A Hét 1993/2 (38. évfolyam, 27-52. szám)
1993-09-17 / 38. szám
Egy régi képen: Az a hires balhorog — az ellenfél a padlón. A bíró számolhat tízig... — Na, most mond! — szólalt meg az öreg. Laci megérezte a megoldás nyitját és a pincér felé fordult: — Kérek két deci vöröset! Adler büszkén nézett Lacira. — Tudtam, hogy nem csalódok benned. Az ötvenes évek elején Adlert az utánpótlás nevelésével bízták meg. Megtörtént, hogy a mester az "ami szívemen, az a számon" jelszó alatt tudatta tanítványaival a mondókáját. Ez nem tetszett a vezetésnek és hivatták Adlert a "keresztre feszítő" ülésre. Nem őrvezetők és tizedesek ültek az asztal körül. Akadtak olyanok is, akiknek tábornoki lampasz feszült a nadrágjukon. A személyére szóló súlyos és érdes hangú bírálat után Adler a maga sajátos modorával válaszolt: "Tényleg elvesztettem több kis csatát, fáj a vereség, de talán még mindig jóvátehető. Egyébként ha már itt tartanak, uraim, önök mikor nyertek utoljára háborút?" Adlert nemigen vitték külföldre. Papp Laci 1956-ban edzőjét nélkülözve szerezte olimpiai győzelmét. 1963-ban Pappnak az amerikai Tigerrel kellett volna megmérkőznie a profi világbajnoki címért. Az akkori "karpaszományos kommunista" vezetés ezt nem tette lehetővé. A háromszoros olimpiai bajnok utólag szeretne kárpótlásért folyamodni. Dehát kit (kiket?) perelhet utólag, s mindez jógiiéig kivitelezhető? Több mint valószínű, hogy Biszku Béla keze volt a dologban. Papp levelet írt (kétszer is) még Kádár Jánosnak is. Adler szerint Moszkvában állították le Laci világbajnoki szereplését. Marosán viszont Papp mellett kezeskedett. Amikor azonban ő is "lelépett" a politikai porondról, már nem volt aki támogassa. Papp Lad fia ma 37 évesen (kisiparos) így vall édesapjáról: "Apu világéletében egyszerű, jóságos és segítőkész volt. Sokszor engedte, hogy átverjék. Még reklámfilmekben is szerepelt nevetséges összegért. Nem engedem őt többé kihasználni!" 60. születésnapját a bécsi — egykori sikereinek színhelyén — Stadthalleben akarták megünnepelni. Aztán a dologból nem lett semmi. Egy Tasnádi nevű úr — aki a Macabbi egyesület tagjaként mutatkozott be — aláíratott vele egy papírt és komoly összeget ajánlott Pappnak. Utólag derült ki, hogy Tasnádi öt percet sem töltött a Macabbinál. Ide is — pontosabban neki is — kellett a Papp László név, hisz ez jól cseng még az üzleti életben is. Papp Lad ma már nyugdíjas, bruttó 35 ezer forintért. Lehet, nem mindig helyénvaló a mondás: Egy jó pap (Papp) — holtig tanul! Babiák László Akiből nem lett profi világbajnok Sok magyar sportszakértő vitázik arról a mai napig, hogy valójában ki is volt minden idők legnagyobb magyar sportolója. Talán Gerevich Aladár, aki első olimpiai aranyát az 1932-es Los Angeles-i, az utolsót 28 évvel (!) később az 1960-as római olimpián szerezte? Esetleg az elnyűhetetlen és sokszor a "sírból is feltámadó" szintén olimpiai bajnok Balczó András? Vagy talán a legendává nőtt, háromszoros olimpiai bajnok — a "bunyómester" — Papp László? Papp Laci neve szinte minden korosztály előtt ismert. De azt már kevesebben tudják, hogy a híres "bunyós" milyen súlycsoportokban aratta világraszóló sikereit. Nos nagyváltósúlyban és középsúlyban. Első magyar bajnoki címét 1946-ban szerezte. Kétszer volt Európa-bajnok (1949, 1951), háromszor nyert olimpiai aranyat (1948, 1952, 1956), 1957-től 1964-ig Ausztria színeiben profiként bokszolt. Harminckét profimeccse közül 30-at megnyert és csak kettő végződött — bírói segédlettel — döntetlenül. Gyerekkorában hegedülni tanult. Talán hegedűművész is lehetett volna belőle, ha korán meg nem hal az édesapja. Testi-lelki jóbarátja volt Torma Gyulának, aki 1946-tól 1956-ig Csehszlovákia színeiben bokszolt és az 1948-as londoni olimpián aranyérmet szerzett. Jómagam is meglepődtem azon, amit Burian úr (a Československý šport szerkesztője volt sokáig) állít: szerinte a ringben Papp és Torma egymás ellen sosem mérkőzött. Nagy tévedés! Az 1947- es dublini EB-n Torma pontozással győzött Papp ellen. Laci az 1950-es prágai "magyar—csehszlovákon" vágott vissza alaposan Tormának. Papp Laci edzője a felejthetetlen Adler Zsigmond (beceneve "Madár") volt. 1945 februárjában egy ausztriai gettóból ezt írta Pappnak: "Készüljél az 1948- as olimpiára, mert azt meg kell nyerned." A múltkor összeakadtam a ma 70 esztendős Bednarikkal, aki többszörös csehszlovák válogatott volt. Tőle tudtam meg, hogy Papp László 1946-ban hatszoros szlovák válogatott volt. Ők ugyanis Kubala László focistával együtt a nagy infláció miatt, ami akkor Magyarországon volt, jöttek Pozsonyba. Torma Gyula ittmaradt — pontosabban Prágában — és egy morva nőt vett el feleségül. Még rágondolni is rossz, ha Papp is követte volna példáját, és egy más nemzet zászlaja alatt szerezte volna olimpiai babérjait. Úgy mint az életben, hasonlóan a ringben is Adler Zsigának köszönhette a legtöbbet. Kezdeti sikerei idején hamisíthatatlan "papplacis" őszinteséggel fordult mesteréhez: — Zsiga bácsi mondani szeretnék valamit. — Most ne mondj semmit, hanem gyere velem! Adler egy borpincébe invitálta szeretett tanítványát. Leültek egy asztalhoz: Papp László A Hét szerkesztőségében 1965-ben Leporolt históriák
