A Hét 1993/2 (38. évfolyam, 27-52. szám)
1993-09-10 / 37. szám
VÁNDORLÁSOK Athosz romantikája a 9. század után keletkezett, amikor az egyházi viták következtében a kereszténység római katolikus és pravoszláv ágra szakadt. A legrégebbi kolostor, Megiszti Lavra a bizánci császár, Nikiforosz Fokasz kezdeményezésére 963- ban létesült. Az ezt követő években sok szerzetes érkezett Görögországból, Oroszországból, Bulgáriából, a mai Jugoszlávia, Románia és Spanyolország földjéről. A tengerparton és a sziget belsejében így rövid időn belül mintegy 39 kolostor, több tucat szentély és remetelak épült. A remeteenklávé virágkorát a múlt század végén élte; ebben az időszakban 40 000 remete, világi (civil) ember és munkás lakott itt. A görög liturgiát megtartók között külön kolostoruk volt az oroszoknak (Pantaleimonosz), a grúzoknak (Iviron), a bolgároknak (Zografu) és a szerbeknek (Chilandarisz). A félsziget államosítása után, 1913-ban Athosz a görög állam autonóm területévé vált. 1920-tól a "görög állam fennhatósága alá tartozó szerzetes köztársaságának nevezik. A parthoz közeledve fölmagaslik előttünk a legnagyobb kolostor, Xenofontosz kupolája, és nemsokára előtűnik az orosz szerzetesek kolostora, Pantaleimonosz a hozzátartozó melléképületekkel együtt. Pantaleimonosz dicsekszik a világ állítólag legnagyobb harangjával, amely 15 ezer kilogramm. Egykor háromezer szerzetest és kétezer zarándokot is befogadott a nagy ünnepek idején. Az elhagyott, romos épületekben, többé-kevósbé lakható remeteházakban és a hozzájuk tartozó kápolnákban összesen talán harmincán élnek, imádkoznak és dolgoznak; az itt lakók a moszkvai pátriárkát tekintik egyházi feljebbvalójuknak. Aztán láthatóvá válik Dafní. A hajó kikötése közben azon gondolkodom, hogyan sikerült megőriznie Athosznak az "ártatlanságát", s vajon meddig sikerül még megtartania. Az elmélyüléshez szükséges nyugalmat a zord természeti környezet, a magas hegyek és a tenger biztosította, de Athosz megőrizte politikai semlegességét is, amely megvédte a háború borzalmaitól, a politikai fordulatoktól és vallási türelmetlenségtől. Szigorúan őrzött semlegességét nem sértette "A világ legvarázslatosabb helyére érkezett, arra a földre, ahol még történnek csodák" — olvasható több nyelven egy fekete keretes táblán a Szent Szinódus bejáratánál. Ami pedig írva van, az ezen a földön valóra is válikl Valamilyen csoda folytán az alatt a négy nap alatt, amelyet a Szent Szinódus a látogatónak Ágion Orosz államában engedélyezett, a turista elfelejti a 20. századot, az AIDS-et, az ózonlyukat éppúgy, mint a balkáni háborút, és a középkorban találja magát. De micsoda valójában Ágion Orosz? A hivatalos meghatározás szerint a 11 görög kerület legkisebbike, amely a Chalkidiki-félsziget legkeletebben fekvő kiszögellésében, poliszban álló hajóra. A kikötő az egyedüli hely, amely a szerzetesállamot Görögországgal összeköti. Ki tudja, hányán vetnék alá magukat a szigorú előírásoknak, hogy néhány napot a szigeten tölthessenek, ha a beutazást nem korlátozná az egyik legszigorúbb törvény — az abaton. Ennek értelmében, Monomachosz császár 1160- ból származó bullájának rendeleté szerint a szigetre tilos mindenféle olyan személy, dolog vagy tárgy bevitele, ami nőnemű. Uranupolisz tehát olyan "szűrőállomás" szerepét is betölti, ahol visszatartják a nőket, a 21 évnél fiatalabb férfiakat, a filmkamerákat és a hangszereket — ezeknek tudniillik tilos a belépés Athosz szigetére, amelyet a még kisebb szigettel, Dafníval egy pöfögő szkúner köt össze. A poggyász és a matracok felrakása után kihajózunk a nyílt tengerre. Mintegy félórányi út elteltével feltűnik előttünk az első nagy kolostor, Dochiáriu épülete, amely inkább egy nagyobb várerődre emlékeztet, s nem véletlenül: a múltban a kolostorok állandó veszélynek voltak kitéve, a kalózokat ugyanis csábította a kolostorok gazdagsága. Történelmi adatok bizonyítják, hogy ezen a sziklás hegyvidéken már a Krisztus születése utáni időkben is éltek remeték. Athosz Uranupolitz Görögország legeldugottabb vidékén található; e három földsáv úgy nyúlik be az Égeitengerbe, mint egy reumás beteg három meggörbült ujja. És mit jelent az utazó számára? Az utolsó romantikus helyet Európában, amely ismertebb nevén Athosz, a szerzetesek állama. A Szent Szinódus hűvös földszinti termében a diamoniírionra, azaz a tartózkodási engedélyre várok kilenc külföldi turistával együtt. Naponta csupán tíz külföldinek engedélyezik a látogatást. Előtte természetesen Athénben, a külügyminisztériumban előjegyezteti magát az érdeklődő, és csak ezután kapja meg a belépési vízumot, ami nélkül fel sem szállhatna az Uranu-Sztavroniklta rt A UFT
