A Hét 1993/2 (38. évfolyam, 27-52. szám)
1993-10-01 / 40. szám
SOKFELE A nem oldódó Whoopi Ha összekeverjük a csokoládét a tejjel, kakaót kapunk. Whoopi Goldberg, az amerikai csillag ismételten bebizonyította humorát, és a fotósok kedvéért a "csokoládé" belemászott a tejjel teli kádba — de nem lett belőle kakaó. Hiába, úgy látszik, Whoopi nem oldódó... Takarékos és kellemetlen Ezzel a két szóval jellemezte az egyik fürdővendég a dél-franciaországi Antibes uszodáját. A víz felszínét ugyanis styroporból készült, milliónyi műanyag golyó borítja. A pingponglabda nagyságú golyók hőszigetelőként hatnak, még téli éjszakákon sem engedik az uszoda vizét kihűlni, tegyük hozzá, hogy a Côte d Azur-ön nem is szokott mínusz húsz fokra süllyedni a hőmérséklet. A Dugommier versenyuszoda vezetői az olajárrobbanás után döntöttek úgy, hogy kevesebb fűtőanyagot használnak a víz melegítéséhez, ugyanakkor igyekeznek a kellemes hőmérsékletet fenntartani. A műanyag golyókból álló borítás a széltől behordott faleveleket és más piszkot is jórészt felfogja, s aki fejest akar ugrani, nyugodtan megteheti, a golyók nem akadályozzák. Vízcsere előtt egy különleges berendezéssel leszívják a golyókat a víz felszínéről, majd a friss vízre ismét ráengedik. Az említett fürdővendég szerint azonban mégsem igazán kellemes a takarékos megoldás. A pszichés zavarok gyakorisága Az utóbbi hetekben — betegekés ismerősök egyaránt — gyakran megkérdezik, több-e most a beteg a rendelőben, mint azelőtt. A kérdésből kiérződik az ország rossz gazdasági helyzete következtében kialakult létbizonytalanság, az egyre szélesebb mértéket öltő szorongás. A segítséget keresők és kérők száma valóban megnövekedett, amit azon is le lehet mérni, hogy egyre több az ún. erős nap a rendelőben, amikor az adminisztrációs tevékenységre szánt idő is a betegek vizsgálatával telik el. Ezt azonban nem merném annak bizonyítékaként tekinteni, hogy több lett a beteg, mert a dolog úgy is magyarázható, hogy azok száma lett több, akik legyőzték gátlásaikat, tartózkodásukat a pszichiátriai rendelővel szemben, s megértették, hogy ha idejében jutnak szaktanácshoz, könnyebben megbirkóznak a nehézségekkel. Ismert tény, hogy közvetett tanácsszerzéskor — telefonszolgálat, levelezési tanácsadó — sikeresebben le tudják vetkőzni a gátlásosságot. Az első kontaktus után aztán könnyebben szánják rá magukat a személyes látogatásra a rendelőben. Az eddigi felmérések azt mutatják, hogy a lakosság mintegy 20 százaléka nehéz neurózissal, 15 százaléka pedig személyiségzavarokkal küszködik. Ha ehhez hozzászámoljuk, hogy 1—2 százalék nem tud megbirkózni a depressziókkal, és kb. 1 százalék különféle skizofréniás tünetek miatt szenved, azt látjuk, hogy a lakosság tekintélyes részének van szüksége pszichiátriai kezelésre. Nagy hibába esnénk viszont, ha ezeket a számokat mechanikusan összeadnánk. A szakemberek tudják, hogy ugyanaz a beteg többféle tünetet produkálhat, ami ugye csökkenti az előbb említett számot, de ez semmiképp nem esik 20 százalék alá. Inkább azt mondhatjuk tehát, hogy a lakosság 20—25 százaléka komoly pszichés eredetű probléma miatt nem tudja maradéktalanul átélni az élet örömeit. Az örömérzés elvesztése eléggé tipikus tünet például krónikus stresszhelyzetben. A krónikus stresszhelyzetet azonban nagyon problematikus meghatározni, mivel ami az egyik embernek stressz, az a másiknak kikapcsolódás lehet. Először Amerikában próbáltak pontosabb kritériumokat felállítani, majd ezeket átvette az Egészségügyi Világszervezet is. Ez szakembereknek szóló útmutatás, de éppen a lehető legszélesebb körű ismeretterjesztés és segítség céljából kidolgoztak különféle egyszerű teszteket is. Válaszoljunk a következő öt kérdésre: 1. Fokozottabban izzadunk-e, mikor fontos megbeszélésre készülünk? 2. Fáj-e a hátunk? 3. Kivánjuk-e leküzdhetetlenül a cigarettát, a csokoládét vagy az alkoholt? 4. Szokott-e váratlan szívdobogásunk lenni? 5. Van-e olyan érzésünk, hogy állandóan semmire sem érünk rá? Ha e kérdésekre igennel válaszolunk, gondolkozzunk el munkatempónk, napirendünk felett, s keressük meg a módját, hogyan tudnánk beiktatni a lazítás perceit. Ha máshogy nem megy, elsősegélyként — amíg rászánjuk magunkat a szakemberrel való tanácskozásra — halgassuk meg akár többször is naponta egy kényelmes karosszékben elnyúlva Hofi Géza idevágó szellemes dalát. Dr. Pálházy Béla Nővérke a kézben Egy angliai cég tervezte és kivitelezte azt a kis, tenyérben elférő jelzőkészüléket, amely a kórházi betegek életét könynylti meg. A mikroelektronika lendületes fejlődése során a hét nyelven beszélő csodák mellett időről időre megjelenik egy-egy olyan, hétköznapi célokat szolgáló, tulajdonképpen egyszerű készülék is, amelyre igazán nagy szükség van — csak hát az, ami valóban hasznos, néha nem olyan csillogó, mint a kevésbé szükséges dolgok. A Static Systems Group készítménye a következőket tudja: egyetlen ujjmozdulattal bekapcsolható (és természetesen ki is kapcsolható) a rádió, illetőleg a tévé, valamint szabályozható a világítás. A negyedik, legnagyobb felületű jelzőgomb a nővérhívó. Ez sem ugyanolyan azonban, mint az eddigiek: a nyomógomb narancsvörös, fényvisszaverő, s ezért még az éjszakai világítás félhomályában is könnyen megtalálható, miután pedig a nővérszobában kigyullad a jelzés, onnan egy visszajelzést adnak: a narancsvörös felület világítani kezd. A beteg tehát megnyugodva tudomásul veheti, hogy hívását vették, és a nővérke nemsokára megjelenik. Az már csupán magától értetődő apróság, hogy a nővérhívó zsinórjára apró csíptetőket szereltek, így az a párna szélére, a pizsama ujjára vagy a takaróra egyaránt felerősíthető, és nem csúszik le az ágyról. Maja városok romjaira bukkantak A közép-amerikai Belize trópusi erdőségeiben négy maja város romjaira bukkantak olyan vidéken, ahol a régészek eddig nem gyanították a maja kultúra nyomainak létezését. Az értékes felfedezésről Peter Dunham, Ohio állam egyetemének (Cleveland) régésze számolt be a National Geographic című tudományos folyóiratban. A városok maradványaira teljesen véletlenül bukkantak, amikor a Monkey folyó mentén húzódó hegyvidéken egy expedíció — amelynek ő is tagja volt — tudományos megfigyeléseket végzett. A négy maja városnak 1000— 2500 lakosa lehetett, mielőtt azok eddig ismeretlen okból 700 és 900 között elnéptelenedtek. A jelek szerint a városok közül legalább kettőt eddig még sohasem fosztottak ki. A városok egyikében viszont a fosztogatók alig néhány órával előzték csak meg a régészeket. Dunham szerint több mint ezer esztendeje senki nem tette a lábát arra a vidékre. A trópusi erdőségek vidékén, ahol a négy maja város romjait megtalálták, évente 3000 milliméternél is több csapadék hull. Ezért csak a száraz évszakban lehet ott kutatásokat végezni.