A Hét 1993/2 (38. évfolyam, 27-52. szám)
1993-08-13 / 33. szám
MINERVA Szegény Júdás ártatlanságát leginkább a protestáns teológia hangoztatta, de elsőként az ókori kainiták szektája foglalkozott ezzel. A Talmudhoz hasonlóan azt hirdette, hogy az Istennek rossz cselekedettel is lehet szolgálni, azaz a rossz is az isteni bölcsesség és előrelátás eszközé vé válik, hogy a távoli jó érvényesülhessen. Később Spinoza zsidó bölcsész is kimondotta, hogy az etikai imperatívum teljesíthetetlen, mert az embernek nincs szabad akarata, csak predestináció, determinizmus van. A kainiták misztériuma Júdás apokrif evangéliumból indult ki, amelyet a keresztény egyház sohasem kanonizált, bár két egyházatya elismerte a hitelességét (Eusebius és Szt. Kelemen). Az idézett evangélium szerint Júdás vagy önszántából áldozta fel magát, hogy Jézus megválthassa az emberiséget, vagy Isten rendelése alapján lett áruló. Tehát igazságtalanság őt árulónak vélni. A pogány bölcsész Celsus azzal támadta a korai kereszténységet, hogyan tudta felvenni Jézus Júdást az apostolai közé, hiszen mint Isten fiának tudnia kellett, hogy áruló lesz. Hogyan tévedhetett ennyire? A szinoptikus evangéliumokon (Márkus, Máté, Lukács) ezt az Achilles-sarkat felismerte János evangélista. Jézus tudta, ki lesz tanítványai közül az áruló. "Én választottam a tizenkettőt, tudom én, kiket választottam." Mikor a tanítványai megkérdezték, ki legyen az áruló, Jézus azt felelte, az, akinek a bemártott kenyeret adom, és a falatot Júdásnak nyújtotta azzal, "amit cselekszel, hamar tedd meg". János már nem krónikás, ő már a hitvédelem szolgálatában áll a zsidók és a pogányok támadásai ellen. Ha Jézus eleve tudott Júdás árulásáról, s azért vette be apostolai közé, akkor Jézus tévedhetetlen és mindentudó volt. Mégis furcsa, hogy az apostolok az árulót egyszerűen hagyják elmenni, mintha semmi sem történt volna, és elmentek Jézussal Gethsemáne kertjébe. Máté aztán elbeszéli, hogy Júdás megkapta a vérdíjat, a harminc ezüstpénzt. Az árulásért, protekciókért abban az időben ezer talentumot kellett kifizetni. A megvesztegetés néha a mai pénznek megfelelő 24 milliót is kitett. Júdás, aki a Biblia szerint fösvény és kalmárlélek volt, bizonyára tudta, mi az árfolyama az árulásnak, besúgásnak, kivált akkor, mikor Jézust a zsidó főpapok veszedelmes forradalmárnak tartották. Júdás aztán megbánta a tettét, visszahozta a papoknak az ezüstöket, de azok nem fogadták vissza. Júdás visszadobta a pénzt a templomba, és felakasztotta magát. A főpapok ezen a pénzen telket vettek a "fazekasok" völgyében, hogy legyen hol eltemetni az idegeneket. Másként halt meg Júdás az Apostolok cselekedetei szerint. Itt Júdás saját magának vette meg a földet, lezuhant, megsebezte magát az altestén, és meghalt. Eusebius szerint Júdás felakasztotta magát, de a kötél elszakadt, az alteste megsebesült, kifordultak a belei. Aphraates keresztény író szerint Júdás malomkövet akasztott a nyakába, és a tengerbe fulladt. A szír Ephraim szerint Júdás bezárkózott a házába, és ott elrohadt. Papias úgy tudta, hogy az áruló teste iszonyatosan megdagadt, s nem fért át olyan Ivílyen, ahol még a társzekér is átmehetett. Végül genny, férgek jöttek ki a testéből, mint Heródesnek. A zsidók ókori betegségeivel foglalkozó orvostudomány ezt a halálnemet nem ismeri el. Azt mondják: legenda. A harminc ezüstpénz bizony kicsit plágium is. Zacharias próféta a pásztorkodásért ugyanennyi pénzt kapott, amelyet ő és az Isten is keveselltek, és azért Zacharias bedobta a templomba a "fazekasok" elé. Menjünk tovább. Pál apostol levelei szerint Jézus keresztrefeszítése után még mindig együtt van a 12 apostol, együtt keseregnek. Krisztus megjelent mind a tizenkét apostolnak. Csak Márkus emleget 11 apostolt. Péter is azon a nézeten volt, hogy Júdás az isteni akarat eszköze volt, csak többször figyelmesen kell elolvasni a szöveget (apóst. csel. 1.16). A katolikus teológia szerint van szabad akarat, de érvényesül az isteni akarat is. Ha Isten akarata volt, hogy fia megváltsa az emberiséget, kellett hozzá egy áruló is. Hogy most Júdás megértve Isten akaratát és Jézus elhivatottságát, vagy Jézussal megegyezve vállalkozott az árulásra, vagy csak Isten rendelése alapján lett áruló, az mindegy. O is áldozati bárány volt. Júdás esetét a katolikus egyház nem firtathatja. Átengedte a terepet az irodalomnak. A Bibliának úgy kell maradnia, ahogy van. Nem teheti, hogy egyetlen tégla is kihulljon a 2000 éves hatalmas épületből, mert ez a vég lenne. A többi tégla is meglazulna. Örök kemény sziklavámak kell maradnia, amelyet az idők és tanok vihara se hönthet meg. A tudósok, akik ostrombakokkal lődözték a vár gyenge réseit (Renan, Pascal, Wcyliff, Abaelard stb.), azokat kiközösítették. Ez védelmi stratégia. Az irodalom (Dosztojevszkij, Ibsen, Goethe, Anatole France stb.) a Júdás-talánnyal foglalkozva arra az eredményre jutott, hogy Júdás volt a legigazibb apostol, csak ő volt a gnóza birtokában, alázatosan beleegyezett, hogy az isteni sophia eszköze legyen. Az apostolok is ígérkeztek, hogy ők is meghalnak Jézussal, de mikor helyt kellett volna állni, elhagyták, megtagadták. Az is árulás, ha valakit elhagyunk a bajában, hallgatunk, várunk, ki lesz az erősebb, a győző, és oda sorakozunk fel. Péter árulása is csak egy állomás az emberi opportunizmus halhatatlanságának történetében. Robespierrenek is mondták a barátai, veled együtt isszuk ki a méregpoharat, de thermidor 9-én eliszkoltak, hírmondó se maradt belőlük. Júdás problémáját pantheisztikus szempontból is meg lehet vitatni. Jézus szenvedélyesen szakított a zsidó hagyománnyal, az ortodoxiával. Ez nemcsak reform volt, hanem inkább forradalmi puccs a mérges, kiismerhetetlen, féltékeny, bosszúálló, hiú Jahve ellen. Jézus nem akart csak a zsidók Messiása lenni, ő mindenkiért meghalt. És ez a zsidó nép kiválasztottságának, privilégiumának megszűnését jelentette. Jézus fellázadt Jahve ellen, elhagyta, megtagadta, elárulta. Elérte őt is a metajurisztika, őt is megtagadták és elárulták. Ez az egyetemes oksági törvény, az ún. isten malmai — ki mivel vétkezik, azzal bűnhődik. LEHOCKY TERÉZ iA a mft
