A Hét 1993/2 (38. évfolyam, 27-52. szám)
1993-09-10 / 37. szám
FIGYELŐ — Éppen ezekkel az ajánlásokkal áll ellentétben a magyar nyelvű helységnevek eltávolítása. A Marcelházán történtekkel kapcsolatban Ján Čarnogurský megjegyezte, hogy "nem lehet nem észrevenni bizonyos összefüggéseket a volt Csehszlovákia és a volt Jugoszlávia között". Ez Ön szerint is így van? — Mi már a Kereszténydemokrata Mozgalommal régóta polémiát folytatunk ez ügyben. Nem mindig tartjuk elfogadhatónak a nézeteiket. Megjegyzem, hogy éppen a Kereszténydemokrata Mozgalom kormányzása alatt, Pittner úr belügyminiszterkedése idején kezdték eltávolítani a magyar nyelvű helységnévtáblákat. Mindamellett a Kereszténydemokrata Mozgalomban egy potenciális szövetségest látunk. Én nem hiszem, hogy nagyon helytálló lenne az a párhuzam, amelyet a KDM több vezető politikusa előszeretettel von a volt Csehszlovákia és a volt Jugoszlávia közé. Számukra Szlovénia önállósulása volt a példa. Kétségkívül itt is nagyon feszült a többségi nemzet és az ország területén élő kisebbségek viszonya, de nagyon reménykedem abban, hogy messze elkerüljük azt, ami a volt Jugoszlávia területén történt. Itt hiányzik az a vallási megosztottság, ami érzésem szerint a délszláv, főleg a boszniai konfliktus egyik kiváltó oka volt. Sajnos, a közeljövőben Szlovákiára nagy gazdasági és szociális megrázkódtatás vár, s nem szabad lehetővé tenni, hogy ezt nemzetiségi problémákká transzformálják. — Reálisnak tartja az előrehozott parlamenti választásokat? — Lehetségesnek. Bár jelenleg nem oldana meg semmit. A közvéleménykutatások eredményei szerint a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom kapná a szavazatok többségét. Itt az alapvető gond az, hogy ez a mozgalom és vezetője alkatilag képtelen bárkivel is együttműködni. Szlovákia számára az alternatíva az egyetlen kivezető út. Remélem, hogy a közeljövőben megerősödnek a demokratikus erők és komoly politikai tényezőkké válnak. Amíg ez nem történik meg, fennáll a veszély, hogy Szlovákia jobbra-balra csúsztatgatások útján fog tovább haladni. — Ön is említette, hogy a közeljövőben Szlovákiára gazdasági és szociális megrázkódtatás vár, ez megint csak a szélsőséges erőknek kedvez. — A Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom vezetősége is tart attól, nehogy egyes felelőtlen po litikusok megpróbálják a szociális feszültségeket "átvinni" nemzetiségi feszültségekké. Éppen ezért mindkét oldalt figyelmeztetni szeretném, hogy ne hagyja kiprovokálni magát. Tudnunk kell, politizálásunk keménységében meddig lehet elmenni, s hol az a pont, ahol a nagyobb feszültségek elkerülése végett engednünk kell. Természetesen úgy, hogy közben céljainktól — az oktatásügy és a kultúra önkormányzata — nem válunk meg. — Mi a véleménye arról a javaslatról, amely szerint az ősszel beindul az oktatás a nyitrai Nemzetiségi Kultúrák Karán? — Szerintem ez a javaslat nem jó. A Szlovákiai Magyar Pedagógusszövetség tiltakozó aláírásokat gyűjt ez ellen, ebben segítségükre van az Együttélés és a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom is. Tudomásom szerint több tízezer aláírás gyűlt már össze. Úgy ítélem meg, hogy ez a szlovákiai magyarság elfárasztására szolgál. Hol az anyanyelvű iskoláinkat támadják, megpróbálják bevezetni a kétnyelvű — keményen fogalmazva: az asszimiláló — iskolákat. Aztán a magyar nyelvű helységnévtáblákat távolítják el, korlátozzák keresztneveink használatát. Ez veszélyes dolog, de nekünk nem szabad elfáradni. Minden esetben reagálnunk kell. Ennek megvan a demokratikus formája. A petíciójog, az, hogy aláírásokat gyűjtünk valamiért, illetve tiltakozunk valami ellen. Ezzel mindaddig élnünk kell, amíg a kisebbségi kérdésben átfogó megoldás nem születik. Ez pedig a már említett alkotmánytörvény-tervezet elfogadása és életbe lépése lenne. — A szlovákiai magyar politikusokat az utóbbi időben egyre gyakrabban éri a vád, hogy szíják a feszültséget a szlovákok és a magyarok között. Hogyan vélekedik erről? — Mi arra kaptuk a mandátumainkat, hogy választóink jogait védjük a törvényhozásban. Sokszor az egyszerű polgárnak fel sem tűnik, hogy mi minden van készülőben saját jogai ellen. Ez a kormányzat már sokkal finomabb módszereket használ annál, hogy direkt módon tiltson valamit. Tavaly például az alkotmányban rögzítették a szlovák nyelven való tanulás jogát, aztán hónapokkal később megteremtették a lehetőséget arra, hogy elsősorban szlovák nyelven művelődhessünk, három év múlva talán már csak szlovák nyelven művelődhetünk. Az ilyen jogokból mi nem kérünk, és szót is emelünk ellene. Mi nem lépünk provokatívan, nem korlátozunk senkit, a kétnyelvűséget nem másnak a rovására akarjuk bevezetni, mi nem szereljük le a más nyelvű helységnévtáblákat. Ezt, sajnos, mások csinálják. — Köszönöm a beszélgetést. KAMONCZA MÁRTA (Prikler László felvétele) ZS. NACY LAJOS Rendetlen napló TABULA RASA Nem értem Soóky László költő (és polgármester) barátomat, miért csinálta ezt. Elzárni az utakat! Hiszen ez, a szlovák miniszterelnök szerint is provokáció és nacionalizmus, s ő márcsak tudja! Valószínűleg Iliescu román államfővel Ls megtárgyalta. Kedves László baratom, nem lett volna elég, ha a demokrácia szellemében egyszerűen ti is leszeditek a szlovák nyelvű táblákat? Es elteszitek azokat szebb időkre? Vagyis majd akkor helyezitek vissza, ha visszatérnek az. elkacsmart magyar nyelvű táblák? Az autók meg addig (akár a szlovák újságírók autói is) menjenek a pokolba, illetve a közeli Dunába, ha nem tudnak tábla nélkül tájékozódni. Akkor talán már netn zavarná semmi a szlovák gépkocsivezetőket... De lenne még egy javaslatom is. Tudod, kedves barátom, amikor én első elemibe jártam, palatáblán tanultunk imi. Azaz, ha valamit rosszul irtunk, fogtuk a spongyiát (szivacsot) rá köptünk és letöröltük a hibás "szöveget" és irtunk helyette szebbet, jobbat, tökéletesebbet. A javaslatom tehát a következő: ne kérdőjeleket rakjatok ki az elrabolt magyar feliratú táblák helyére, hanem szép fekete palatáblákat, és ne Írjatok rájuk semmit. Vagy írjatok, ahogy tetszik. Azután a gépkocsivezetőit, vérmérsékletük és nemzeti hovatartozásuk szerint, helé köphetnek a spongyiába vagy a tenyerükbe, letörölhetik az épp látható feliratot, és szép, karcsú palavesszőjükke) azt imák rá helyette, ami épp eszükbe jut. Szerintem ez meg Hofbaucr (nem kellene ezt a vezetéknevet szlovákosítani?) közlekedésügyi miniszter úrnak is kevesebbe kerülne, mintsem a teljes közlekedésügyet mozgósítva, leszaggatni a magyar feliratú táblákat. Igaz, hogy ez elemista módszer, amit fentebb javasoltam. S nem vagyok biztos benne, hogy Hofbaucr mérnök úr járt elemi iskolába... AZ ÁRAK A MENNYEKBE MENNEK Hát kérem, annak a cigarettának az ára, amit én szívok, az. átkozott kommunista rendszer idején nyolc korona volt, a bársonyos forradalom után nyomban felemelték tizennégy kprtmára. Egy csöppet sem bánkódtam, ez a forradalom megért hat koronát. Legfeljebb kevesebbel fogok szívni, gondoltam, legfeljebb később kapok tüdőrákot. A tüdőrák amúgy se valami szép és kellemes dolog, feküdtem már tüdőrákos urakkal egy szanatóriumban, jobban tudtak ordítani, mint a mostani miniszterelnökünk (vajon ő cigarettázik-e?). De hál, miért kell cigarettázni? — tette fel nekem a kérdést egy bársonyos forradalmár, akinek épp egy sült kacsacomb fele látszott ki a szájából. Dehát: miért kell enni? — kérdeztem én teljesen naivul és oroszosán. Ez nem ugyanaz — mondotta volt nekem a harson vi> forradalom gyermeke. De én már azt is hallottam — mondtam nek | elbizonytalanodva —, hogy voltak emberek, akii } meghallak húsmérgezésben, sőt, úristen (!) szalmonel lamérgezésben. tízek szerint, most már ne együnk? Ne nyaljunk fagylaltot? Sőt, ne nyaljunk semmit? a ucT
