A Hét 1993/2 (38. évfolyam, 27-52. szám)
1993-08-27 / 35. szám
HÍRMONDÓ A Verseghy Nyelvművelő Napokról Szolnokon az idén nyáron, június 20—27. között már 17. alkalommal rendezték meg a Verseghy nyelvművelő versenyt és tábort. A határon túli magyarság képviselői most negyedszer vettek részt e nagyszabású rendezvényen, ahol az 5—8. osztályos tanulók adnak számot magyar nyelvi ismereteikről. A Verseghy napok táborral kezdődtek, ennek során a pedagógusok felmérték a gyermekek tudásszintjét, hogy kellőképpen felkészíthessék őket a versenyre. A programok délelőttönként elméleti foglalkozással indultak, ezen nyelvtani és fogalmazási gyakorlatok szerepeltek. Ez három órát vett igénybe. Délután manuális munka következett (pl. gyöngyfűzés, hímzés, szövés). Ezenkívül a szervezők még más színvonalas kikapcsolódási lehetőségeket is biztosítottak a résztvevőknek, ilyen volt a hétfő esti koncert, ahol Kocsis Zoltán zongorajátékát élvezhették a diákok és a kísérő pedagógusok. A szolnokiak Ihos Józsefet és Kun Jánost is meghívták, volt könyvtárlátogatás, városnézés, hajókirándulás, fürdés és még számtalan egyéb program. A tábort követte hétvégén a kétnapos verseny, erre a délelőtti foglalkozások jól felkészítették a versenyzőket. Pénteken írásbeli volt, ebben helyesírási feladatok, egybe- és különírás, fogalmazás és fejtörők is szerepeltek. Másnap volt a verseny szóbeli része, ezen fogalmazási képességüket kellett bemutatniuk a gyermekeknek. A kiscsoportosoknak (5—6. osztály) eredetmondát kellett alkotniuk egy növényhez (pl. a tündérrózsához), majd ugyanennek a növénynek a jellemzése következett. A nagycsoportosok (7—8. osztály) tíz kép közül kiválasztottak egyet, ehhez történetet fogalmaztak, címet adtak a képnek, és jellemezték a látottakat, pl. az iskolarádió számára. Délután villámkérdések szerepeltek a műsoron. Jómagam leendő pedagógusként vettem részt a rendezvényen, és csak ámultam a versenyzők találékonyságán, a megoldások szellemességén. Hiába, ebben a korban a gyerekek fantáziája szinte korlátlan. A verseny színvonalára jellemző, hogy a zsűriben olyan ismert nyelvészek kaptak helyet, mint pl. Grétsy László és Szűts László. A 69 résztvevő közül ketten jöttek a Vajdaságból, négyen Erdélyből, egy kisfiú pedig Norvégiából. A szlovákiai magyar gyerekeket Kulcsár Andrea 6. osztályos dunaszerdahelyi tanuló képviselte. O csoportjában az előkelő hatodik helyen végzett. A verseny helyezettjei könyvcsomagot, emléklapot és plakettet kaptak. Csodálatos volt Szolnokon. Remélem, hogy a következő években tőlünk többen is részt vesznek ezen a nívós versenyen. NAGY TÜNDE (A szerző a nyitrai főiskola negyedéves hallgatója, a Szlovákiai Magyarok Anyanyelvi Társasága képviseletében vett részt a rendezvényen. A társaság nyelvi-nevelési szakcsoportja a jövőben a verseny előkészítő részét nálunk is meg szeretné szervezni.) Gyorsan folyik a Traun folyó vize Bad Ischl városkán át, nem is sejtve, hogy partjának egy helyén megállt az élet. Ezen a parton — amelyet Lehár rakpartnak hívnak — áll egy kétemeletes sárga színű villa: a Lehár villa. Természetesen Lehár Ferenc villája. Régen vágytam, hogy egyszer lerójam tiszteletemet e világhírű magyar operettkomponista emléke előtt, aki 1870- ban Komáromban született, és Ischlben 1948-ban hagyta el a melódiák földi világát. Komáromtól Losoncon, Polán, Bécsen át követtem működési helyeit, s nem nyugodtam addig, amíg az ő legkedvesebb fészkébe, Bad Ischlbe el nem jutottam. Ő mondta, hogy a legszebb zenei ötleteit itt nyerte e csendes kis fürdővárosban az Alpok hegyei között. Császárvárosnak is nevezik, ugyanis a Traun folyó másik oldalán épp a villával szemben van Ferenc József és "Sissi" Austria nevű villája, ahol annak idején eljegyzésüket tartották. Hölgyvezetőnk sorjában megmutatja a szobákat, aprólékosan magyarázza a képek, műkincsek eredetét, jelentőségét. A vásárolt műkincseket Lehár nagy műértéssel válogatta, vagy pedig tisztelőitől kapta: Amerikától Kínáig. Kínától apró porcelánbabákat kapott, emlékezve ezzel a Mosoly Országa kínai jelenetében szereplő táncosokra. Amerling, Daffinger, Canon, van Dyck, valamint az operettjeiben szereplő énekesek fényképei díszítik a falakat. Magyar énekesnők fotóit is felfedeztem köztük. Az egyiken dedikációként egy sor kottát írt Lehár, alája pedig a következő szöveget: "... messze megyek édes rózsám tetőled." Ez töredék a "Messze a nagy erdő" című dalból, amelyet Fedák Sárinak írt "tisztelete jeléül". Bizony, messzire került Komáromtól, de mint életrajzában írta: megmaradt magyarnak. A falon függő fényképét is így írta alá: Lehár F. Bécsben egyszer Sophie kisasszonynak meglazult a korcsolyája — ki tudja, véletlenül-e —, s az őt követő Ferenc készséggel csatolta vissza a cipőjére. Természetesen Sophie nem volt hálátlan: a felesége lett. Apuka pedig szöveget írt vejének, aki sikerrel zenésítette meg, s az elindult világhódító útjára. Egymás után komponálta szebbnél szebb operettjeit, keringőit. Pedig amikor Bécsben elnyerte a Theater an der Wien karnagyi állását, a zsűri elnöke felhívta figyelmét, hogy hagyjon fel azokkal a bizonyos keringőivei, mert az nem a legjobb oldala. így aztán csak azért is megszületett az "Arany és ezüst", meg a többi csodás keringő. 1905-ben a "Víg özveggyel" az élvonalba tört, s megcáfolta azt a hiedelmet, hogy az operett műfaja hanyatlóban van. Egy intarziás asztalon fekszik üveg alatt a "Mosoly országa" első nyomtatott példánya. A német szöveg fölé pirossal beírva az angol szöveg. Az eredeti kézirat Londonban van. Ott halt meg operettjeinek híres énekese: Richard Tauber. Ma egymás mellett nyugszanak a Bad lschl-i temetőben. A második világháború után a mester Svájcban tartózkodott, ahol felesége 1947-ben elhunyt. Ő hazajött Ischlbe, ahol díszpolgárrá választották. 1948- ban meghalt. A temető a villától alig 5 percre van. Kimentem. Megtaláltam a síremlékét. A magas fekete svédmárvány felirata: Familie LEHAR. Az előtérben egy nemrég kötött szalmavirágkoszorú fekszik. A szalagon felirat: "Lehár Ferenc emlékére Komárom városa." Kié volt Lehár? Mindenkié. Magáénak vallja magyar, német, szláv, olasz, mert muzsikája sokgyökerű. Örökzöld melódiáiban a hallgató saját érzéseit ismeri fel. Rajongói pedig jönnek, jönnek, hogy leróják tiszteletüket a zene géniusza előtt. SZABÓ ZOLTÁN A HÉT 9
