A Hét 1993/2 (38. évfolyam, 27-52. szám)
1993-08-13 / 33. szám
LEPOROLT HISTÓRIÁK Puha vagy, Jenő! Ezt harsogta — Dalnoki Jenőnek címezve — az "ezerfejű cézár" 1 950-től 1966-ig az Üllői úttól, a Népstadionon keresztül, egészen a debreceni Nagyerdőig. Dalnoki Jenő játékosként Izig-vérig Iradista volt. A II. világháború után Kispóter Mihályt, Lakat Károlyt, Rudas Ferencet és Dalnoki Jenőt tekintették a Fradi szurkolók a négy legnagyobb fradistának. Jenő kemény védő volt, közelségébe kerülve minden valamirevaló csatárnak vacogott a foga. A magyar válogatottban 1952 és 1961 között 14 alkalommal szerepelt. Miért csak ennyiszer? Amikor Baróti lett (1957) a magyar válogatott szövetségi kapitánya, egy alkalommal "megkörnyékezte" Jenőt, és a Vasasba csalogatta. Erre Jenő hangosan kinevette. Ez a kemény védőnek több válogatottságába került. így Baróti inkább a Vasas Sárosi Lászlóját forszírozta a balhátvéd posztjára. 1949-ben szétszedték a Fradit, vörös mezbe bújtatták, és a mezükre a KINIZSI név került. Dalnoki a már említett három fradistával a kabátja hajtókája alatt hordta a Ferencváros zöldfehér jelvényét. Annak idején ő is a vágóhídhoz került melósnak (szebb kifejezéssel élve a húsipar állományába, és a munkakönyvébe ezt Írták be: hajcsár), ahol elég szép társaság verődött össze. Ott dolgozott Orosz, Ombódi, Gulyás, Szabó és a sámsoni erejű Deák Feri is, aki naponta másfél liter bikavért fogyasztott. Csoda, hogy rettegtek tőle a védők?! Az 1960-as római olimpiára való kijutás jogáért a csehszlovák válogatottal játszott selejtezőt a magyar csapat. A csehszlovákok gárdája szinte a nagyválogatottal volt azonos. Akik emlékeznek erre az összecsapásra, bizonyára tudják, hogy a mérkőzés iránti érdeklődés nem mindennapi volt. Volentik Béla másodedző figyelmeztette is Dalnokit, hogy a csehszlovákok jobbszélsője nagyon gyors és veszélyes játékos. Mire Jenő rákérdezett: — És mondja Béla bácsi — sántán is? A magyar olimpiai csapat Albert két parádés góljával 2:1-re győzni tudott Brnóban, ahol a mérkőzés előtt ilyen transzparens (természetesen csehül) fogadta a magyar fiúkat: "Minden út Rómába vezet, De Brnóban győzni nem leheti" A csehszlovák jobbszélső, Laco Pavlovič (eperjesi származású) kitünően beszélt magyarul. Cukkolta is Jenőt, hogy minden alkalommal "palivá veszi", és majd küld neki egy képeslapot Rómából. Nagy lehetett a meglepetés a Pavlovič családban, amikor 1960 augusztusában a postás egy szép képeslappal állított be a híres jobbszólsőhöz. A feladó Dalnoki Jenő — Rómából. A Sándor—Dalnoki viadalok az ötveneshatvanas évek labdarúgásának legszikrázóbb, egyben legszórakoztatóbb epizódjaiként élnek a szurkolók emlékezetében. A páros show-t nem mindig a pályán kezdték, és nem is mindig ott fejezték be. Megtörtént, hogy mindkettőjüket kiállították. Megbeszélték viszont, hogy a fegyelmi bizottság előtt, még a páros csillagot is letagadják az égről Folyt a "műsor" vastagon. ...Jenőkém! Csikarkám! Szevasz! Helló öreg harcos! Hadd öleljelek meg. Jól vagy? És a család? A szigorú megtoriásra készülő bizottsági tagok tehetetlenül szemlélték a túlcsorduló szeretet véget nem érő gesztussorozatát. Végre az elnök megsokallta: — Hordják el magukat, csókolózzanak máshol... Kifelé menet az ajtó túloldalán Sándor megkeményitette a szívét: — Jenő, van a pincémben télire egy kevés fám, fel kéne hasogatni. Te értesz az ilyesmihez, hisz mindig is favágó voltál... Dalnokit mintha vipera marta volna meg, ráförmedt Sándorra: — Legközelebb ha találkozunk, úgy rúglak ki a pályáról, hogy reptedben a taccsblrót rablóbandának nézed. 1963 őszén találkozott a BEK mérkőzés során az FTC a török Galatasaray együttessel. Idegenben 4:0-ra kikapott a Fradi. A legenda szerint: a zöld-fehéreket rossz kajával etették meg, az volt a vereség oka. A visszavágón 2:0-ás Fradi vezetésnél, a törökök jobbszélsője hirtelen Dalnoki mellé ugrott, és olyan erővel rúgott Jenő két combja közé, hogy — ettől a kemény hátvéd előtt lila lett a látóhatár, de várta az alkalmat mikor jön be a "csőbe" a török. Továbbra is erősen támadott a Fradi, és a hazai térfélen csak a kis török és Dalnoki tartózkodott. Ezt használta ki a balhátvéd: hátulról gyöngéden kettőt a török vállára paskolt, aki gúnyos mosollyal fordult feléje, akkor Jenő egy hatalmas jobbegyenessel a fűre küldte a törököt. Az törött álkapoccsal félájultan, tájékozódási képességét elveszítve, négykézláb kifelé akart indulni, de csak a pálya közepe felé tartott, mígnem a gyúró és a segédedző ölben nem vitte az öltözőbe. Dalnoki edzőként is kitűnő volt. Számára az értelmes élet forrása a kemény munka, ezzel a jelszóval indult pályafutása, s ez maradt ars poeticája az ötvenen túl is A bajnoki aranyak, edzői babérok mellé odakívánkozott egy cím, a kimagasló eredményt elért mesterek diplomája. Sajnos a bürokrácia útvesztőiben, a szépnek Ígérkező ünnepség elmaradt. A vigasz az maradjon, hogy Dalnoki Jenő esetében nem a cím számít. Hivatalos papír, diploma nélkül is örökös mesteredző marad. Babiák László Dalnoki Jenő (balról a hetedik) a magyar válogatottban
