A Hét 1993/2 (38. évfolyam, 27-52. szám)
1993-08-27 / 35. szám
GONDOLKODÓ ÉGBŐL ÉS KÁBELBŐL CSORDOGÁLÓ MŰSOR Több mint egytucat műhold látható horizontunkon, csaknem kétszáz műsort szórva a szerencsés kiválasztottakra. Mert vevője sincs mindenkinek, nemhogy forgató berendezése, amely nélkül csupán egyetlen égi "antenna" műsorait láthatjuk. Épp ezért nincs tülekedés az égi csatornákért. Példának okáért az Eutelsat II F—3-as műholdon — ahonnan a magyar nyelvű Duna TV is sugároz — még négy frekvencia kiadó, pedig bérleti díja nagyjából csak kétszerese a földi hálózat költségeinek, ezzel szemben a műsor egész Európában fogható. Ám nincs nagy értelme a sugárzásnak ott, ahol csak a lakosság egy-két százaléka nézheti a műsort. Ennek megfelelően ez idáig szóba sem jöhetett a lehetőség, hogy szlovákiai maganadó az égből sugározzon. Ebből következően nagy a tülekedés a földi csatornákért, itt viszont több tucatnyi (frekvencia)vadászra jut egyetlen (adóhálózat) fóka: negyvenkét igénylő közül kapta meg még tavaly a Médium 5—Perfects "tandem" a TÁ 3-on a sugárzási engedélyt, amely azóta — a médiatörvény értelmében érvényét vesztette. Utolsó, meglehetősen költséges, de mindenképpen "fejlődőképes" lehetőségként a kábelesítés kínálkozik. Ez a műszaki találmány arra a sajátosságra épül, hogy a kábeles műsorok esetében azok a frekvenciák is felhasználhatók, amelyeket az adótornyok a nagyközönség számára nem használnak. A nézők legtöbbjében előbb-utóbb felmerül a kérdés, hogy a tévékészülék 12-es csatornáját miért követi a 21-es. Ennek fő magyarázata, hogy a köztes, csaknem 250 MHz sávot közhasznú célokra szokták felhasználni. Mivel a kábeltévé zárt láncot alkot, így lehetséges a műsorátvitel ebben a "köztes", ún. S sávban is. A korszerű, keskeny sávú erősítőknek köszönhetően akár hatvan tévécsatorna is nehézség nélkül kialakítható kábelen keresztül. Már önmagában ez az adat is elegendő lenne a kábelesítés elkezdésére. Viszont ennél többet is tud: a vezetéken keresztül sok más információ is továbbítható. Telefon, fax és számítógépkapcsolat fenntartására alkalmas, távmérések, -szabályozások, riasztás végezhető rajta keresztül. A fejlett nyugati országokban kábelen keresztül oldják meg egész városrészek lakásainak tűzjelzését, betörőriasztását, a víz-, gáz-, villanyóra stb. leolvasását, a melegvízszolgáltatás és fűtés szabályozását és további információs szolgáltatásokat. Ezzel a lakás egy óriási, bonyolult és hatékony információs rendszer be- és kilépő tagjává válik, ahova egyrészt befutnak a tévé és rádióműsorok, másrészt ellenkező irányban — ún. interaktív adatátvitel keretében — kijutnak az információk. A rendszer egyetlen hátránya a számunkra egyelőre meg magasnak számító költségek. Ráadásul, míg az Egyesült Államokban eléggé gyakori a levegőkábelek használata, addig Európában szinte mindenütt a föld ala parancsolják a vezetékeket. Minden bizonnyal nálunk sem lesz másképp, ami nem kevesebbet jelent, mint hogy falvainkat és városainkat fel kell ásni a rendszer kiépítése érdekében. A költségekre jellemző, hogy a kábeltévé telepítési kiadásainak a háromnegyedét az összekötő kábelek és a földmunkák teszik ki. Vigasztaló lehet viszont a tudat, hogy csaknem két emberöltővel, ezelőtt meg kellett tenni ezt az Egyesült Államokban, a legutóbbi húsz évben — napjainkig folyamatosan — pedig Nyugat-Európában. Cserébe viszont olyan szolgáltatások nyújthatók, amelyek másként nemcsak ma, de a jövőben sem biztosíthatók. A kábeltévé telepítéséhez a médiatörvény értelmében engedélyhez kell folyamodni, amit a frekvenciabizottság bírál el. Mint azt a korábbiakban említettük, azonos intézési procedúra alá esik a falusi, néhány száz készüléket ellátó rendszer és az országos hálózat is. A sugárzási engedély esetleges megszerzését követően — amennyiben ez a szinte korlátlan hatalommal felruházott szerv úgy látja jónak — beindulhat a helyi tévéműsorok sugárzása. A frekvenciabizottság a későbbiekben is ellenőrizheti az adásokat, hogy meggyőződjék, az engedély tulajdonosa betartja-e az engedélyben foglaltakat. Amennyiben kisebb kihágást tapasztal (a sugárzási kópiák megsemmisítése 30 napon belül, a közszolgálati tévék műsortovábbításának gátlása, helyi, közérdekű csatorna biztosításának az elhanyagolása), félmillió koronáig terjedő büntetést szab ki; nagyobb kihágás esetén (közszemérembe ütköző műsorok továbbítása este 22.00 óra előtt) egymilliós bírságot is kiszabhat; amennyiben a műsortovábbító túllépi az engedélyben meghatározott területi és időbeli műsorkereteket, a törvényadta lehetőségeken kívül is reklámot sugároz, a taxa már a kétmillió koronát is elérheti! Az engedély nélküli sugárzást ugyanígy büntetik. Határesetben természetesen az engedély visszavonható, illetve érvényét vesztheti. Ez egyébként is korlátozott időre szól: magánrádió esetében legfeljebb hat, televíziónál tizenkét évre. Ennek elteltével mindenképpen újra kell érte folyamodni. Ez a behatárolás minden bizonnyal sok gond forrása lesz, mivel bár számol azzal a ténnyel, hogy az elektronikus berendezések élettartama ennél rövidebb, tehát akinek nem újítják meg az engedélyét, nem szenved nagy kárt, viszont épp a legnagyobb költségeket felemésztő kábelek ennek a többszörösét is elérhetik (annak ellenére, hogy a hálózatra tízévenként kell megújítani az engedélyt), ami sok probléma forrása lesz. A megújítás kérdésében a frekvenciabizottság hatalma ugyancsak alig korlátozott, hiszen épp a törvény nem adja meg a jogorvoslat lehetőségét elutasító álláspont esetén. Ez még a telepítési munkák elkezdése előtt sem lényegtelen kérdés, de több tucat vagy több százmilliós beruházást követően az engedély meghosszabbításának esetleges elutasítása képtelen helyzetekhez vezet(het). A felsorolt gondok ellenére a kábeltévék gombamódra szaporodnak. A jelenlegi fejlődés két irányba mutat: az egyik oldalon a kisebb települések, városok önkormányzata által támogatott rendszerei vannak, míg az ellenpólust a kiépülőben levő pozsonyi mamutrendszer jelenti. Az előbbi esetben kisebb cégek, vállalatok végzik a szerelési munkákat, míg a fővárosban, ahol több mint százezer(l) lakást kívánnak műsorral ellátni, a Philips Telecommunication szakemberei tevékenykednek. A kettő között a leglényegesebb különbség, hogy míg egy kis cég kénytelen előleget felvenni, fizettetni a fogyasztóval és az önkormányzattal, addig egy óriási hálózatnál saját költségén végezheti a nagyvállalat a szerelést, s ezt követően a bérleti díj és a reklámbevétel kamatostul fedezi a beruházást. Végül érdemes néhány szót vesztegetni a műsorszerkezetre. A hazai közszolgálati tévé műsorát kötelező a kábelen továbbítani. A műholdas adásoknál eddig a dekódolás nélküli műsorok szabadon továbbíthatók voltak. Ám a múlt év novemberében Budapesten megrendezett Nemzetközi Kábel- és műholdtévé konferencián a nagy nyugati műsorgazdák egy része a költségnövekedésre és a veszteségekre hivatkozva bejelentette, hogy a közeljövőben a kábeltulajdonosoktól sugárzási díjat szándékozik kérni. Követelésüknek jogi úton is érvényt tudnak szerezni, hiszen az ő tulajdonukat képező műsorok révén (is) bevételhez jut a kábeltársaság. Nagy gondot jelentene, ha a tiszta bevétel két százalékát — ennyit említettek az érintett konferencián — le kellene egy-egy csatornáért adni, hiszen ez negyven műsor esetén felemésztené a haszon négyötödét. Ez esetben kétszer is meg kellene gondolnia a helyi kis társaságnak, mely műsorokat továbbítja kábeleiben. A kötelezően előírt közérdekű műsoridő, illetve csatorna fenntartása lehetővé teszi a helyi önkormányzatnak, hogy a társadalmi, kulturális, sport- stb. élet eseményeit a képernyőre vigyék. Ezzel a kis vidéki stúdiók kiépítéséhez és felvirágoztatásához nyílik meg az út. Az anyagiak előteremtése ezúttal is a legnagyobb gond, mivel általában nem kis összegről van szó. OZOGÁNY ERNŐ A HÉT 5
