás Ákos, Bortnyik Sándor, Perlott Csaba Vilmos, Vaszary János, Csontváry- Kosztka Tivadar egy-egy festményét, Pablo Picasso vagy Oskar Kokoschka grafikáit, August Rodin, Schaár Erzsébet és Vilt Tibor kisplasztikáit. Az jut eszembe, hogy ez a galéria bizony egyáltalán nem szegény, kár, hogy ezek a művek nem szerepelhetnek állandó kiállításon. Talán megfelelő helyiségek hiányában? Az Osztrák Színházművészeti Múzeum anyagából összeállított orosz színházművészeti kiállítás, amely az 1910 és 1936 közötti orosz színházművészetről ad keresztmetszetet, igazi csemege volt. Díszlet- és jelmezterveken, fotókon, maketteken keresztül ismerkedhettünk a korabeli orosz színház atmoszférájával. A kiállított tervek legtöbbje akár önálló műalkotásként is megállná a helyét. Persze nem csoda, hiszen olyan képzőművészek álmodták meg őket, mint Goncsarova, Larionov, Andrejev vagy Benois, akiket viszont olyan hires rendezők kértek fel az együttműködésre, mint Sztanyiszlavszkij, Mejerhold vagy Gyagilev. A galéria munkatársai nemcsak érdekes kiállításokkal várták a közönséget: néhány művészeti irányzatról ismeretterjesztő videofilmét is vetítettek. Max Emstről, a XX. század egyik nagy hatású képzőművészéről és Caravaggióról, a barokk "fenegyerekről" egy-egy hosszabb lélegzetvételű filmet láthattak az érdeklődők. A felsorolt pozitívumokon kívül, sajnos, egy hiányosságot is meg kell említenem. Öt különböző tárlatot láttam, de egyikhez sem sikerült vennem ismertető füzetecskét vagy katalógust. Az egyik kiállításnak még nem készült el a katalógusa, a másiké elfogyott, az utánnyomás később várható, a harmadiké úgy 2—3 hét múlva lesz kész — mondja a hölgy a pult mögött. Higgyem el, mondja, neki is nagyon kínos, legszívesebben a sajátját adná oda, de neki sem jutott. Bizonyára komoly okai lehetnek, hogy a katalógusok nem készültek el időben. A látogató azonban rögtön a kiállítás megtekintésekor szeretne megtudni valamit a kiállító művészről, amikor még benyomásai, élményei frissek, nem pedig 2—3 hét múlva. Az Alojz Klimo és Stano Filko műveiből készült tárlatok októberben még megtekinthetők, Az orosz színházművészet című kiállítás október 17-éig látható.-melaj-A HÉT 9
