A Hét 1993/2 (38. évfolyam, 27-52. szám)
1993-08-13 / 33. szám
FIGYELŐ PIKTOR-hÁSOPSZOR Egy tábor és valami más Nem igazán jó időt fogtak ki azok a gyerekek, akik július kilencedikétől július tizennyolcadikáig részt vettek az idén immár másodszor megrendezett Piktor '93 táborban. Negyven iskoláskorú gyerek öt országból — Magyarország, Románia, Kis-Jugoszlávia, Ukrajna, Szlovákia — jött el az esztergomi József Attila Általános Iskolába. A műsort változatosan állították össze a szervezők, s noha az időjárás nem tette lehetővé, hogy a táborlakók naponta fürödni járjanak, a gyerekek nem unatkoztak a bő egy hét alatt. A tábor létrehozásának ötletéről és a programról Pifkó Péterné táborvezető ad részletes tájékoztatást. — Tavalyelőtt Kovács Dezsővel, aki akkor a Párkányi Városi Művelődési Otthonban dolgozott, kitaláltunk egy rajzpályázatot, amelyen párkányi, esztergomi és gyergyói gyerekek vettek részt. A beérkezett pályamunkákból kiállítást szerveztünk. Itt már felmerült az az ötlet, hogy jó lenne ezeket a gyerekeket nyáron egy táborba összehívni, ahol gondoskodnánk a szakmai fejlődésükről is, valamint megismertetnénk őket Esztergom és környékének látványosságaival, történelmi emlékeivel. Tavaly szerveztük meg először a tábort. Akkor párkányi, esztergomi és gyergyószentmiklósi gyerekek voltak a táborban. Az idén már bővítettünk, meghívtunk gyerekeket a Vajdaságból és a Kárpátaljáról is. — A pályázaton csak a táborban lévő negyven gyerek vett részt? — Nem. Sokkal többen vettek részt a rajz pályázaton. Ide csak azokat a gyerekeket hívtuk meg, akiknek a pályamunkáját a zsűri a legjobbnak ítélte meg. Minden országból nyolcnyolc gyermeket hívtunk meg. — Ki fedezi a tábor költségeit? — A pénzt a táborra különféle alapítványok adták össze. A legnagyobb pénzösszeget a Magyarok Világszövetségének javaslatára a Szerencsejáték Rt. igazgatójától kaptuk. Ezenkívül támogatott bennünket Esztergom Város Önkormányzata, a Komárom—Esztergom Megyei Ónkormányzat, a Szabad Művelődés Alapítvány, a Párkányi Városi Műve-A Piktor '93 emblémát Beink Attila tervezte lődósi Központ, valamint a Rákóczi Szövetség. A program nagyon változatos. Amellett, hogy a diákok képzőművészeti tudományukat és ismereteiket gyarapítják, túrákon, múzeumlátogatásokon, koncerteken, színházi előadásokon vesznek részt. Aki akar lovagolhat, aki akar fürödhet — mármint akkor, ha az időjárás lehetővé teszi. A gyerekek Budapesten is eltöltöttek egy napot. Ďuriš Ágnes, a Párkányi Városi Művelődési Központ munkatársa az idén már másodszor vesz részt a Piktor táborban. Ő arról számol be, hogy az idén a Szepességbe terveznek egy háromnapos kirándulást Balassi Bálint nyomában. Erre az útra elkíséri őket Kobzó Kis Tamás is. Aztán természetesen lesz egy olyan est, amikor a gyerekek saját maguk állítják össze a műsort. Látszólag tehát ez a tábor hasonlít a valamikori úttörőtáborokhoz. Hiszen azokban is voltak kirándulások, diszkók, a táborlakók által szervezett előadóesték. Ez a tábor azonban ennél többet ad a résztvevőknek. Egy tábor és valami más. Itt a gyerekek szakemberek felügyelete mellett fejleszthetik rajztudásukat, bővíthetik földrajzi és történelmi ismereteiket, életreszóló barátságokat köthetnek a más országban élő magyar gyerekekkel. Követésre méltó a szervezők leleményessége, ahogyan kevés pénzből öszszehoztak egy gazdag programú tábort. Adva volt a József Attila Általános Iskola, ahol Pifkó Petemé a táborvezető tanít. Az iskola éttermében megoldották az étkezést, a torna- és tantermekben pedig a szállást. A gyerekek pedig jól érezték magukat. Surányí Attila a vajdasági Zentából jött. Az idén múlt tizennégy éves. Nagyon szeret rajzolni, noha most már egyre inkább gondol arra, hogy talán a számítógépek világa az, ami igazán vonzza. Azt mondja, sok újat tanult meg a táborban, különböző rajztechnikákat, meg aztán a honismereti túrákat is nagyon kedvelte. Ebben az évben van itt először, és sajnálattal veszi tudomásul, hogy valószínűleg utoljára, hiszen jövőre középiskolásként már nem vehet részt egy ilyen táborozáson. Pedig szívesen tenné... Mert onnan, ahonnan ő jött, néhány száz kilométerre dúl a háború, s addig amíg Esztergomban van, elfelejtkezik az otthoni öldöklésekről. — Olyan jó itt — nyugtázza komolyan Attila. Úgy látszik a teremben lévő fiúk és lányok is így gondolják, mert egyetértőén bólogatnak. — Csak egy baj van — jegyzi meg halkan egy nyurga szőke kislány. — Micsoda? — néznek rá értetlenül a többiek. — Az, hogy csak tíz napig lehetünk itt — válaszol sóhajtva a kis szőke. — Ebből a táborból szeretnénk hagyományt csinálni, s ha lesz rá anyagi keretünk, esetleg tíz nap helyett tizenöt napos is lehet — ígéri meg búcsúzóul Pifkó Péterné. Mit lehet ehhez hozzátenni? Reméljük, jövőre ismét találkozunk a Piktor '94-en, amely esetleg tizenöt napos lesz... KAMONCZA MÁRTA
