A Hét 1993/2 (38. évfolyam, 27-52. szám)
1993-10-01 / 40. szám
Ipolybalog szakrális emlékei Ipolybalog szakrális emlékei közül mindenekelőtt az Árpád-kori koronás templomot kell megemlítenünk. Erről a hangulatos, a különböző építészeti stílusok nyomait őrző templomról azonban már írtunk e lap hasábjain. Ezért most a következőkről ejtünk szót. A templom előtt, a régi temető szélén áll a község másik értékes műemléke, a XVIII. századi kápolna. Legszebb eleme a két kör alakú kőramás abjak. Építésének körülményeiről néhány helyi mondát is ismerünk. Az egyik szerint hajdan egy nemesember fogatával Ipolyság felől Baloghoz közeledett. A falu előtt, a Galamia-patak nagy kiöntésében elakadt lovaival, s csaknem elsüllyedt a mocsaras helyen. Szorultságában fogadalmat tett, hogy ha sikerül kimenekülnie az ingoványból, a faluhoz közeli dombon hálából egy kápolnát építtet. Á templomot elhagyva látható a következő szép műemlék, a XVIII. században épült fa harangláb. A közelében emelt kőkereszt 1858-ból való. A községben több múlt századi kőszobrot is láthatunk. A haranglábtól nem messzire, a főút mellett, az egyik ház kertjében áll Szent Rókus 1810-ben emelt kőszobra. Rókus francia származású szent, a XIV. században élt. A szegények és a betegek védőszentje, különösen a pestisben szenvedőké. Gyógyításai a középkori nagy pestisjárványok idejéből ismertek. A XV. század végétől a 14 segítő szent között járványok ellen hívták segítségül. A falu közepén egy hármas szoborcsoport látható 1877-ből. A három szent egyike Nepomuki Szent János, akinek szobra a régi Hont megye több falujában is állt. Ö a folyók és a hidak, a vízimolnárok és a halászok védőszentje, akit a gyónási titok mártírjaként tartanak számon. Csehországban született 1340-ben, s egy ideig IV. Vencel király feleségének gyóntatója volt. Amikor nem volt hajlandó a királyné , bűneit elárulni, Vencel a Moldvába dobatta. A Szent Vid-templomban temették el, ahonnan 1618-ban a protestánsok el akarták távolítani a, holttestét. Ám a legenda szerint a sírásók szörnyethaltak. A szoborcsoport másik tagja Szent Flórián, a tűz elleni patrónusunk. A hajdani. Ipoly menti falvakban is gyakran állítottak neki szobrot. Flórián Alsó-Ausztriában született 240 körül. Diocletianus keresztényüldözése idején halt meg 304-ben: egy malomkővel a nyakán ölték a folyóba. Kezdetben árvízveszély esetén fordultak hozzá, s csak a XV. század végén lett a tűz védőszentje. A szoborcsoport további tagja Szent Vendel. Nemhiába állítottak neki is sok faluban szobrot. Hisz ő az állattartók, elsősorban pedig a juhászok kedvelt szentje. Az ír-skót nemzetségből származó királyfi az egyik törzs vezérének a fia volt. Apja, hogy kioltsa gyermeke keresztény kultúra iránti érdeklődését, saját nyájának őrzését bízta rá. Vendel azonban nem adta fel tervét, Rómába is elzarándokolt. A pásztorkodást később folytatta, s nyájával csodákat művelt. Ezért, ha az állatok valahol bajba jutottak, vagy járvány pusztított, Vendel segítségét kérték. CSÁKY KÁROLY SOROZATUNK AZ TÁMOGATÁSÁN KÉSZÜL
