A Hét 1993/2 (38. évfolyam, 27-52. szám)
1993-10-08 / 41. szám
FIGYELŐ Nyelvünk európai színvonalon Barátom aszerint kategorizálja a honi és Magyarországon, Erdélyben vagy a Vajdaságban megjelenő lapokat, hogy melyiket lehet egy cigaretta elszívása alatt el- és kiolvasni. Csóváltam a fejem, mire mindjárt demonstrálta, felemelte asztaláról a keze ügyébe kerülő egyik hetilapot. Csak a címeknél, szerzőknél állt meg, és jelezte, hogy mit lenne érdemes, mely cikket fontos elolvasni, és mire befejezte a rögtönzött előadását, bizony a cigarettája alig hamvadt el félig. Erre felbuzdultam és előhalásztam táskámból az Európai utas cimű, évente négyszer megjelenő folyóirat 1993. 2. számát. Barátom szeme felcsillant a színes, jó minőségű papírra nyomtatott folyóirat láttán, melynek címoldalán az esti, villanyfénybe burkolt Budapest látható, a csillogó — napjainkban is sokat vitatott — Dunával. Barátom összevonta a szemöldökét — akárcsak Rózsa Sándor egykoron — , és kellő komolysággal a szemüvege után nyúlt. Nem tudom hány cigarettát hamvasztott el, de mire előzékenyen köhécselni kezdtem, jelezvén, hogy én is itt vagyok — arra kért, hogy hagyjam nála az Európai utast, mert azt így elolvasni — figyelmesen, elmélkedve — nem lehet. Kérésének eleget tettem... Mindezeket csupán azért jeleztem bevezetőül, hogy hangsúlyozzam a lap tartalmának súlyát, amely címébe belefoglalták: Az európai együttműködés folyóirata alcímét. A kérdés az, hogy mennyire tudnak és képesek Európa művészei — a művészetek minden ágazatában —, tudósai, lelkipásztorai, politikusai, és nem utolsósorban pénzemberei együttműködni? A közép-európai államok demokratikus átalakulása közepette fontos kérdéssé vált a nemzetiségi kérdés kezelése, megoldása is. Saját bőrünkön tapasztalhatjuk, hogy a dolgok nem haladnak számunkra kedvezően, mint azt egy jogállamban elvárhatnánk. E témakörből Antall József miniszterelnök, Sárközi Péternek ezeket vallotta: "De Dél-Tirol jelenlegi autonómiája is csak egy hosszú folyamat után valósult meg, amelyet megelőzött egy szintén nem rövid, bombamerényietektől hangos időszak. A kisebbségi jogok jelenlegi érvényesülése nem más, mint egy évszázados területi autonómia modern megfogalmazása és érvényesítése. A kelet-közép-európai régió nemzetiségi problémái más jellegűek. Itt a fő probléma azt jelenti, hogy az államhatárok nem feltétlenül fedik a nemzeti, nemzetiségi határokat, és ennek következtében az egyik nemzet átnyúlik a másik állam területére." Az Európai utas főszerkesztője az az ötvenesztendős Módos Péter, aki egy időszakában elbeszéléseket, regényt írt, az Új írás szerkesztője volt, és nem áll távol tőle az újságírás sem. Ebből kifolyólag tudja és érzi, hogy mit értünk európai színvonal alatt és ezt értik rangos munkatársai is. A folyóirat Vélekedések cimű rovatában megjelent Deák Ernő: A magyar nemzetfogalom genézise cimű Írását sommázva arra a véleményre jut az olvasó, hogy bármily szintű és tartalmú nyelvtörvény csak arra jó, hogy megszüntesse a nyitottságot, beszűkítse a többszínűséget. "Úgy összegezťu^psifsasiamfetr3tíaft*«!&,$:.mívíííií wcfvai kísíh-* i ANTALI JSZSEf A KÖZÉP-EURÓPAI KEZOERSÉNTEZÉSRÖl CSERES TIBOR. SOBftl PÉTER. KUKBBEL« ENDRE ÍRftSft PÁRIZSBÓL KÖZÉP-EURÓPÁROL EWÍXEZÉS ÖONÁTH fERENCRE t BUDAPESTI «SZMHÄZ _____________u_____________ hetnénk tehát, hogy amíg a magyar nemzet fogalma a középkortól többé-kevésbé a reformkorig a mindennapi valóságot követte, a kiegyezés után az egynyelvűségre alapozott elmélet szerint igyekezett a hivatalos magyar politika átformálni az egész magyar társadalmat." Az európai színvonalú, képes folyóirat fő erénye, hogy bölcs európai gondolatokat tartalmaz. Ott lenne a helye Szlovákia minden könyvtárában, ahol magyar olvasók is élnek.-siky-A szlovákiai zsidók üldözése 1939—1945 Majdnem hatvan év telt el a nürnbergi törvények elfogadása és csaknem ötven a második világháború befejezése óta, mégis újra és újra feltesszük a kérdést: mi volt az oka az európai zsidóság megsemmisítésének, mi késztethet embereket arra, hogy egy más nép kiirtására törekedjenek? Sokan és sokszor megpróbálkoztak a válasszal; olvashattuk a túlélők és a gyilkosok visszaemlékezéseit, történészek, politikusok tanulmányait, elemzéseit. Most a Kalligramm Könyvkiadó jóvoltából egy olyan könyvet vehetünk a kezünkbe, mely sajátos módon ötvözi a kétfajta megközelítést: írója magyar bölcsész, hely- és irodalomtörténész, aki származása miatt maga is átélte a zsidóüldözést. Sas Andor kéziratos műve a fasiszta Szlovák Állam antiszemita politikájáról és a szlovákiai zsidóság tragédiájáról nem volt ismeretlen a szakemberek előtt, sőt a nagyközönség is olvashatott róla, hiszen Párkány Antal monográfiájában (Sas Andor helye a csehszlovákiai magyar kulturális életben) ismerteti, hosszan idéz belőle; mégis több mint negyven évnek kellett eltelnie, hogy nyomtatásban is hozzáférhető legyen. Mi is ez a könyv valójában? Párkány Antal a memoárirodalom körébe sorolja; az egyik mottó, a Jilemnický-idézet szintén azt sejteti, hogy a szerző célja az események rögzítése az utókor, az unokák számára. Ez az emlékirat azonban vádirat és védőbeszéd is egyben. Sas Andor vádolja a Szlovák Állam vezetőit, és ugyanakkor igyekszik megcáfolni a zsidók ellen felhozott vádakat. Számos statisztikai adatot idéz a szlovákiai zsidóság területi megoszlásáról, gazdasági helyzetéről, szociális struktúrájáról, így mutatva rá azoknak az állításoknak a tarthatatlanságára, melyek szerint a zsidók célja a szlovákok leigázása, kizsákmányolása lett volna, illetve a zsidóság állítólagos térnyerésével leszűkült volna a szlovákok élettere. Sas Andor a ráció, az értelem pozíciójából érvel egy alapvetően irracionális eszmerendszer ellen. Egy nép megalázását, majd megsemmisítését nem lehet alátámasztani semmilyen érvvel. Ha az összes szlovákiai gyáros, orvos, ügyvéd zsidó lett volna, ha Szlovákiában valóban a zsidók magyarosítottak volna, hetvenezer ember meggyilkolását ez sem igazolhatná. Sas Andor könyve különös emlékirat, hiszen hiányoznak belőle a memoárra jellemző személyes elemek. Az író egyénisége a stílusban, a téma feldolgozásában mutatkozik meg: az olvasó úgy érzi, hogy történelmi szakmunkát olvas, egy olyan tudós művét, aki pontos, ellenőrzött adatokra támaszkodó, objektív elemzésre törekszik, melyet csak olykor-olykor szakítanak meg a szerző szubjektív megjegyzései. A szlovákiai zsidók sorsa magyarul íródott, a szerző maga is magyar, akárcsak a szlovákiai zsidók egy része volt; magyar vonatkozás azonban alig akad a könyvben. Sas Andor nem szól arról, milyen álláspontot képviselt a zsidókérdésben a Szlovák Államban maradt magyarság, elsősorban a Magyar Párt, de nem esik szó arról a mostanában gyakran emlegetett tényről sem, hogy az egyetlen magyar képviselő, Esterházy János nem szavazta csak meg a zsidótörvényeket. Sas Andor emlékirata tanulságos olvasmány. Nemcsak azért, mert belőle egy sokszor és sokféleképp ábrázolt korszakot egy eddig kevésbé ismert vetületében ismerhetünk meg; hanem azért is, mert a fasizmus a Harmadik Birodalomnak és szövetségeseinek bukásává' nem tűnt el. A zsidótörvények jó pár pontja felbukkan a közvetlenül a háború után kiadott beneši dekrétumokban, de egyes államok mai rendelkezéseiben és politikai gyakorlatában is. Az utóbbi időben bizonyos szlovák körök egyre gyakrabban szorgalmazzák Jozef Tiso rehabilitálását; sőt egyesek még tovább mennek: bagatellizálják, illetve kizárólagos német ügynek tüntetik fel a szlovákiai zsidóság megsemmisítését. Olyan kordokumentumokra, mint ez a könyv, sajnos ma is szükség van. szg A HÉT 5
