A Hét 1993/2 (38. évfolyam, 27-52. szám)
1993-08-20 / 34. szám
HÍRMONDÓ Zöld kártyával az ígéret földjén Peter Weir ausztrál rendező Európában is ismert; több filmjét, így például a Gallipolit a televízióban is bemutatták. A Zöld kártya, amelyet nemrég országszerte bemutattak, s amelynek a forgatókönyvét maga írta, igazi evergreen történet: az amerikai emigrációról szól. Nem kisebb színészek játszanak benne, mint Andy Macdowell és Gérard Depardieu, s ez még egy kevés bé szellemes és szórakoztató filmnél is jó ajánlólevél. A mozinézők bizonyára emlékeznek a nyolcvanas években bemutatott, nagy sikert aratott és vitát kavart macherra (Hogyan csináljunk svájcit?). A Zöld kártya ennek amerikai változata, s mivel amerikai — bár nem e tényből eredően —, mégis optimistább és derűsebb, mint az "eredeti" európai változat: a svájci film keserű szarkazmusa — Weir filmjében — derűs csipkelődéssé szelídül, de így sem veszít hatásából. Az amerikai változat szerint a zöld kártya megszerzéséhez, amely feljogosít az egyesült államokbeli tartózkodásra, nem kell más, minthogy találjunk egy elszánt feminista vegetáriánust, aki egy tetőteraszos többszobás lakás és üvegház megszerzéséért még arra is hajlandó, hogy feleségül jöjjön hozzánk. Jean és Bronte tehát annak rendje s módja szerint érdekházasságot kötnek, és mint a mesében, mindenki élné tovább a maga életét: az értelmiségi fiatai nő parkokat létesítene a szegénynegyedekben, Jean pedig, mivel francia, szabadidejében tovább kertészkedhetne és francia különlegességeket készíthetne hóbortos amerikaiaknak. De közbeszól a sors, vagyis az idegeneket ellenőrző hivatal, s minden összekuszálódik: a hivatal képviselői szerint egy külföldivel kötött amerikai házasság csak akkor igazi, ha valódi szerelmi házasság. Jean tehát, Bronté ügyvédjének tanácsára Brontéhoz költözik, és mindketten szorgalmasan tanulni kezdik egymás családfáját, szokásait, és felfedezik egymás rigolyáit. Jean szorgalmasan jegyzetel, nehogy meg bukjon a "vizsgán"; minden a legnagyobb rendben halad, kivéve egy dolgot, Bronte arckrémét, amelynek a nevét Jean sehogy sem tudja megjegyezni (a márka forgalmazója gyaníthatóan nem keveset költhetett e célra a film elkészítésekor). E látszólag egyszerű és problémamentes történet köré Weir nagyszerű miliőt teremtett; az átlagamerikai (ha van ilyen) éppúgy megkapja a magáét, mint a sznobságáról — e film szerint csak ott — hírhedt amerikai felső tízezer és annak művészetpártoló értelmisége. A fricskából azonban bőven kijut a környezetvédőknek és a végsőkig következetes vegetáriánusoknak is. A komikum forrása maga a figura, amelyet Gérard Depardieu formál meg kitünően. E zseniális színész játszott már nagyszerűen harmadrangú vígjátékokban és nagy drámákban, és egyike azon keveseknek, akiket Oscarra is jelöltek. A Zöld kártyában színészi ars poeticájához hűen, minden manír és hatáskeltés nélkül érzékelteti egy életcélját vesztett zeneszerző mindennapi Canossa-járását. "Egyre kevésbé érzem magam színésznek — nyilatkozta egyszer. — Mert mit jelent színésznek lenni? Nem más, mint sokkolni, elbűvölni, meggyőzni a nézőket. Egy gondolat tolmácsolója vagyok inkább, mint színész." Az amerikai filmkritikusok korábbi komédiái alapján őt tartják "az egyedüli kortárs komikusnak, aki semmitől sem riad vissza". A Zöld kártyában nyújtott alakítása is ezt igazolja: kevés szerepet látni mostanában, ahol sikerült egy figurában ennyi köznapi és közhelyszerű helyzetet ilyen jól és meggyőzően bemutatni. Ezzel igazolta a fent idézett filmkritika azon állítását is, miszerint ebben a műfajban ő az a "rettenthetetlen jéghegy, amely üldözőbe veszi a Titanicot". Orosz Márta--------------------------------------------------------------------------. Nagyfödémesi táborvisszhang 1993. július 1 -je és 5-e között került sor Nagyfödémesen a VI. Nyári Művelődési Tábor megszervezésére. Nekem mint a szervezők-rendezök egyikének, most nem az a célom, hogy értékeljek. Egyszerűen csak néhány táborlakó, táborlátogató élményét, tapasztalatát szeretném közreadni a teljességre való törekvés nélkül Valamennyi válaszadónak egy kérdéscsoportot tettem fel: Milyen élményekkel távozik a táborból, hogy érezte magát, s mit szeretne még a tábor műsorában látni? Molnár Rozália — Pozsony: — Három napon keresztül jártam a táborba, ahol mindig kellemes hangulat fogadott. A részvételt is megtelelőnek tartom Egyetlen negatívumot említek meg a programban meghirdetett személyek (Bódök Zsigmond. Dusík Gabor) — nem tudni milyen okból — nem jöttek el. A következőkben jobban oda kell majd figyelni az előadok kiválasztására. Nemeth István, három gyermek édesapja — Pozsony: — Kellemes élmenyekkel távozom és úgy érzem a gyerekek is meg vannak elégedve Az előadások érdekesek, változatosak voltak. Kar, hogy fürödni csak szombattól lehetett. Német Dániel, 13 éves: — Az előadások tetszettek, bár néha túl hosszúra sikerültek, és kevés gyerek hallgatta őket végig. Valami mást is be lehetne tenni, hogy mit, azt nem tudom A másik, amit kifogásolok, hogy a medencét késön töltötték meg vízzel, így csak keveset lehetett fürödni Pásztor Marika. 11 eves — Komárom: — Jól éreztem magam a táborban. Nekem legjobban a sportvetélkedő tetszett Örültem annak is. hogy személyesen láthattam Dénes Györgyöt Viszont sajnáltam, hogy csak szombattol tehetett fürödni Jövőre is eljövök. Sallay Andris, 6 eves — Pozsony: — Nagyon jó volt a tábor, tetszett a sportvetélkedő, amelyen én is részt vettem — kötelet húztam, gránátot dobtam, lepényt ettem, és még ittam is! Sallay György és Teréz — Pozsony: —- A szervezéssel meg vagyunk elégedve. Az idő is a kegyeibe fogadott bennünket A környezet kimondottan alkalmas az ilyen családi üdülésre, a gyerekek nagyon élvezték. A programok érdekesek, változatosak voltak. Igaz, a fürdéssel volt egy kis gond. de ezt meg lehet oldani a jövőben. Szeretnék köszönetét mondani Pleva Kati és Cséfalvay Eszter tanító néniknek, akik a pozsonypüspöki iskolából már harmadszor hoztak el a táborba 22 gyereket, es ejjel-nappal foglalkoztak velük, felügyeltek rájuk Tették mindezt ügyszeretetből, hivatástudatból a saját szabadidejük rovására a 10 hónapos megfeszített kémény munka után Különlegesen szép emberi és erkölcsi magatartás ez. Azt hiszem példaértékű tett. es jó lenne, ha más iskolák pedagógusaira is "atragadna". A tábor idejével kapcsolatban — csatlakozik a gondolathoz Sallay anyuka —. mar felvetődött bennem az a gondolat, hogy ezt a tábort az iskolai év utolsó hetében kellene megszervezni (csupán az iskolai vezetes rugalmasságától függ), igy talán több iskola es pedagógus is bekapcsolódhatna a rendezvénybe. Egyszóval kimondottan egy iskolás gyerektábort lehetne szervezni. Ezzel is segítenénk az iskolákat, és nem utolsósorban okosan kitölthetnénk az iskolai ev utolsó heteit, amikor a gyerekek már csak fizikailag vannak jelen az osztályokban Talán érdemes lenne ezen elgondolkodni. Most már csak rajtunk, a szervezőkön a sor. hogy az ötleteket megvalósítsuk Természetesen közös összefogással. Jégh Izabella V____________________________________ A HÉT 9
