A Hét 1993/2 (38. évfolyam, 27-52. szám)
1993-08-20 / 34. szám
FIGYELŐ Régi-új (h)arcok "Klapka" -ősbemutató a Bástya Színházban valóban páratlan eredményeket produkáló demokratizálási folyamat a reformkommunisták müve; sikerük eszerint a szovjet típusú szocialista rendszerek reformálhatóságát bizonyítja. A tények szigorú vizsgálata kétségtelenül azt bizonyítja, hogy a “megújhodás" folyamatát a párt reformista szárnya indította el: az 1968 áprilisában nyilvánosságra hozott Akcióprogram számos olyan célkitűzést tartalmazott, amelyek progresszivitását a legádázabb antikommunisták sem vonhatják kétségbe. Ha egy mélységesen antidemokratikus rendszer képviselői megpróbálnak túllépni saját árnyékukon és őszintén törekszenek a társadalmi viszonyok demokratizálására, az utókor sem tagadhatja meg tőlük az elismerését. Csakhogy a mutatvány Dubóekéknek sem sikerült: az árnyékuktól ók sem szabadulhattak Elhitték, hogy az általuk elképzelt “szocialista demokrácia" megvalósítható, s hitük szerint megvalósítása sem történhetett másképp, mint a kommunista párt vezető szerepének intézményes (!) biztosítása, hegemóniájának megőrzése révén, miközben a tömegek a hatalom birtokosainak kegyéből afféle történelmi ajándékként megkapnák a “demokráciát". De miféle demokrácia születhet ott, ahol intézmények és törvények biztosítják egy párt örökös hatalmát az élet minden területén? A választ az olvasóra bízzuk, csupán annyit szeretnénk még megjegyezni, hogy számos korabeli dokumentum és megnyilatkozás tanúsítja: a reformkommunisták nem óhajtottak lemondani a párt vezető szerepéről, ragaszkodtak a "szocialista vívmányokhoz", s kizárták a lehetőségét * a hatalmon való osztozásnak. Úgy vélték, hogy a lakosság lelkes helyesléssel fogadja majd a különös "demokrácia" eszméjét, s hűségesen követi őket. Vitathatatlan, hogy utóbb abszurdnak bizonyult kezdeményezésük széles körű lelkesedést és egyetértést váltott ki, de az általuk megindított s később is tolerált népmozgalom végső soron a kommunisták hatalmi monopóliumának felszámolására, a szó valódi értelmében vett demokrácia megteremtésére irányult, aminek egyet kellett jelentenie a "szocialista" rendszer lebontásával. A CSKP végzetes dilemma elé került: ha következetesen véghez viszi a demokratizálási folyamatot, magát fosztja meg a hatalomtól, mondhatni öngyilkosságot követ ei; ez természetesen lehetetlen volt, éppoly lehetetlen, mint a Duböekék javasolta "különös házasság" a humanizált pártdiktatúra és a mindenkire kiterjedő demokrácia között. A kör négyszögesítése álom maradt. Bizonyára ma is vannak, akik hiszik vagy hinni szeretnék, hogy a negyedszázaddal ezelőtti Csehszlovákiában megszülethetett volna a “szocialista demokrácia“... ha nem kerül sor az augusztusi intervencióra. Csakhogy a Nagy Testvér árnyékában akkor sem valósulhatott volna meg a reformkommunisták álma, ha a társadalmi viszonyok egyébként lehetővé teszik a gyakorlatba való átültetését: augusztus 21-e tragédiája s az utána következő “normalizáció" szégyenteljes fejezete szétfosztotta a duböeki ábrándokat — mielőtt az öntörvényű társadalmi fejlődés tette volna velük ugyanezt A "szocialista demokrácia" koncepciója 1989- ben végleg az utópiák tárházába került. G. Kovács László Tik-tak, tik-lak — tovatűnnek a napok, esztendők,évszázadok. Közben akarva-akaratlanul beadunk a körbe, és járjuk a táncot. Vállaljuk a(z) (h)ősi antro-polkát. Szól az ÉLET muzsikája. Csak a prímások váltakoznak. (Mert aki dudás akar lenni...) Időnként elpattan egy húr, de nincs megállás. Folytatni kell! Törik a vonó, szakad a húr. Am újabb és újabb arcok bukkannak fel. Táncosok es táncoltatok. Vérbeli es mondvacsinált hősök. Folytatódnak a regi—új csaták. Eközben íródnak a hislori ás—mai játékok". 1993 májusa — a komaromi Klapka-drá mapályazat kiértékelése. A győztes pálya mű: MÉSZÁROS LÁSZLÓ "A mi hősünk című historias játéka. 1993 júliusa — Klapka'-ősbemutató a Bástya Színházban. (Lesz, ha eső nem lesz....) Bar gyülekeznek a viharfelhők, ám az. alkotógárda optimista. (Óh, mi hősünk, rendeld el az égieknél, hogy kisüssön, eljöjjön a Ml NAPUNK!) Es lássunk csodát — volt, nincs vihar! Azaz. lesz — tapsvihar De addig még átélünk egy pergő filmfor gatást (a stab tagjai: BOLDOGHY OLIVER — rendező, SKRONKA TIBOR — iro, CZAJLIK JÓZSEF — riporter, MÁK ILDIKÓ - csapó. NAGY TIVADAR - operatőr) az. 1989—90-es társadalmi váltó zások(V) idején. Nicsak, ismerősök a színen: a mindenféle széljaráshoz alkalmazkodó városi elöljáró, a köpönyegforgató hordószónokok és a lobogókat lelkesen szorongató gyengéd(en átvert) forradalmárok... Lassacskán készül a film a hős honvédtábornokról. Ez. egy "jatek a játékban". A másik játékszínt: epizódok Klapka 1848— 1892 közötti életéből. Hare a megmarada sért. Kísérteties hasonlóság két korszak között. A harmadik játékszínt: egy — csak jelzésszerűen jelenlevő — bonyolult való ságjáték, amelyben mi. nézők játsszuk a fő- és epizódszerepeket. Jöhet egy uj felvonás...! BEKE SÁNDOR rendező produkciójának közönségét ismét felszál lította az időgépre, hogy a múlt történéséiből okulva elgondol kozzunk időszerű problémáink, létkérdésé ink felett. A játék végén felhangzó Szózat mintegy erősítette az ÜZENETET. Emellett az. eredeti történelmi helyszín ötletes ki használása, a korabeli kosztümök tucatjai, a lovashuszárok megjelenésé látványgaz daggá is tette az előadást. A rendező alkotótársai voltak: LINKA AGNES dramaturg, KISS PENTEK JÓZSEF társren dező és játéktér-tervező, FABIKNÉ NAGY ERZSEBET jelmeztervező. A címszereplő BORÁROS IMRE aprólékosan kidolgozott, nagyszerű játéka ismét igazolta a művész érzékletes jellemformáló képességet. Ki emelkedő teljesítményt nyújtott a közel félszáz. szereplő (a komáromi es a kassai társulat színészéi, stúdiósok es műkedvelők) közölt. A nagyszabású csapatmunkába be kapcsolódott a helybeli Concordia Vegyeskar és a Komáromi Fúvószenekar is. felhangzottak a korabeli vérpezsditő melódiák Tik iak, tik iak — tovatűnnek a napok... Folytatódnak a régi-új harcok, de e premier óta valami változott: a komáromi Városháza előtti téren Klapka cin kosán-biztatóan mosolyog. Mi, akik ott voltunk a Bástya Színházban, tudjuk, hogy miért... Miskó Ildikó Foto: Vallach László Boráros Iliire (Klapka) es ( zajlik József (riporter) Boraros Imre es Dósa Zsuzsa (barátnő) A HÉT 7
