A Hét 1993/2 (38. évfolyam, 27-52. szám)

1993-10-01 / 40. szám

Gyilkos Józsi nyurga, beesett szemű legény. Miközben a forgalmas presszóban be­szélgetünk, egymás után gyújt rá a cigarettára. Ezúttal csak amolyan "nor­málisra". — Az apám állandóan részegen járt haza, és olyankor mindig elverte az anyámat. Kilencéves voltam, amikor elváltak. Először a cigarettát próbáltam ki a fiúkkal, aztán meg folyton ittunk. Az alapiskola után más bandába ke­rültem — akkor kezdődött a szipózás. Persze az iskolát elhanyagoltam, úgy­hogy a középsuliból nem lett semmi, de aztán nagy nehezen elvégeztem az inasiskolát. Az alkohol nem hiányzik, de a kábítószerre szükségem van. Csodála­tos érzés. Olyankor látomásaim vannak, lebegek, a múltkor például egy zene­stúdió igazgatója voltam. A kemény drogba is belekóstoltam, de arra nem szeretnék rászokni. Hogy hol szerzem be? Ugyan, ma már a kemény drogok­hoz is simán hozzá lehet jutni. Egy gramm 100 márkába kerül, és 8—14 órára elég. Utána még a föld alól is előteremti rá az ember a pénzt. Itt, Pozsonyban vannak, akik először in­gyen adják — persze nagyon jól tudják, hogy miért. Én kilencévesen kezdtem a szipózást, ma már hétéves szipózó gyerekeket is látni a ligetfalusi lakóte­lepen. Most pszichiátriai kezelésre járok, és egyszer talán sikerül abbahagynom a kábítószerezést..., hiszen még csak húszéves vagyok... xxx MINERVA füvek... Még mindig úgy teszünk, mintha bennünket nem érintene a kábítószer­kereskedelem, úgy teszünk, mintha nálunk nem lennének kábítószer-élve­zők... Pedig a valóság egészen más. A drogokkal üzletelők egyre elszán­táéban és egyre szemtelenebből kínál­ják a portékájukat — kokaint, heroint, LSD-t, marihuánát —, sőt, gyerekeket is megszólítanak. Azok száma, akik "csak" kíváncsiságból akarják kipróbál­ni, egyre nő... A kábítószer-élvezők között sok az elvált szülők gyereke és a koraszülött gyerek, akiknél hosszabb ideig tart, amíg éretté válnak. A pszichiáterek szerint azoknál, akik drogra adták a fejüket, feltételezhető a koraszüléssel (is) összefüggő agyzavar, illetve a narkózás lehet agyhártya-, agyvelőgyul­­ladás vagy valamilyen autóbaleset kö­vetkezménye. Toxikomániássá válhat valaki azért is, mert a szervezete a gyógyszereket másképpen viseli, s az agya másképp reagál rájuk. Szögezzük le: Nem mindenki válik narkóssá vagy alkoholistává, viszont sok ember hajla­mos rá. A narkósok nem szeretik az alkoholt, mert depressziósak lesznek tőle, úgyhogy "csak" a drogokhoz ragaszkodnak. A válás minden gyereknek lelki traumát jelent. A elvált szülők gyerekei "megjelölve", csalódottan lépnek az életbe. Ezt a "terhet" magukkal cipelik, és úgy gondolják, hogy a szüleik válásáért ők is felelősek. A lakótelepeken rengeteg kiskorú cselleng. A szülők dolgoznak, rohan­nak, nem érnek rá a csemetéjükkel foglalkozni, így aztán azok különféle csoportokba, bandákba verődnek, me­nedéket keresnek, mert új érzelmi háttérre van szükségük. Persze nem­csak elvált szülők gyerekei vannak közöttük, hanem például olyan csalá­dokból valók is, ahol az anya képtelen a szeretetre, rideg, az apa meg túlságosan elfoglalt, vagy mindketten alkoholisták. Ezek a gyerekek teljesen magukra vannak utalva, nem tudják mivel, hogyan töltsék el az idejüket. A szüleik nem vezették rá őket a sporto­lásra, a különféle hobbikra, sehova nem jártak közösen. Persze minden gyermek más. Azokban a családokban, ahol a szülők túlságosan is törődtek a gyer­mekükkel, olyan értelemben, hogy min­dig szót kellett fogadnia, mert máskü­lönben megbüntették, szintén beállhat törés a gyerek fejlődésében. Állandóan figyelmeztetik, egzecíroztatják, kiabál­nak rá, és mindent megtiltanak neki — a gyerek végül elmenekül otthonról, fellázad a szülei, az iskola és a konvenciók ellen. Erősnek érzi magát, és más modellt keres, mert az otthonival nem ért egyet... xxx A világon az alkohol- és a drogfo­gyasztók száma egyre nő. Ez alól hazánk sem kivétel. Egyre többen kerülnek kapcsolatba a marihuánával, a hasissal vagy a heroinnal — itthon, illetve külföldi útjaik során. Sőt, még az is megesik, hogy az illegálisan kint dolgozó a pénzét azonnal drogokra költi, s amikor már nagyon beteg, és dolgozni sem bír, hogy az újabb adag árát megkeresse, hazajön kezeltetni magát. Az alkoholfüggőség kialakulá­sánál az átlagéletkor 42 év, tehát alacsonyabb, mint húsz-harminc évvel ezelőtt. A toxikomániásokat nem az életkor szerint iktatják, hanem három csoportra osztják őket: negyven fölötti nők, fiatalok és a többi narkós. Minden csoportban körülbelül egyforma számú ember található. Pár éve még maguk a szakemberek sem tételezték fel, hogy a kábítószer­­élvezők száma ilyen gyorsan emelke­dik. Két évvel ezelőtt a pszichiátriákon gyakorlatilag nem volt olyan páciens, aki drogfüggőségben szenvedett volna. Tavaly már egyre többen keresték fel a pszichiátriai rendelőket vagy a drog­centrumokat, mert heroinhiányban szenvedtek, kegyetlen fájdalmaik voltak (izomfájdalmak, -görcsök, hasmenés, hányás, stb.). Sajnos egyre több a fiatal; főként a tizenöt-húsz év közöttiek. A narkósnak szüksége van a segítségre, egyedül nem tud megbirkózni ezzel a betegséggel. Ha az orvosok nem segítenek rajta idejében, a drog az egész embert "elnyeli"... Ki lehet tehát gyógyulni belőle, de persze a páciens-

Next

/
Thumbnails
Contents