A Hét 1993/2 (38. évfolyam, 27-52. szám)
1993-08-27 / 35. szám
SZABADIDŐ Az orvosok okos emberek CHRIS POLLACK Szerdán — azon a napon is, mint mindig — bementem a munkahelyemre, mert valamivel jobban éreztem magamat. Az ajtóben Miss Connie üdvözölt. — Minden rendben Mr. Cole? Borzalmasan rossz állapotban van. Hát muszáj dolgoznia? — A gyomrom rendben van, tehát dolgozhatok. — Egy hónap alatt három roham. Mind ez ideig olyan egészséges volt, mint a makk. Miss Connie 21 esztendeje a titkárnőm. Nem volt éppen észkombájn, de az édesapám ragaszkodott hozzá. Az anyámra nem emlékszem. Megszökött egy patológussal, amikor mindössze háromhónapos voltam. Az öregem ezután még tizenegyszer nősült. Sohasem kérte meg Miss Connie kezét, tehát valamiért nagyon szerethette. — Menjen el doktor Mastetonhoz — mondta a titkárnő. — Ma reggel felhívtam telefonon, de azt válaszolták, hogy elutazott. — El a városban egy rokonom, mindenki dicséri a szaktudását. Menjen hozzá... — Pszichiáter? — Igen... azt hiszem... de nem olyan agyalágyult pasas, aki lefekteti a pácienseket a díványra és összevissza kérdez, á...! Igaz... ő is... nem olyan, mint a többi halandó, de... — Mit mondott? Hogy hívják a rokonát? — Sandersnak. Paul Sandersnak. Bejelentem... még ma... rendben van? Ezután felhívtam Stellát. Ez a Stella egy fehérneműt gyártó cégnek a manökenje. A nejem — Vilma — semmit sem sejtett. Tehát felhívtam telefonon és újra elmondtam, hogy mennyire szeretem. Stella 22 esztendős, a nejem 50. Vilma 26 esztendeje él mellettem! Tiszta őrület! O... a gyomorbántalmaim. Emiatt állok most az autóbuszban és emiatt kell találkoznom Sanders doktorral. Besétáltam a liftbe, felvitettem magamat az ötödik emeletre. Egy alacsony termetű ember — rendetlen volt és csapzott — az asztalnál újságot olvasott. — Maga doktor Sanders? — kérdeztem. — Carl Cole vagyok. A rokona idetelefonált, nem? Valami idegesség kínoz és gyomorbántalmaim vannak. Az utóbbi egy hónapban három rohamom volt. Három nappal ezelőtt a poklok kínját éltem át. Elmentem doktor Mastertonhoz... Ismeri? — Miért ismerném? — Masterton a legjobb belgyógyász a városban. — Neki vannak fájdalmai a gyomrában vagy magának? — A doktor azt mondta, hogy az idegeim... — Elhitte neki? — Hát... — Maga doktor Masterton reklámfőnöke? — A barátja. Több esztendeje gyógyít engem... és a nejemet. — Ühüm. Nem nőtlen... aha... az első roham egy hónappal ezelőtt kapta el? — Úgy van. Néhány napra rá a második, majd a harmadik... — De azelőtt olyan egészséges volt, mint a préribölény? Értem, értem. Iszik? — Nem... csak néha... a társaság kedvéért... — Tehát iszik! Mennyit? Mit iszik? — Csak a legjobb whiskyt — mondtam büszkén. — Térjünk át az étkezésre. Mit evett két nappal ezelőtt? — Pecsenyét. Borjúhúsból. — Étteremben? — Egyik... ismerősömnél. — O készítette el az ételt? — Ő? — A barátnője, pontosabban — a szeretője?! — Miket hord össze maga?! — Meséljen valamit róla. — Stellának ehhez semmi köze. Két héttel ezelőtt spagettit ettünk. — A barátnője lakásán? Öt is elkapta a roham? — Nem. Az istenért... mire céloz? — Ezek szerint a szeretője rossz szakácsnő. Stella is vedeli a whiskyt? — Nem fogyaszt alkoholt. Csak szörpöket. Mikor először rosszul lettem... nos... az nem nála történt, hanem nálunk. Otthon. Bárányhúst ettünk a nejemmel. — Tehát az első roham otthon kapta el. A többi a hölgyikéje asztalánál. Logikus... ha van kulcsa a leány lakásához. Van? Ott lóg a kulcstartón? Nagyszerű. Az első roham nem volt fájdalmas? Nem azt mondta? — Az ágyban maradtam volna, de másnap elmentem dolgozni. — A neje aznap otthon tartózkodott? — Elment bevásárolni. — Ön azt állítja, hogy Masterton a neje orvosa is? Szép. Nagyon szép, ha egy idősebb hölgynek van egy háziorvosa, aki megvigasztalja azokban a percekben, amikor az úr a szeretőjével hempereg az ágyban. A roham után elment panaszkodni az orvosához? — Csak a második után... — És a legvadabb roham után? Elment a doktorhoz? — Stellánál maradtam. Olyan kutyául éreztem magamat, hogy... — A doktorával ma nem beszélt. Valami ülésre hívták, nem? — Maga mindent tud? — A neje semmit sem tud a vadvirágról? Semmit... aha. Nagyszerű. Most beszélgessünk az italról. Maga viszi a whiskyt a csinibaba lakására? — Ugyan! Csak nem sétálgatok a városban a hónom alatt egy üveggel?! — Az italt a szekrényben tartja. Hm, hm. Egy középkorú úriember... szeretője van és a neje semmit sem sejt. A neje hallgat, mert neki az a status quo megfelel. Neki is van szeretője, vannak ambíciói. Mindenki a leányra gyanakszik, ha önt a következő roham elviszi a pokolba. Az orvosa írja meg a diagnózist, nem? Magának van pénze, életbiztosítási kötvénye, vállalata és szeretője, akit az ég is arra teremtett, hogy a vádlottak padjára ültessék. Minden ellene beszél. — Hát az első roham...?! — Nem volt az igazi roham. Hascsikarás, semmi más. Egy napra meg akartak szabadulni a bácsitól. S azon a napon megszerezték a kulcsokat. Mindent tudtak a leányról. Látták, hogy állandóan whiskyt vásárol. Az orvos besurrant a lakásába, amikor a szeretője nem volt otthon. A maga whiskyjébe — az első roham előtt — a neje valami enyhe mérget öntött. Másnap az ágyban maradt. A drága neje ezalatt a kulcsokról másodpéldányokat csináltatott. — Csak nem akarja azt mondani, hogy az orvos mérget öntött a whiskymbe? Stella lakásán? Milyen mérget? — Nem túl erőset. A spagettit még megehette. A következő alkalomra megduplázta az adagot és mindketten eltávoztak a városból. Az alibi miatt. A következő pohárral magával az ördöggel ihatja meg a pertut. Csodálkozik? Bizonyítékokat akar? Vegye analízis alá a whiskys üveget. Menjen el a macája lakására... Nos? — Mondja: maga pszichiáter vagy detektív? — Sem az egyik, sem a másik. — Lent, az ajtó mellett, azt írja, hogy ön orvos. — Orvos vagyok, de az állategészségügyi szakon diplomáztam. 1973-ban. — Lódoktor...! — Igen... de már vagy tíz esztendeje az embereket gyógyítom. Szó nélkül felálltam és az ajtó felé indultam, de aztán eszembe jutott mindaz, amit a whiskyről mondott. — Biztos, hogy a whiskyben mérget találok? — Nem. A logika mégis azt súgja nekem, hogy a mérget ott kell keresni. Stella lakására siettem. A díványon feküdt. A whisky tele van arzénnal. Kerestem Mastertont, de azt mondták, hogy Chilébe távozott. Valami összejövetelre. A nejem is eltávozott. Egy cédulát hagyott maga után, amelyben figyelmeztet, hogy ne feledjem befizetni az életbiztosítást. Igen... van még valami... Stella szomszédja látott egy úriembert, aki besurrant a leány szobájába. Személyleirása alapján az csak az orvos lehetett. — Nagyszerű. Most mit akar tőlem? — Meg akarom köszönni. Igaza volt. Maga azonban egy undok alak. Én pedig egy ló voltam. — Az volt a szerencséje — maga ló —, hogy egy lódoktor segítségét kérte — mondta az állatorvos és röhögve letette a telefonkagylót.
