A Hét 1993/2 (38. évfolyam, 27-52. szám)

1993-08-13 / 33. szám

téssel, a képzőművészénél és gazdag vadászirodalmunk ecsetelésével feje­zem be mondandómat. Mire elkészültem, ebédhez szó­lították a tábor lakóit. Étkezés után a gyerekek falrajzait tekintettük meg, mivel Dolán György festőmű­vész segédlete és irányítása mel­lett, amolyan "falfestószeti" ver­senyt rendeztek a helyi focipálya betonpalánkján. Bevallom, tetszet­tek a színes zsírkrétával készített rajzok, illetve pasztellképek. Volt ott csendélet, tátrai táj, ám engem Sztruhár Melinda struccmadarai ej­tettek ámulatba, szinte elénk tárták Afrika ősi hangulatát, a szavannák álomvilágát, ahol tüzel a napfény, és perzsel a homok... A délutáni előadásig akadt még idő bőven baráti beszélgetésekre; az egyik pozsonyi apuka megkér­dezte, hogy tulajdonképpen miért lettem vadász, amikor a vadászat "árnyas" oldalairól, a pusztuló ál­latvilágról és vadvédelemről beszé­lek? Rövid töprengés után előhúz­tam jegyzeteim közül Korcsmáros László feljegyzését, amelyet a nyolcvannégy esztendős Mezei Sándorral készített. Az alábbiakat idéztem: "Nekem a mező meg az erdő volt a világom. No meg a puskázás. Hogy mi a szép, mi a jó ebben a kedvtelésben? Hát a fáradtságot elűző izgalom és bosszantások az olykor csütörtököt mondó puska némasága okán; a füttyszós nyári hajnalokon a har­matos fűben való bóklászás öröme; a tüdőt öblögető tiszta-hűs levegő­­élmény; a szertelenségével lenyű­göző élővilág változatosságának örökös szemlélése. Meglesni, ahogy az erdei réten, holdfényes puha tisztáson a patakhoz lopakod­nak az őzek; mentaszagú széna­boglyák tövében heverészni; ízlelni a végtelent az ormokról megnyíló tájban, ahol a mennybolt kékes­­szürke mezején millió csillag lege­lészik; elidőzni az éjszaka ránk terülő csendjében és belekacagni a halódó tűzbe, s beleburkolózni a hubertuszba; látni, amint a róka kisnyulakra, egerekre vadászik, a denevér pedig éjjeli rovarok után suhan, a borz kukoricát keres, a vaddisznó makkot ropogtat, az erre csavargó vadmacska és hiúz sze­me zölden villan, fülesbagoly hu­hog, s a szentjánosbogár gyorsan eloltja kicsiny lámpását..." Hát ezért lettem én is vadász, amit különbül mint az öreg gömöri vadász, úgysem tudnék megfogal­mazni. Node, azért is, hogy alko­nyaikor ne csak "egyetlen madár­­torokból" halljuk "feltörni a kakuk­kolást". MOTESIKY ÁRPÁD NyÁEJ jojó AZ A Llr-T NyáRJ kCĹPLó VlizôlNye E számunkban már a második résszel folytatjuk a hagyományos nyán képes versenyünket. Minden forduló után értékes díjakat sorsolunk ki azok között, akik helyesen tippeltek. Az öt héten át tartó verseny végeztével pedig további értékes dijakat nyerhetnek azok, akik legalább három helyes megfejtést küldenek be. Ne felejtse a megfejtéshez csatolni a lapban közölt versenyszelvényt! A könyvek sorsa A nyári üdülésre, pihenésre gyakran viszünk magunkkal könyvet is. A könyv és az írás az emberiség egyik legna­gyobb felfedezése, maga egy nagy csoda, varázslat. E heti versenyünkben a könyvek rö­vid történetéről, a könyvek sorsáról ejtünk pár szót. A régi rómaiak ezt ilyen dallamosan fejezték ki: Habent sua fala llbelli, ami magyarul így hang­zik: A könyveknek is megvan a maguk sorsa. Találó ez a szállóige, ha arra gondolunk, milyen fantasztikus kalandokon estek át a könyvek, mennyi ellensége volt, tűz, víz, háború, fosztogató zsoldosok, tudatlan barbárok, akik kapcaként te­kerték a lábuk köré a felbe­csülhetetlen értékű könyvlapo­kat. A könyv története az agyagtáblákkal kezdődött, ab­ban az időben, amikor még a kereket se találták fel. Az első könyv, amelyet régészeti ása­tások alkalmával a romok alól Ázsiában kikapartak, olyan ap­ró méretű agyagtábla, amely egy nagyobb tenyérben elfér, és 5 ezer ötszáz éves! A mai könyv alakját a róma­iak alakították ki, mégpedig viasszal bevont fa- vagy bronz­táblákból. Ezekre vésték stílus­sal (a görögök és a rómaiak fémiróvesszője) a betűket, te­hát, ha valakiről abban az időben azt mondták, hogy jó a stílusa, azt elsősorban az Iró­­szerszám minőségére gondol­ták! A papirost és a pergamen­től fatáblák közé kötötték, és ebből alakult ki a kéziratos könyv, a kódex. Kódexeink közül jelentős a Pray-kódex, mely a Halotti beszédet és imádságot tartalmazza, tehát az első összefüggő magyar nyelvemlékünk, melyet tájain­kon Deáki község templomá­ban is használtak. A középkorban nagy érték volt a könyv. Van példa rá, hogy egy—egy szép kódexért két—három falut is adtak cse­rébei A humanizmus korában Mátyás király udvarában Euró­pa-hfrű könyvtár született. Itt voltak a híres Corvinák, nevü­ket Mátyás király hollós címe­réről kapták. A holló latinul corvust jelent. A könyvnyomtatás feltalálá­sa Gutenberg mainzi aranymű­ves és tükörkészltő mester érdeme (1440). Ó készítette az első mozgatható betűket. A nyomtatás technikáját pedig a szölóprés, a sajtó működésétől leste el. Budán már Mátyás korában volt könyvnyomtató műhely (1473). Az első magyar nyelvű köny­vet Krakkóban nyomták, Kom­­játy Benedek fordította le úr­nője részére Szent Pál leveleit. Szólnunk kell még a három hfres város, Bártfa, Kassa és Lőcse nyomdászatáról, ahol a vallásos tárgyú könyvek mellett népszerű naptárakat és histó­­riás énekeket adtak ki. Okvetlenül meg kell említe­nünk Tótfalusi Kiss Miklóst, a kolozsvári nyomdászt, akinek életét, tragédiáját már számos regényben feldolgozták. A XIX. század közepéről mindenki is­meri a Heckenast-Landerer féle nyomdát, ahol a márciusi fiatalok kinyomtatták a 12 pon­tot és Petőfi híres versét, a Nemzeti dalt. A múlt század második fel­ében virágzó nyomdaipar fej­lődött ki Magyarországon, és a XX. század húszas—harmin­cas éveiben olyan neves nyom­dászok működtek, mint a gyo­mai Kner, a békéscsabai Te­van, a budapesti Cserépfalvi és Püski, akik nemcsak szép könyveket, hanem maradandó művészi értékeket is teremtet­tek. Benedek Marcell: Az olvasás művészete dmű tanulmányá­ban ezt írja: "A rádió, a film, a televízió, miközben órákat rabol el az olvasástól, egyben érdeklődést is ébreszt a feldol­gozott könyvek iránt. Lehet, hogy az új irodalomban semmi sem marad meg a régi műfa­jokból, de valamilyen módon mégis ábrázolni fogja az em­bert és az emberi sorsot." KÉRDÉSÜNK: A három felsorolt népszerű magyar regényíró közül ki írta ifjúkorunk kedvenc köny­vét A láthatatlan ember-t? 1. ) Jókai Mór 2. ) Gárdonyi Géza X.) Mikszáth Kálmán Kérjük, hogy válaszaikat le­velezőlapon, postafordultá­val, a versenyszelvénnyel együtt küldjék szerkesztősé­günk címére. Nyál? (2)' r »i > ' i . i i i MV* Nyári képes ooo M M\MM )00 ^ ^ Tel 07.37 73 60 lOOei.TMTMoiWK ^$*OOA 17 g5 versenyünk támogatói: HŐS SLOVENSKO |&0s£ 1 Äpredaj MASA a MA 1 B0VS>| SOVVCH VÝROBKOV M TKD Elektronik, HŐS, ■ Agris, Berkes Tibor, Ág Press, Garancia Üzletház, DE LUX. A HFT 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents