A Hét 1993/2 (38. évfolyam, 27-52. szám)

1993-07-02 / 27. szám

LEPOROLT HISTÓRIÁK AKI MEGALÁZ!A PLÁNI CICÁT A Sarosi testvérek. Gyurka (balról) es Bela Fradi volt, Fradi lesz, Míg a földön ember lesz. E frappáns rigmust kiáltozta az örömittas harmincezres Fradi szurkolótábor, az 1937-es FTC—Lazio Róma (4:2) KK mérkőzés után az Üllői úton. A találkozó után sugárzó arccal fogadta a káprázatosán focizo Sárosi Gyurka (ma 80 evesen Genovában él), az olaszok csillagának, Silvio Piolának a gratuláci­óját. Dr. Sárosi György, aki 61 mérkő­zésen 42-szer zörgette az ellenfelek hálóját, élete legnagyobb játékát 1937. IX. 19-ón nyújtotta a Hungária úton. Ezen a 90 percen Csehszlovákia volt Magyar­­ország ellenfele. Pedig már nagyon úgy festett, hogy elmarad a mérkőzés, mert a találkozó előtt két nappal hunyt el Masaryk, Csehszlovákia elnöke. Különö­sen Beneš ellenezte a találkozó létrejöt­tét, és keményen ki is oktatta Švehla minisztert, aki a futballt is felügyelte, mert szerinte: minek kellene ezt a mérkőzést lejátszani, hisz Magyarország a Kisantant "ősi" ellensége. Erre Švehla meg merte jegyezni, hogy Csehszlovákiának olyan jó csapata van, amely akár győzhet is Budapesten. Arról nem szól a krónika, hogy mit kapott Beneštôl a csehszlovák "futballminiszter" a 8:3-as vereség után! Végre mégis létrejött a találkozó. Szeptember volt ugyan, de az égből nyári hőség ömlött. Csehszlovákiában általá­nos gyászt rendeltek el, s a lobogójuk félárbocon lengett az MTK klubház tetején. A csehszlovákok kapuját a legendás Franta Plánička védte. Az első félidő 2:2-es döntetlennel zárult. A II. félidőre helyet cserélt a Sárosi—Zsen­­gellór—Cseh II. felállású belsőhármas. A híres agytröszt a szünet után a Cseh II.—Sárosi—Zsengellér összetételben folytatta a játékot. A szemet kápráztató 90 perc után a magyarok 8:3-ra győztek. Sárosi Gyurka hétszer (!) vette be a Sárosi doktor fénykorá­ban "prágai oroszlán", Plánička kapuját. A nyolcadikat Zsengellér szerezte. Ekkor szenvedték el a focitörténelmünk során a legnagyobb vereségüket a csehszlo­vákok. A legendás Plánička még a mérkőzést követő banketten is sűrűn könnyezett, hiába próbálták megvigasz­talni csapattársai. Ráday Imre, az akkori idők egyik menő színésze mondta e 90 perc kapcsán: "Nekem a Cseh II. jobban tetszett mint a cseh tizenegy." Sárosi hót dugója nagyon fellelkesítette a szurkolókat. — Szégyen, gyalázat! — kiabált egy néző.. — Éppen erre az alkalomra nem indított a MÁV különvonatokat. — Milyen alkalomra? — kérdezte a szomszédja. — Hát a "Sárosi-hótre"-re. A Nemzeti Sport így kommentálta az eseményeket, két szurkoló csevegése alapján. — Jó napja volt Sárosinak! — Jó napja?! Jó hete... Az 1938-as franciaországi vb-én a döntőbe jutott a magyar válogatott. A fináléban azzal az olasz válogatottal mérkőzött, amelyet 1925-től 1953-ig nem győzött le a magyar válogatott. A csapat egyik erőssége Korányi és Turay ("Suttyóból" lett "Császár") is hiányzott a döntőben. De nem az volt a legfőbb "baj", hanem az, hogy Toldi Géza (az a legendás Fradi szíve) sem volt a kezdő­csapatban. Az ok: dr. Dietz szövetségi kapitány, nem merte vállalni — az egyre erősödő Róma—Berlin tengely hatására — a temperamentumos Toldi szerepel­tetését a döntőben. Toldi Géza szíve, termete egyaránt ráillett névadójára, Toldi Miklósra. Szelíd volt, mint a rét patakja, ám, ha "elrepült a nagy kő", és Géza mint "komor bika" nagy haraggal "szü­­gyóbe" szegett fejjel száguldozni kezdett a zöld gyepen, akkor bizony nem volt tanácsos útjába kerülni. Ilyenkor meg­­sokszorosodott az ereje, osztotta a gólokat, és lángra lobbantotta a Fradi szíveket. A magyarok szövetségi kapitá­nya attól tartott, hogy Toldi harcias játékfelfogása esetleg botrányos 90 per­cet idézhet elő, amely ártott volna az olasz—magyar és ezen belül a német— magyar barátságnak. E "húzás" mögött többen Hugó Meisl (nagy osztrák futball­­vezér a két világháború között) személyét vélték felfedezni. Tőle származik az ismert mondás: "A magyarok vagy lako­mát ülnek — vagy temetnek." Bizony sok igazság van benne... Az így "eladott" döntőt az olaszok nyerték 4:2 arányban. Sárosi György Olaszországban, öccse a nagy lövőerejü Béla, messzebbre az óhazától, Zaragozában telepedett le — szintén véglegesen. BABIÁK LÁSZLÓ Fotó: archívum "NYUGI, NYUGI !" Angol bíró magyar arénákban Sokaknak feltűnt már, hogy teljesen szokatlanul, de mind gyakrabban egy külföldi férfiú bíráskodik magyar focimecseken — általában az NB I-es tartalékbajnokságban —, vagy partjelzőként lengeti a zászlót az NB II-ben. Peter Greenhill angol, az UNISYS magyarországi képviseletének marketing­­igazgatója. — Miként került egy angol bankár a magyar labdarúgójátékvezetői karba ? — Cégem a világ egyik legnagyobb számító­gépgyártója, és most három évig a magyarországi képviseleten dolgozom. Otthon rendszeresen ve­zettem meccseket, immár tizenhárom éve, és nem szerettem volna, ha megszakad a kapcsolatom a futballal. Megkerestem Nagy Miklóst, a Játékve­zetői Testület elnökét, s ó lehetőséget adott. Angliában bíróként a liga utáni osztályig jutottam el, ebben a csoportban már szerepelnek profi játékosok is. — Hogy fogadták a magyar "kollégák"? — Sokat segítenek. A játékvezető-küldéskor pedig ügyelnek arra, hogy legalább az egyik társ tudjon angolul, így a vitás eseteket megbeszélhet­jük. — És a játékosok? — A játékvezetéshez, szükséges legfontosabb magyar szavakat azért már megtanultam. Azzal kezdtem, hogy "nyugi, nyugi!" meg "tovább!". Aztán jött a többi. — Elképzelhető-e, hogy egy Angliában dolgozó magyar ott vezessen rendszeresen mérkőzéseket? — Biztosan. A szabályok azonosak mindenütt, bár a bírónak felfogásban alkalmazkodnia kell az adott stílushoz. Nálunk, Angliában fizikailag képzettebbek a játékosok, többet van a labda a levegőben, és gyorsabb a játék. — Mit szeretne elérni magyarországi játékve­zetőként? — Még másfél évig leszek itt, és jó lenne, ha előbbre léphetnék, és az NB II-ben is bíráskod­hatnék.

Next

/
Thumbnails
Contents