A Hét 1993/2 (38. évfolyam, 27-52. szám)
1993-07-30 / 31. szám
LEPOROLT HISTÓRIÁK plávik (kékek) már 4:2-re vezettek, és nagyon úgy festett a dolog, hogy ezúttal megtörik a magyarok 28 éves veretlenségi sorozata. Percekkel a befejezés előtt Csikar kiegyenlített. Aki meg edzésen sem szeretett veszíteni Jugoszlávia — Sándor "Tschikar" 4:4 (Megjelent a belgrádi Tempóban 1958. X. 6-án) Számos kedvencem volt a focisták között — közülük Sándor "Csikar" volt az egyik. A zöld gyepen nem ismert lehetetlent, szó szerint a győzelem embere volt. Szeged környékéről Móravárosból került 1948-ban az MTK-ba. Első meccsét a magyar válogatottban 1949-ben játszotta Csehszlovákia ellen, majd 1964 őszén ugyancsak a csehszlovák gárda ellen búcsúzott 36 évesen. Annak idején Puskásék között nemigen tudott gyökeret verni. Pedig ő volt a legjobb magyar jobbszélső. Tudásban messze Budai előtt állt. Játékban egyénibb, harciasabb és színesebb volt. Hogy aztán mégis Budai II. László volt az Aranycsapat jobbszélsője, arra egyszerű a magyarázat: az ő játéka "összenőtt" a fejelőmüvész Kocsiséval. Ök ugyanis már a Fradi ifiben együtt fociztak. "Csikar" igazi klasszisa 1957-ben az úgynevezett Ba-Sándor "Csikar" gólja az 1958-as budapesti magyar—jugoszláv mérkőzésen róti-fóle csapatban kezdett kibontakozni. Hamisítatlan humora, jókedve, igazságszeretete jó hatással volt az akkori csapat tagjaira. Sándor "Csikar" kismilliószor előadta, hogyan is került Budapestre. Ez alaptörténet. Ezért úgy vélem, hogy hiányos volna ezen írás az akkori sztori nélkül. — Egy gumijavító üzemben dolgoztam — vallja az egykor 75-szörös válogatott. Egyik délelőtt pesti urak kerestek. Az, hogy topisan néztem ki, nem kifejezés. És rettenetesen nyápic gyerek voltam. Láttam az urakon, hogy nagyon elcsodálkoztak, majd félrevonultak, és hosszasan tanakodtak. Rá is kérdeztek, hogy én vagyok-e a Sándor Károly? Mire a másik úr megszólalt: — .Ugorj egyet, fiacskám! Én erre nagyon dühbe gurultam, és ingerülten válaszoltam: — Mit ugornék, nem vagyok ón majom! Legjobb játékát a válogatottban 1958 őszén mutatta Zágrábban a jugoszlávok ellen. A Ezen a meccsen háromszor talált be a híres Beara kapujába. Az ötvenes években még a sportlapokban is sokat foglalkoztak a politikával. E példa is ékesen jellemzi "Csikar" fifikáját. Eképpen kért Népsportot az újságárusnál: — Adjon már egy sportot, hadd tudjam meg mennyi traktort kaptunk a nagy Szovjetuniótól. Az egyik FTC—MTK örökrangadón Palotás gólt fejelt az FTC kapujába. Palotás fejelés közben bal könyökkel úgy szegycsonton vágta Mátrait, hogy a 80-szoros válogatott OTP-részletre szedte a levegőt, jobbal pedig kiverte Gulyás Géza két fogát, s telibe még gólt is fejelt. A fradisták káromkodtak, mint a kiképző őrmesterek. "Csikar" pedig vórlázító vigyorral figyelte a sebeiket nyalogató zöld-fehér kompániát. Mátrai döhbe gurult: — Megállj "Csikar", mindjárt szólok a Dalnokinak. — Az Isten szerelméért, csak azt ne! — rimánkodott az apró jobbszélső. Megígérem, hogy a labda közelébe sem megyek, csak nehogy rám uszítsd Jenőt... A könyörgés hatott, Dalnoki pórázon maradt. Két perc sem telt el, Sándor elviharzott, bevágott egy pazar gólt, s utána cserét kérve le is vágtatott a pályáról. Aztán csak nézett az oldalvonalon túlról, azzal az ördögi vigyorral az ábrázatán. Az anekdoták százai őrzik a csavaros eszű, szikrázó humorú, mindig "slágfertig" jobbszélsőt. Most egy "másik" Sándor Károlyt állítunk örök példaként minden sportember elé. 1962 novemberében Párizsban játszott a magyar csapat. Még szünet előtt Sándor hatalmas rúgást kapott a térdére, és úgy kellett bevonszolni az öltözőbe. Botár doktor komoly sérülést állapított meg. De "Csikar" mindenáron játszani akart. Ezért Baróti edző keményen elmarasztalta, mert szerinte a legfontosabb az egészség, s ha kell a válogatott tíz emberrel játszik tovább. A II. félidőben Baróti elképedve látta, hogy "Csikar" átvórzett kötéssel ott van a társai között. — Állítson fegyelmi elé, vagy büntessen meg, de a fiúkat nem hagyom cserben. Végigjátszotta a meccset, és oroszlánrészt vállalt a 3:2-es diadalból. Góljai közül élmónyszámba mentek az úgynevezett "Sándorszögből" lőtt gólok. Ilyen specialitással az osztrák "sógorokat" is "megkínálta". A 90 perc letelte után játékostársai megkérdezték: — Hogyan csináltad? — Helyezkedés kérdése az egész. Azért lett gól, mert az osztrák kapus rosszul, a kapufa meg jól helyezkedett. A sors sok mindenben kegyes volt hozzá, viszont két dologban alaposan megtréfálta. Az 1954-es vb-re csak mint nézőt (!) vitték ki. Nem fórt a 22-es keretbe. Ezt Sebes Gusztávnak sosem tudta megbocsátani. A másik: Sándornak van egy fia, aki világtalan. Sajnos Mátraihoz, Dalnokihoz-, Bundzsákhoz hasonlóan ő sem látogatja a magyar pályákat. Pedig most szükség lenne meglátásaira, poénjaira, beköpóseire a magyar foci tartós sivárságában. BABIÁK LÁSZLÓ i* ,.
