A Hét 1993/2 (38. évfolyam, 27-52. szám)
1993-07-30 / 31. szám
GONDOLKODÓ Az utóbbi napok politikai eseményei közül feltétlenül figyelmet érdemel a Nyitrai Pedagógiai Főiskola keretében alapítandó Nemzetiségi és Etnikai Kultúrák Kara körül kialakult helyzet. Ugyanis nem sok jót jósol pedagógusképzésünk jövője szempontjából az alapítandó kar tervezete. Ez lényegesen különbözik attól a tervezettől, melyet a főiskola rektora által kinevezett nemzetiségi előkészítő bizottság kidolgozott. Az új tervezet szerint csupán az alapiskolák alsó tagozatára képeznek magyar nyelven magyar pedagógusjelölteket, a felső tagozatra szóló képzés nyelve a szlovák lenne. Szinte hihetetlenül hangzik, de tény, hogy egy magát alkotmányos demokráciának feltüntető rendszerben a totalitarizmus időszakát felülmúló szívós kitartással munkálkodik a kormányzat anyanyelvi oktatásunk elsorvasztásán. Ámulatba ejtő, milyen elszántsággal, kifinomult taktikával és a jól álcázott megtévesztés eszközeivel próbálják Pezlár elvtársék elveit átültetni a gyakorlatba. Első pillanattól tudtuk, hogy számunkra nem készségéi pallérozni a jó példa segítségével, a magas szintű nyelvműveléssel. Pedig nemzeti identitásunk megőrzésének legfőbb feltétele a magas szinten művelt anyanyelvűnk. Ezért hát ez a nagy igyekezet oktatásunk átalakítására. Mert itt ugye nem leépítésről, hanem "számunkra előnyös változtatásokról" van szó. Az ún. alternatív iskolák létrehozása elsősorban "a mi érdekünk", men a magyar szülők "választási lehetőségét bővíti", hangzik a hivatalos magyarázat. A józan szülő meg csak ámul és bámul, s azt kérdezi: De hát hol itt az alternatíva, amikor a tanítási módszerek nem változnak, csak egyes tantárgyak oktatásának nyelve változik. Bizonyára helyesebb lenne esetünkben a kétnyelvű iskola elnevezés, amely nagy valószínűség szerint a teljesen szlovák nyelvű oktatásra való átállásnak lenne az első állomása. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy legyünk mindig résen, amikor iskolaügyünkben hozott döntéseivel nyilvánítja ki "jószándékát" irántunk a kormányzat. Ilyen esetekben, mint a közeljövőben megalapítandó nyitrai kar terlehetséges módozatok közül nem is a legideálisabbat választottuk —, mintha valamennyien más irányba húznánk. Tartsuk mindig szem előtt, hogy a pártérdek nem élvezhet elsőbbséget a valamennyiünket egyaránt érintő, legszélesebb körű kisebbségi érdekkel szemben. Szlovákiai magyar vonatkozásban nem is voltak soha az általános érvényű kisebbségi szempontokkal ellentétesek a pártérdekek, csak vezető politikusaink emberi gyarlósága, a presztízs megszerzésére irányuló túlzott igyekezet, a beteges rivalizálás hiúsította meg esetenként az egységes fellépést. A Nemzetiségi és Etnikai Kultúrák Karának ügye jó alkalom lehet arra, hogy bizonyítsuk, már kinőttünk gyermekbetegségeinkből Reagáljunk határozottan, közös álláspont alapján, valamennyi létező törvényes eszközt felhasználva céljaink elérése érdekében. Az iskolaügy területe próbakövévé válhat együttgondolkodási készségünknek. Semmiképpen nem engedhetjük tovább romlani a jelenlegi helyzetet, állásainkból egy jottányit sem adhatunk el. Elképzelni sem tudom, hogy éppen a rend-Nem léphetünH vissza megfelelő megoldás a Nemzetiségi és Etnikai Kultúrák Kara. Gondjaink kielégítő és véglegesorvoslását felsőszintű képzésünk területén csak egy önálló magyar oktatási intézmény biztosíthatná. Csak a kényszerítő körülmények nyomása alatt egyeztek bele a szlovákiai magyarság képviselői abba, hogy a Nemzetiségi és Etnikai Kultúrák Kara biztosítsa pedagógusképzésünket. Más választási lehetőségünk ugyanis nem volt. Kész helyzet elé kerültünk. Az önálló magyar egyetem kemény elutasításra talált a hatalom részéről. Még csak halvány remény sem mutatkozott belátható időn belüli megalapítására. így alakult ki a szlovákiai magyar körökben egy erős magyar kar létrehozásának szükségessége a Nyitrai Pedagógia Főiskola keretén belül. Azonban különböző okok folytán — részben egyik politikai pártunk hibájából — ez az elképzelésünk sem talált támogatásra az állami szerveknél. Ezt a megoldási módozatot is elutasították, így egyetlen lehetőség maradt pedagógusképzésünk megoldására: a Nemzetiségi és Etnikai Kultúrák Kara. Nemzetiségünk képviselői ezt csak más eshetőség híján, és jelentős fenntartásokkal fogadták el. Kinyilvánították többek között azt is, hogy ezt a változatot nem tartják végleges megoldásnak. És már itt is van a hideg zuhany! A Liba rektor úr által megbízott nemzetiségi bizottság tervezetét semmibe veszik. Amint beleegyeztünk felsőfokú nemzetiségi képzésünk rendezésének ismertetett módozatába, a hivatalos politika máris elállt a tárgyalásokon megígért engedményeitől. Kezdődik a kigolyózás. Mi nél jobban beszűkíteni a kisebbség nyelvén folyó oktatást, ez az elsődleges cél, amely a rendszerek változásait is túléli. Különösen hatásos módja a nyelvbomlasztásnak, ha a magyar pedagógusjelölteket szlovák nyelven képezik, mivel ők így képtelenek lesznek diákjaik nyelvi kultúráját, kommunikációs vezetének megváltoztatása, feltétlenül tiltakoznunk kell. Nem kétséges, hogy ebben a helyzetben részünkről a politikai szempontokon felülálló egységes kiállásra van szükség. Az oktatásügy az a terület, ahol nem hátrálhatunk! Nem következhet be visszalépés, itt csak előre mehetünk! És ne valamennyien külön utakat követve, ki-ki a saját szakállára próbáljon előrehaladni, e területen feltétlenül egységes magyar koncepciót kell kidolgozni. Amennyiben az egyeztetett külső fellépésünknek az az előfeltétele, hogy először egymás között jussunk konszenzusra, akkor ezt feltétlenül el kell érnünk. Még akkor is, ha valamennyiünknek meg kell kötnünk a magunk kis belső kompromisszumát. Mindig célravezetőbb egy belső kompromisszum, melyet egységesen követünk — még ha a szerváltás után szűnne meg a felsőtagozatos pedagógusképzés. Ilyen "eredményt" még az előző rendszer sem mondhatott magáénak. Az ábra itt rendkívül egyszerű: vagy marad, vagy megszűnik felsőtagozatos pedagógusképzésünk. Más alternatíva nincs. Ilyen helyzetben számunkra elfogadható kompromiszszum sem kínálkozik. Ez. az állapot már önmagában is egy egységes szemlélet kialakításának irányában hat, ami józan ésszel mérlegelve csak ez lehet: Az egyedüli elfogadható megoldás a pedagógusképzés folytatása mindkét tagozatra. Éppen ezért nincsenek kétségeim afelől, hogy ebben az esetben valamennyien a teljes egyetértés szellemében állunk ki ügyünk érdekében. Együd László A HÉT 5
