A Hét 1993/2 (38. évfolyam, 27-52. szám)

1993-08-20 / 34. szám

HÍRMONDÓ Zöld kártyával az ígéret földjén Peter Weir ausztrál rendező Eu­rópában is ismert; több filmjét, így például a Gallipolit a televí­zióban is bemutatták. A Zöld kártya, amelyet nemrég ország­szerte bemutattak, s amelynek a forgatókönyvét maga írta, igazi evergreen történet: az amerikai emigrációról szól. Nem kisebb színészek játszanak benne, mint Andy Macdowell és Gérard Depardieu, s ez még egy kevés bé szellemes és szórakoztató filmnél is jó ajánlólevél. A mozi­nézők bizonyára emlékeznek a nyolcvanas években bemutatott, nagy sikert aratott és vitát kavart macherra (Hogyan csináljunk svájcit?). A Zöld kártya ennek amerikai változata, s mivel ame­rikai — bár nem e tényből eredően —, mégis optimistább és derűsebb, mint az "eredeti" európai változat: a svájci film keserű szarkazmusa — Weir filmjében — derűs csipkelődéssé szelídül, de így sem veszít hatá­sából. Az amerikai változat sze­rint a zöld kártya megszerzésé­hez, amely feljogosít az egyesült államokbeli tartózkodásra, nem kell más, minthogy találjunk egy elszánt feminista vegetáriánust, aki egy tetőteraszos többszobás lakás és üvegház megszerzésé­ért még arra is hajlandó, hogy feleségül jöjjön hozzánk. Jean és Bronte tehát annak rendje s módja szerint érdekházasságot kötnek, és mint a mesében, mindenki élné tovább a maga életét: az értelmiségi fiatai nő parkokat létesítene a szegényne­gyedekben, Jean pedig, mivel francia, szabadidejében tovább kertészkedhetne és francia kü­lönlegességeket készíthetne hó­bortos amerikaiaknak. De közbe­szól a sors, vagyis az idegeneket ellenőrző hivatal, s minden összekuszálódik: a hivatal képvi­selői szerint egy külföldivel kötött amerikai házasság csak akkor igazi, ha valódi szerelmi házas­ság. Jean tehát, Bronté ügyvéd­jének tanácsára Brontéhoz köl­tözik, és mindketten szorgalma­san tanulni kezdik egymás csa­ládfáját, szokásait, és felfedezik egymás rigolyáit. Jean szorgal­masan jegyzetel, nehogy meg bukjon a "vizsgán"; minden a legnagyobb rendben halad, kivé­ve egy dolgot, Bronte arckrémét, amelynek a nevét Jean sehogy sem tudja megjegyezni (a márka forgalmazója gyaníthatóan nem keveset költhetett e célra a film elkészítésekor). E látszólag egy­szerű és problémamentes törté­net köré Weir nagyszerű miliőt teremtett; az átlagamerikai (ha van ilyen) éppúgy megkapja a magáét, mint a sznobságáról — e film szerint csak ott — hírhedt amerikai felső tízezer és annak művészetpártoló értelmisége. A fricskából azonban bőven kijut a környezetvédőknek és a végső­kig következetes vegetáriánusok­nak is. A komikum forrása maga a figura, amelyet Gérard Depar­dieu formál meg kitünően. E zseniális színész játszott már nagyszerűen harmadrangú vígjá­tékokban és nagy drámákban, és egyike azon keveseknek, akiket Oscarra is jelöltek. A Zöld kár­tyában színészi ars poeticájához hűen, minden manír és hatáskel­tés nélkül érzékelteti egy életcél­ját vesztett zeneszerző minden­napi Canossa-járását. "Egyre ke­vésbé érzem magam színésznek — nyilatkozta egyszer. — Mert mit jelent színésznek lenni? Nem más, mint sokkolni, elbűvölni, meggyőzni a nézőket. Egy gon­dolat tolmácsolója vagyok in­kább, mint színész." Az amerikai filmkritikusok korábbi komédiái alapján őt tartják "az egyedüli kortárs komikusnak, aki semmitől sem riad vissza". A Zöld kártyá­ban nyújtott alakítása is ezt igazolja: kevés szerepet látni mostanában, ahol sikerült egy figurában ennyi köznapi és köz­helyszerű helyzetet ilyen jól és meggyőzően bemutatni. Ezzel igazolta a fent idézett filmkritika azon állítását is, miszerint ebben a műfajban ő az a "rettenthetetlen jéghegy, amely üldözőbe veszi a Titanicot". Orosz Márta--------------------------------------------------------------------------. Nagyfödémesi táborvisszhang 1993. július 1 -je és 5-e között került sor Nagyfö­­démesen a VI. Nyári Művelődési Tábor megszer­vezésére. Nekem mint a szervezők-rendezök egyikének, most nem az a célom, hogy értékeljek. Egyszerűen csak néhány táborlakó, táborlátogató élményét, tapasztalatát szeretném közreadni a teljességre való törekvés nélkül Valamennyi válaszadónak egy kérdéscsoportot tettem fel: Milyen élményekkel távozik a táborból, hogy érezte magát, s mit szeretne még a tábor műsorában látni? Molnár Rozália — Pozsony: — Három napon keresztül jártam a táborba, ahol mindig kellemes hangulat fogadott. A részvételt is megtelelőnek tartom Egyetlen negatívumot említek meg a programban meghirdetett személyek (Bódök Zsig­­mond. Dusík Gabor) — nem tudni milyen okból — nem jöttek el. A következőkben jobban oda kell majd figyelni az előadok kiválasztására. Nemeth István, három gyermek édesapja — Pozsony: — Kellemes élmenyekkel távozom és úgy érzem a gyerekek is meg vannak elégedve Az előadások érdekesek, változatosak voltak. Kar, hogy fürödni csak szombattól lehetett. Német Dániel, 13 éves: — Az előadások tetszettek, bár néha túl hosszúra sikerültek, és kevés gyerek hallgatta őket végig. Valami mást is be lehetne tenni, hogy mit, azt nem tudom A másik, amit kifogásolok, hogy a medencét késön töltötték meg vízzel, így csak keveset lehetett fürödni Pásztor Marika. 11 eves — Komárom: — Jól éreztem magam a táborban. Nekem legjobban a sportvetélkedő tetszett Örültem annak is. hogy személyesen láthattam Dénes Györgyöt Viszont sajnáltam, hogy csak szombattol tehetett fürödni Jövőre is eljövök. Sallay Andris, 6 eves — Pozsony: — Nagyon jó volt a tábor, tetszett a sportvetélkedő, amelyen én is részt vettem — kötelet húztam, gránátot dobtam, lepényt ettem, és még ittam is! Sallay György és Teréz — Pozsony: —- A szervezéssel meg vagyunk elégedve. Az idő is a kegyeibe fogadott bennünket A környezet kimon­dottan alkalmas az ilyen családi üdülésre, a gyerekek nagyon élvezték. A programok érdekesek, változatosak voltak. Igaz, a fürdéssel volt egy kis gond. de ezt meg lehet oldani a jövőben. Szeretnék köszönetét mondani Pleva Kati és Cséfalvay Eszter tanító néniknek, akik a pozsonypüspöki iskolából már harmadszor hoztak el a táborba 22 gyereket, es ejjel-nappal foglalkoztak velük, felügyeltek rájuk Tették mindezt ügyszeretetből, hivatástudatból a saját szabadidejük rovására a 10 hónapos megfe­szített kémény munka után Különlegesen szép emberi és erkölcsi magatartás ez. Azt hiszem példaértékű tett. es jó lenne, ha más iskolák pedagógusaira is "atragadna". A tábor idejével kapcsolatban — csatlakozik a gondolathoz Sallay anyuka —. mar felvetődött bennem az a gondolat, hogy ezt a tábort az iskolai év utolsó hetében kellene megszervezni (csupán az iskolai vezetes rugalmasságától függ), igy talán több iskola es pedagógus is bekapcsolódhatna a rendezvénybe. Egyszóval kimondottan egy iskolás gyerektábort lehetne szervezni. Ezzel is segítenénk az iskolákat, és nem utolsósorban okosan kitölthetnénk az iskolai ev utolsó heteit, amikor a gyerekek már csak fizikailag vannak jelen az osztályokban Talán érdemes lenne ezen elgondolkodni. Most már csak rajtunk, a szervezőkön a sor. hogy az ötleteket megvalósítsuk Természetesen közös összefogással. Jégh Izabella V____________________________________ A HÉT 9

Next

/
Thumbnails
Contents