A Hét 1993/2 (38. évfolyam, 27-52. szám)
1993-08-13 / 33. szám
SZABADIDŐ Val Gilmore Mi már találkoztunk Sarah Sternnek megmondták, hogy éjszaka veszélyes az utcákon csavarogni, de a hölgy nem hallgatott az okos szóra. Most éppen — sötétedés után — hazafelé igyekezett. Az önkiszolgálóban bevásárolt a cicáknak. ízületi gyulladás kínozta, de ez a betegség nem újkeletű. Ezért botra támaszkodva járt immár öt esztendeje. Bal kezében a szatyor, abban konzervek, tehát mindaz, amire a cicák megnyalják a szájuk szólót, hogy aztán nyugodtan térhessenek nyugovóra. A városi autóbusz elsuhant mellette, és a sarok mögött hirtelen lefékezett. A járműből két gyanús alak lépett a járdára. Az autóbusz folytatta útját. A sötét utcán egy öregasszony és két életerős fiatalember. Félelmetes kép. A fiúk idegesen néztek jobbra, majd balra. Mindössze tizenhét esztendősek lehettek, de rendkívül erős fickók benyomását keltették. Sarah az első pillanatban arra gondolt, hogy okosabb volna nem találkozni a fiúkkal, de ha azok észreveszik ezt a szándékát azonnal megállapíthatják, hogy begyulladt. Ezért bátran tovább ment. Előre, a végzete felé. Az egyik természetesen megszólította. — Merre, merre, mamuska? Sarah szó nélkül lépegetett tovább. Hallotta, hogy a fiúk a nyomába szegődtek. A cipőjük a háta mögött kopogott. Igen... ezek azok a bizonyos "macskák". A rendőröktől kapták a becenevüket. Ezek a szemtelen útonállók egyre gyakrabban fel-feltűntek a környéken, és öreg, magatehetetlen asszonyokra vadásztak. A rendőr azt ajánlotta — neki is — , hogy sürgősen költözzön el a környékről, mert a "macskák" olyannyira elszaporodtak, hogy a hatóság sem bír velük. — Valóságos csatatér ez a körzet — mondta Henderson őrmester. — A huligánok az öregeket támadják meg. Maguk a "verebek". Ők a "macskák". Mi a "verebeknek" semmilyen esélyt sem adhatunk. Értik? Sarah hallotta, hogy az egyik támadója megnyomta a rugós bicska gombját. Két erős kéz máris a nyakát szorongatta. Az egyik fiatalember a fülébe súgta: — Megpisszenni se merj, mert beléd nyomom a pengeti — Húzd be a mellékutcába, Winny — mondta a másik. — Gyorsan. Most egy lélek sincs az utcán, de minden pillantaban előbukkanhat valaki. Winny bevonszolta az öregasszonyt a még sötótebb mellékutcába, ahol alaposan meglökte. Sarah lezuhant az aszfaltra. A másik fickó ezalatt a szatyrot vette kezelésbe és a pénztárcát. — Mindössze három dollár és néhány cent — mondta undorodva. — Nyugi, nyugi, Walter — csillapította Winny, majd Sarah felé fordult. — hová dugtad el a lóvét, mamuska? — Ez minden... nincs több pénzem — mondta Sarah nyögve. — Mi van a szatyorban? — kérdezte Winny. 20 A HÉT — Macskakonzervek — válaszolta a másik. A cicáinak. Nézz bele a kabátjának a bélésébe. A nyanyák a leglehetetlenebb helyekre dugdossák el a pénzt. Majd megbolondulok a melegtől, de rajta télikabát van. Winny semmit sem talált. Mit is mondott Henderson őrmester? "Ha élni akar akkor védekezzen. Gondoljon mindenre. Az ajtókra erős zárakat szereltessen, s ha lehetséges, akkor mindig csoportokban sétáljanak az utcán. Éjszaka maradjanak a házban, mert a "macskák" lesben állnak. Igen, a rendőrnek igaza volt. Már reggel is bemehetett volna az önkiszolgálóba. De hiszen, ami itt van, itt van, nincs mentség, nincs menekülés. Sarah tudta, hogy a "macskák" még nem végezték el a munkájukat. — Oké, mamuska — sziszegte Winny. — Néhány nappal ezelőtt beváltottál egy csekket. Valami biztosítási kötvényt. Hol a pénz? — Mindössze három dollárom van... Winny felkapta az öregasszony botját, és azzal belesuhintott a levegőbe. — Szórakozol velünk, mi? A veréb a macskákkal?! Csúnya vége lesz ennek, mamuska. Tehát? Hova rejtetted a pénzt? — Winny — mondta a másik. — Kár a gőzért. Menjünk innen. A társa hangosan felkacagott. — Mivel nem kaptuk meg azt, amit reméltünk, elszórakozunk egy kicsit a mamuskával. Legyen értelme a támadásnak, nem igaz? Felemelte a botot. Az öregasszony feljajdult. A fickó lecsapott, egyszer, kétszer, háromszor. Sarah a harmadik ütés után elvesztette a eszméletét. Az őrmester hamarosan a helyszínre érkezett. Mindössze tizenöt esztendeje teljesít szolgálatot az utcán, de mindig átfutott a hideg a hátán, amikor arról értesült, hogy a "macskák" elintéztek egy öregasszonyt. — Milyen állapotban van? Beszélhet? — kérdezte az orvostól. — Igen — bólintott a doktor. — A kórházban már beszélhet vele. Nem mondom, alaposan helybenhagyták. Eltörték két bordáját és az orrát. Az egyik csont a kezén szörnyű állapotban van, Miért sétálnak az utcán éjnek idején az öregek? Ezeknek hiába beszól az ember?! A kórházban az őrmester az órájára pillantott. Éjfél múlott néhány perccel. — A mentókocsi ápolói azt mondják, hogy az öregasszony mellett két macskakonzervet találtak — jegyezte meg az orvos. — Biztosan az önkiszolgálóban vásárolta. Hát nem várhattak azok a deák hajnalig? Éjszaka is zabáinak? Henderson őrmester Sarah elgyötört arcát nézte. Az édasanyja lehetne. Úgy bekötözték, mint egy egyiptomi múmiát. Sarah szomorúan intett a rendőrnek. Az őrmester megkérdezte: — Beszélhet? Az öregasszony bólintott. — Szükségem van a tanúvallomására. Felismeri majd a gyanúsítottakat? — Elcsípték a mihasznákat? — Igen, megfogtuk az aranyosok^ — válaszolta a rendőr. — Az az igazság, hogy mindent beismertek. Lekapták magát és elverték, azzal a bottal. Magának csak meg kell erősíteni, hogy Winny és Walter voltak a támadók, s aztán a vádlottak padjára ültetjük a gazembereket. — Mindent beismertek? Nem értem... Az őrmester előszedte a noteszát. — Az urak betörtek egy patikába. Nem messze attól a helytől, ahol magát megtámadták. Az újabb erőszakos tett nem volt vórtelen. Meggyilkolták a patikust. A járókelők mindent láttak és a szemólyleírások alapján mi Winnyre és Walterre tippeltünk. Viszont most mindketten azt állítják, hogy alibijük van, mert abban a pillanatban, amikor a patikust megölték, nos, abban a pillanatban Winny és Walter éppen magával "szórakozott" a mellékutcában. Úgy számolnak, hogy a fizikai támadásért kevesebbet kapnak, mint egy fegyveres rablógyilkosságért. Az urak a folyosón várnak. Ha felismeri őket, akkor a rablógyilkosságórt nem vehetjük őrizetbe a banditákat. A patikus gyilkosát tovább kell keresni. Az őrmester kiszólt az ajtón. — Vezessék be őket! Az egyenruhás rendőr bevezette a kórházi szobába Winnyt és Wattért. A kezükön bilincs. Mégis büszkén tartották magukat. — Ciao, mamuska — mondta Winny vigyorogva, és Sarah felé intett. — Te alaposan megjegyzted a pofázmányunkat, nem igaz? Sarah kimeresztette a szemét. Két órával ezelőtt majdnem a másvilágra segítették, s most azt kívánják, hogy mentse meg az életüket. Halkan megjegyezte: — Sajnálom, őrmester. Ezt a két rendkívül csinos fiatalembert most látom életemben először...
