A Hét 1993/2 (38. évfolyam, 27-52. szám)
1993-09-24 / 39. szám
is. Örülök, hogy sok új, fiatal arcot felfedeztem a hajlgatók között. SZABÓ ERZSÉBET pedagógus (Székelyudvarhely): — A ZMTE két Iskolájában és az idei 8. Őstörténeti Találkozón vettem részt. Mindenütt színvonalas programot tapasztaltam, és igyekeztek a kevés szabadidőnket is tartalmasán kitölteni. Persze mint mindenütt, itt is akadtak apró szervezési hiányosságok, amelyek a jövőben kiküszöbölhetők lesznek. A tavalyi Iskola az újszerűségével hatott rám, de az idén már több ismerősöm akadt, és otthonosabban mozgok ebben a társaságban. Tetszik, hogy az előadások nyitottak mindenki előtt, ugyanakkor nem kötelezőek senki számára sem. Mindig meghatódom az ünnepélyes megnyitón és záróműsoron, ahol felhangzik a magyar, svájci, székely és Európa-himnysz, és elénekeljük — kéz a kézben — a Szózatot... Remélem, hogy egyszer Székelyudvarhely adhat otthont az Iskolának, ugyanis már folytak erről tárgyalások a polgármesterünkkel, aki már az idén meghívta hozzánk az Iskolát. Egyelőre objektív okokból kifolyólag nem fogadhattuk az Iskola résztvevőit... talán majd 1995-ben! PÁZSIT EMŐKE, jelenleg munkanélküli (Munkács): — Sajnos, tavaly nem sikerült eljutnom Szegedre. Az idén is csak egyedül jöttem ide, mert a barátnőm útlevele nem készült el. Egyáltalán nem tudtam, hogy kiket találok itt, és milyen lesz a program. Kellemesen meglepett a színvonal, talán túl magasan is van ez a mérce a mi tudásunkhoz képest. Sikerült új barátokat is szereznem. Hiányoltam a történelemtanárokat, hiszen ón mint jövendő diakonissza is rengeteget tanulhattam, hát akkor ők mennyivel gazdagodhattak volna! Sokat vesztettek, akik nem jöttek el! Talán kissé több szórakoztató programot kellett volna beiktatni — lazításként. Szeretnék eljönni jövőre is, és addig is megpróbálok másokat is beszervezni, hogy tartsanak velem. KÉTYI KATALIN, könyvesbolti eladó (Komárom): — Jóleső érzés volt, hogy Szlovákiából érkezett a hallgatók java része. Rengeteg értéket kaptunk itt, például új ismereteket, különféle kiadványokat: ismerkedtünk-barátkozlunk. Nagyon szimpatikus, közvetlen, barátságos előadóink voltak. Sajnálhatják mindazok, akik több előadáson nem vettek részt... kánikulára, fáradtságra hivatkozva. Bevallom, esténként én is szívesen megmártóztam volna a Balatonban, ha beiktatták volna az ígért külön autóbuszjáratot... no, de majd jövőre, Tapolcán! Addig is köszönjük meg minden áldozatkész szervező fáradozását! Miskó Ildikó Fotó: a szerző Emlékezzünk méltósággal A jő öreg Thaly Kálmán feljegyzéseiből tudjuk, hogy bizony sokat vitatkoztak a millenniumi emlékünnepségek formájáról és a megünneplés időpontjáról is. Thaly Kálmán ezeket írta: "A régi krónikások ugyan, keletiek úgy, mint a nyugatiak, emlékeznek itt, emlékeznek ott a bevándorló, harcoló, honfoglaló magyarokról: de az esztendőt bajos meghatározni belőlök; ugyanis, mint Róma nem egy napon épült fel: Magyarországot sem egy esztendő alatt alapították meg." Mint tudjuk, az akadémiai bizottság Szalay Lászlóra hallgatva úgy határozott, hogy a honfoglalás évét 896-ban állapítják meg, mivel a magyarok 894 elején Leo bizánci császárnak nyújtottak segítséget Symeon bolgár fejedelem megfutamításában, és ugyanazon esztendő őszén átlépték az 1100 esztendő alatt sokat szenvedett, változott, de mindig szeretett haza határait... Mindezek augusztus derekán, egy perzselő nyári délutánon jutottak eszembe a somorjai Honismereti Ház tágas udvarán, az öreg diófa lombsátra alatt. Közben körülnéztem a ház füves udvarán, ahol anyányi csibék kapirgáltak, házinyúl botladozott, és érett barackok keltettek békés, "paradicsomi" hangulatot. Betekintettem a csűrbe, pajtába, megszemléltem a régi, paraszti használati eszközöket, kocsikat, hintókat, nem hiányzott a lovasszán sem, amelyen téli, kemény hófúvások idején közlekedtek vagy vonultak ki a felsőcsallóközi vadászok; a kutatóval, a nagyon becsületes, lelkiismeretes vadásszal, a tejfaluszigeti Csiba Lajossal az élen. Ám álmodozásom nem tartott sokáig, mivel jöttek, szállingóztak a felsőcsallóközi polgármesterek a megadott időpontra. Aztán letelepedtek a diófa alá helyezett tábori padokra. Presinszky Lajos röviden vázolta, hogy bizony már a keitek alatt kopogtat az 1100. évforduló A polgármesterek egy csoportja éve, amely 1996-ra esik. A régi sajtót, krónikákat lapozva kiderül, hogy őseink a millenniumi évfordulót Felsőcsallóközben és más vidékeken is méltóan megünnepelték. Volt ahol egyszerű formában, mondjuk iskolai ünnepség vagy istentisztelet keretében emlékeztek, de akadtak helyek, ahol emlékoszlopot, szobrot állítottak, vagy templomot szenteltek az 1000. évforduló tiszteletére... Különösen emlékezetes és méltó ünnepély keretében, több ezer ember jelenlétében avatták 1896. augusztus 30-án a huszonkét méteres zobori millenniumi emlékoszlopot, a Zobor hegy legmagasabb csúcsán. Ugyanazon esztendő őszén került felavatásra a régi vár romjaira emelt "dévényi emlékoszlop". A remekbe szabott művészi alkotások azonban alig álltak néhány esztendeig, Trianon után változott a helyzet, és az új állam ideológiájának bosszúja utolérte a millenniumi emlékoszlopokat, cseh katonák felrobbantották őket... Node kanyarodjunk vissza a mába, amelynek első fontos feladata talán a krónikásokra, helytörténészekre, levéltárosokra, nyelvészekre, művészekre és hozzáértő emberekre vár, hogy írásos dokumentumokkal igazoljuk, dolgozzuk fel az elmúlt korokat és bizonyítsuk, hogy mi joggal itthon érezzük magunkat Alsó- vagy Felsőcsallóközben, Gömörben, a Bodrogközben és a Zoboralján — Szlovákia minden részében. Mi a szülőhelyünket érezzük otthonunknak és igazi A dévényi emlékoszlop hazánknak, és aki az ellenkezőjét állítja — állítják elég gyakran rólunk — az hazudik! Az összejövetelen elhatározták, hogy feldolgozzák falvaik történetét, összegyűjtik írásos dokumentumait, falvaik ősi címereit, pecsételőit és esetleg ott, ahol szükséges, újat készítenek. Fényképeken, filmeken, videofilmen örökítik meg a települések mai arculatát, adatokat, visszaemlékezéseket gyűjtenek, amelyekből nem hiányozhatnak a régi dűlőnevek, mondák, és azok nevei sem, akik nem önszántukból hagyták el otthonaikat, hanem erőszak útján kerültek más tájakra, más országokba. Ide tartozik a régi sírok, sírkertek felkutatása és rendbehozatala. Am elképzelhető, hogy lesz hely, ahol az 1100. évforduló tiszteletére emlékművet állítanak hősi halottaik emlékének. A Felsőcsallóköz polgármesterei megállapodtak abban is, hogy a 1100. évforduló alkalmából közös összefogással a múltat idéző színvonalas kiadványt adnak ki, amelynek szerkesztésénél, összeállításánál szívesen vesznek minden javaslatot és elképzelést... A nagyszarvai Művelődési Ház vezetője nyomban megemlítette, hogy egy Közérdekű Nagyszarvai Kalendáriumot szeretnének kiadni, amely kis történelmi áttekintést nyújtana a falu életéről, feltárná a szervezetek életét, a néphagyományokat és népszokásaikat. A kalendáriumba kerülnének régi étel- és süteményreceptek, valamint régi kézimunkák leírásai is. Csépi Zsuzsanna elmondta azt is, hogy levélben fordultak a falu polgáraihoz, és kérték segítségüket, ötleteiket. Mindazon túl a közös kiadványt, amely a Felsőcsallóköz falvairól szól majd, támogatják. A felsőcsallóközi megmozdulás, elképzelés akár felhívás is lehet más régióink felé, szívesen olvasnánk vagy akár imánk hasonló tisztességes elképzelésekről. Motesiky Árpád
