A Hét 1993/2 (38. évfolyam, 27-52. szám)
1993-10-01 / 40. szám
KRÓNIKA Településlexikon MAGYAROK NYOMÁBAN — BALÓNY (BALON) A község nevével először egy 1252-ben kelt oklevélben találkozunk villa Balon alakban, s mint győri várbirtok szerepel. Nevének további megjelenési formái: 1264-ben Balon, 1269-ben Bolun, 1786- ban Ballon, 1927-ben Baloň. IV. László király egy 1284-ben kelt adománylevelében a győri várbirtokhoz tartozó község határában 40 hold földet juttat a győri püspök cséplőinek és harangozóinak. A későbbiekben világiak is szereztek itt birtokrészeket. Hunyadi János 1453-ban kelt okiratában megerősíti a balonyiakat a még az Árpádházi királyoktól nyert ama kiváltságaikban, hogy dézsmát és más adót sem tartoznak fizetni. Egy 1544-ben és egy 1565-ben kelt oklevélben a község ismét a győri vár tartozékaként szerepel, de az 1609. évi összeírás az őrkanonokot említi birtokosként, aki az is marad a XIX. század elejéig. Ezután Színi Sebő Imrének és örököseinek van itt nagyobb birtoka. Az 1727 utáni években nagy per kerekedik a győri püspök és a balonyiak között. A per tárgya az volt, hogy a balonyiak csupán azzal a feltétellel kapták meg a különböző adókedvezményeket és kiváltságokat, hogy elkötelezték magukat, hogy naponta többször, felváltva bejárnak Győrbe harangozni; s ezt a kötelezettséget unták meg végül is a balonyiak. A per vége az lett, hogy a balonyiak kötelezettségüket 100 forinttal megváltották. A község határában az 1848-49-i szabadságharc alatt kisebb csatározások voltak. A községhez tartozik Jákérom (Szegfűpuszta). A falu római katolikus klasszicista stílusú temploma 1835-ben épült, enteriőrjében egy XVIII. századból való, fából faragott Madonna szobor található. A község területe 1607 hektár, lakóinak száma 744, felekezeti megoszlás szerint: róm. kát. 647, gör. kát. 2, ev. ref. 25, egyéb 40. A falu polgármestere Matus Frigyes, a Csemadok-alapszervezet elnöke Hupka Erzsébet. Népszámlálási adatok: 1980: 754 lakosból 715 magyar (94,28 %) 1991: 744 lakosból 717 magyar (96,38 %) BÉKE (MIEROVO) Amint azt a határában feltárt leletek is bizonyítják, már az őskorban és a népvándorlás századaiban is lakott hely volt. Legelső okleveles nyomával 1252-ben találkozunk Beke alakban. Nevének további megjelenési formái: 1260-ban Beke, 1390-ben Weke, 1773-ban Béke, 1948- ban Sklenárovo, 1960-ban Mierovo. 1347-ben Cseklészi Ábrahám Móricz a község ura. 1377-ben Szepesi Jakab országbíró egyik oklevelében szerepel, 1390-ben Weke alakban a pozsonyi főesperességhez tartozott. Az 1553. évi portális összeírásban Serédy Gáspár 3 DUNASZERDAHELYI JÁRÁS és Mérey Mihály 2 portával vannak bejegyezve. 1559-ben Török Balázst említik birtokosként az okiratok. A későbbiekben a falu egynegyede, majd a XIX. századtól kezdődően a nagyobbik része az éberhardi uradalomhoz tartozott. További birtokosok voltak itt 1787-ben a Jeszenák bárók, majd az Apponyi grófok, akiktől Welteni Wiener Rezső lovag vette meg a birtokrészt a hozzátartozó nagyobb kastélyszerű épülettel. A község római katolikus, román stílusú templomát még a XIII. század derekán építették, melyet a XVIII. században barokk stílusban átalakítottak. Kései barokk stílusban épült kastélya a XVIII. század második feléből való. A község határában fekszik Soók puszta, melynek első okleveles említése 1332-ből származik Sok alakban. Egy része az éberhardi, a másik része pedig a szentgyörgyi uradalomhoz tartozott. A községhez tartozik még Kisbéke és Józsefmajor. A község területe 613 ha, lakóinak száma 381, felekezeti megoszlás szerint: róm. kát. 352, görögkeleti 1, ev. ref. 6, egyéb 4. A falu polgármestere Szerda Mária, a Csemadok-alapszervezet elnöke Razgyel Júlia, az 1—4. évfolyamos iskola igazgatója Zsigray Mária. Népszámlálási adatok: 1980: 430 lakosból 366 magyar (85,12 %) 1991: 381 lakosból 325 magyar (85,30 %) BEKETFA (HOLICE) Első okleveles említése egy 1423-ban kelt okiratban található Beketfalwa alakban, s mint királyi birtok szerepel. Nevének további megjelenési formája: 1786-ban Beketfa. Az 1553. évi portális összeírásban is 4 portával királyi birtokként van felvéve a jegyzékbe. Az 1828-as Nagy Lajos-féle összeírás 79 lelket számlál. A település a beketfalvi Mórocz-család ősi fészke, melynek itt megerősített várkastélya is volt. Erről Bél Mátyás is megemlékezik. A község határában található a Regence nevű dűlő, amely egy régen elpusztult község nevét őrzi. Korábbi létezéséről II. Lajos királynak a gellei érseki székhez 1523-ban intézett rendeletéből szerzünk tudomást, s itt mint királyi birtok szerepel, ugyanúgy mint az 1553. évi portális összeírásban. Népszámlálási adatok: 1900: 123 lakosból 119 magyar (96,75 %) 1921: 123 lakosból 113 magyar (91,87 %) 1930: 123 lakosból 116 magyar (94,31 %) (A községet 1940-ben közigazgatásilag Egyházgellével, Ógellével és Csallóközpósfával egyesítették Gelle néven.) BÉLVATA (NOVÝ ŽIVOT) Már a honfoglalás előtt lakott hely. A község nevét először egy 1239-ből származó oklevél említi Watha alakban a pozsonyi vár birtokaként. Nevének további megjelenési formái: 1239-ben Watha, Vota, Wata, 1308-ban Beluatha, 1773-ban Beel Vatta, 1948-ban Vojtechovce. 1281 -ben Salamon János és István az urai, de a birtokot hamarosan eladják a két Ongai fivérnek, Péternek és Farkasnak. 1295-ben a községet III. Endre király az Olgyaiaknak adományozza. Az egykorú okiratok a máig is fennmaradt két Vatán — mégpedig Bél- és Vajasvatán — kívül még egy Bánkvata nevű községet is említenek. 1362-ben Vatha néven szerepel, amikor is négy részre osztódik János fiai János és Miklós, László fiai Balázs és László, Péter fiai János és Miklós és Pál fia László között. 1394-ben Petrus de Watha, azaz Watha Péter királyi ember, 1435-ben Belvatay András nevében találkozunk a község nevével. 1475-ben II. Ulászló csebi Pogány Péternek és alsóborsai Vizközi Andrásnak adományozza a falu egy részét. 1498-ban a király a hűtlenségbe esett Zerházi Zerhas Márton és László földjeit elkobozza, és azokat részben Mátyás váradi püspöknek és részben Illyés Györgynek adományozza. 1506-ban Verbőczi István a község földesura. 1533-ban Csorba Gergely és Pál fiai osztoszkodnak a birtokon. 1591- ben Csorba János saját birtokrészét lllyésházy Istvánnak zálogosítja el. 1593- ban a gyermektelen Csorba János birtokát lllyésházi Illyés Tamás pozsonyi alispán, illetve Saághi Deák Imre és annak fia kapják. Később ez a rész is a majdan grófi rangra emelt lllyésháziak birtokába került és maradt háromszáz éven át. A község határában található az Általútja vagy más nevén Salamonfölde, mely egy elpusztult ősi település nevét megörökítő dűlő, melyre a Salamon nemzetség, valamint András, Uros és Csekend tartottak igényt. A birtokjog megállapítása céljából IV. Béla király 1239-ben, Budán kelt rendeletében a birtokot igénylőket párviadalra szólította fel. A Salamon nemzetség került ki győztesen, minek következtében a király a birtokot 1240-ben nekik adományozta. Bélvata községhez tartozik még Róna major is. 1960-ban Bélvata, lllésháza és Tonkháza összevonásával egy új közigazgatási egységet hoztak létre Nový Život néven. Ezen új egység területe 2303 ha, lakóinak száma 2165, felekezeti megoszlás szerint: róm. kát. 1600, gör. keleti 1, ev. ref. 60, egyéb 238. A falu (Nový Život) polgármestere Feliinger György, az 1 — 8. évfolyamos iskola igazgatója Kovács József, a Csemadok-alapszervezet elnöke: Bélvatán Kovács József, lllésházán Péter György, Tonkházán Németh Erzsébet. Népszámlálási adatok: 1900: 302 lakosból 302 magyar (100,00 %) 1921: 362 lakosból 349 magyar (96,41 %) 1941: 326 lakosból 320 magyar (98,20 %) Összeállította: dr. Zsigmond Tibor (Folytatjuk)
