A Hét 1993/2 (38. évfolyam, 27-52. szám)
1993-09-03 / 36. szám
LEPOROLT HISTÓRIÁK OLIMPIAI BAJNOKSÁG, sárga karszalag és fényes vaskereszt Dr. Fusch Jenó (középen) tanítványai között Majdnem negyven éve, 1955. III. 14-én hunyt el dr. Fusch Jenő, az első magyar olimpiai kardvívóbajnok, aki 1908-ban Londonban, majd 1912-ben Stockholmban aranyérmet szerzett Magyarországnak. Határtalan szorgalommal sajátította el annak idején az olasz kardiskola művészi szépségű mozdulatait, és azt a nagy múltú magyar kardiskola hagyományaival egyesítette. Azok közé tartozott, akik külföldön érték el legnagyobb sikereiket. Itthon származása miatt nemcsak ellenfeleivel, hanem a versenybíráikkal is meg kellett küzdenie. Hiába volt kiemelkedő egyénisége a nemzetközi vívóéletnek, magyar bajnokságot a már említett okok miatt sosem sikerült nyernie. Az eddig elmondottakat csupán bevezetőnek szántam, hogy kellő nyomatókot adjak azoknak a példa nélküli fordulatoknak, amelyek Fusch Jenő életében bekövetkeztek. Amikor először lett olimpiai bajnok, nem várták a vonatnál és nem rendeztek bankettet a tiszteletére. A kormány nem tüntette ki, nem ajándékozta meg — egyszerűen észre sem vette. Szinte az egész sportsajtó ellene volt. Nem tudták neki megbocsátani, hogy Fuschnak hívják, hogy zsidó és nem keresztelkedik ki. A második olimpiai bajnoksága után (1912) a hivatalos körök még tűrhetetlenebbül bántak vele. Mindez még az első világháború kitörése előtt történt. Élete további évtizedeit, a pesti Rottenbiller utcában levő egyszobás lakásban élte a tőle megszokott szerénységgel. A II. világháború idejen önként jelentkezett a frontra, pontosabban honvédelmi szolgálatra. Származása miatt azonban nem ölthetett egyenruhát magára. A Donhoz 1942 őszén került, mint munkaszolgálatos — de nem behívóparancsra. A III. magyar hadtest élén egy náciellenes gróf, Stomm Marcell vezérőrnagy állt. Fusch Jenő is hozzá volt beosztva. E hadtest szomszédságában harcolt a 2. német hadsereg 323. gyaloghadosztálya Trompeter ezredes vezetésével. Trompeter ezredest — aki kardvívó és öttusázó volt — baráti szálak fűzték Fusch Jenőhöz, még az 1936-os berlini olimpia idejéből. Egy napon az ezredes meghökkentő jelentést kapott Hofmann századostól: a munkaszolgálatos század egyik raja hősies elhárító akciót hajtott végre, és parancsnokuk egy bizonyos Eugen Fusch volt. Trompeter ezredes ezért Jány Gusztáv vezérezredesnél, felterjesztette Fusch Jenőt hősies magatartásáért a II. osztályú német vaskereszt viselésére. Horthy a kitüntetés viselését jóváhagyta. Jány vezérezredes szövegében ez állt: "Nincs módom felülbírálni a németeket! Én csak hőst ismerek!" Itt akár be is fejezhetném a történetet: minden jó, ha a vége jó. De nem jó a vége. Fusch Jenőt 1945-ben letartóztatták a Donnál kapott német vaskereszt miatt. A Pest vidéki fogház egyik kitört ablaké cellájában együtt raboskodott Szepessy Gézával, volt magyar királyi főhadnaggyal (ma nyugalmazott sportmuzeológus), de ez már egy másik történet. A tények makacs és kegyetlen dolgok. Fusch Jenő a Donnál annak idején emberek életét — magyar emberek életét — mentette meg. A kétszeres olimpiai kardvívóbajnok, halála után 38 évvel kivívta, hogy zavarba ejtő életén sokan elgondolkozzanak a sport és a politikai rendszer lövészárkaiban. BABIÁK LÁSZLÓ TESTVÉRVÁROS-NÉZŐBEN Két magyarországi fiatalember: Lévai Csaba és Szabó Árpád egy évvel ezelőtt eltervezte, hogy kerékpáron körbejárja Európa déli és nyugati felét. Az ötletet az adta, hogy tavaly felkereste egy franciaországi fiatalember a két fiú szülőhelyét, Rákóczifalvát. Kerékpáron érkezett és elmondása szerint már nem először kelt ilyen hosszú útra biciklin. Csaba és Árpád alaposan felkészült az utazásra, gondosan eltervezett minden részletet, aztán a valóság teljesen keresztülhúzta minden számításukat. Nem is csoda, hiszen más az térképről ismerkedni egy-egy ország, táj terepviszonyaival, s ismét más mindezt a saját bőrünkön tapasztalni. Hála a szponzoroknak és egyéb támogatóknak nagyobb nehézségek nélkül sikerült három és fél hónap alatt végigkerekezniük Ausztriát, Olaszországot, a francia tengerpartot, Spanyolország és Portugália partvidékét, s még a ködös Albionban is jártak. Luxemburg és Németország érintésével augusztus 12-én érkeztek Pozsonyba, ahol kifújták egy kissé magukat és felkeresték szerkesztőségünket is. Megtudtuk tőlük, hogy több mint tízezer kilométert kerekeztek, sok ismerősre és barátra tettek szert és felkerestek néhány olyan települést is, amely testvérvárosa lehetne Rákóczifalvának. Most már az illető települések polgármesterein és önkormányzatain van a sor, hogy a testvéri kapcsolatot bizonyító okleveleket megszerkesszék és aláírják. Kissé fárasztó volt ugyan az utuk, de szívesen megismételnék a jövőben is. Igaz, akadt néhány kellemetlenség is: Spanyolországban ellopták a pénzüket, Németországban egy szerencsés kimenetelű baleset során teljesen összetörött az egyik bicikli, így egy pótkerékpárral kellett folytatni az utat. Ennek ellenére elégedettek voltak az utazással és a teljesítményükkel is. Nem okozott gondot számukra a kommunikálás sem. Franciául és angolul jól megértették magukat, s ha kellett, segítségükre volt az egyik szponzor, a TKD Elektronik Kft. ajándéka, a 14 nyelvű hangos zsebszótár, amely a legfontosabb kifejezéseket mindig "megsúgta" a fiúknak. Csaba és Árpád úgy véli: a rákóczifalvai önkormányzat helyesen döntött, amikor felkarolta őket. A 6700 lakosú település híre az ő jóvoltukból eljutott Európába. Meggyőződésük, hogy falujukra szebb jövő vár, hiszen olyan termálvize van, amit nagyon jól lehetne hasznosítani.-lamcr-DOMBHÁZ A vakondok odújára, no meg talán Diogenész hordójára emlékeztet a német Archi Nova építészközösség dombháza. A tetejéről a talajig lenyúló földet fű, bokrok, babnövény és szőlőtőkék borítják, a ház anyagai közt sok a természetes anyag: fa, mészvakolat, kókuszrostlap, parafa és természetes gipsz. Ha a lakófelület 118—133 négyzetméter, azáltal, hogy e ház kívülről nagyon jól van szigetelve és van egy forgatható napelemtáblája, a fűtés és a viz évi költsége mindössze 400 márka, egy hasonló méretű szokványos ház 2200 márkájával szemben. Egy ilyen ház 350 000 márkáért építhető meg, 100 000 márkával olcsóbban, mint a hagyományos. Vízfogyasztását száraz vécéje és esővíz-hasznosító berendezése tetemesen csökkenti. A tervezők arról is gondoskodtak, hogy a ház lakói a konyhai és a kerti hulladékot humusszá tudják komposztálni. Donaueschingenben néhány ilyen ház már elkészült.