A Hét 1993/1 (38. évfolyam, 1-26. szám)
1993-01-01 / 1. szám
HÍRMONDÓ KÜLDETÉS A KARPATALJAN Vándorszínészek örököse Aligha kerülhetett volna jobb helyre a legutóbbi Szilvániadíj, mint Beregszászba, ott is Schóber Ottóhoz, a helyi Magyar Népszínház főrendezőjéhez. Schóber Ottó nemrég töltötte be 60. életévét, éppen 40 esztendeje szervezett magyar színjátszó csoportot a Vérke-parti városban. Első kirobbanó sikerük Szigligeti Liliomfi\a volt, mellyel bejárták a Kárpátalja magyarlakta községeit. A fűtetlen kultúrházakban mindig forró hangulatot teremtett a lelkes kis csapat. Negyven esztendő alatt negyven darabot mutattak be Schóber Ottó vezetésével, s 1959-ben elnyerték a Kiváló együttes címet, maga a színház alapítója pedig 1963-tól Érdemes népművelő címre jogosult. Anyaországi közönség Kisvárdán láthatta A sátán fattya című darabjukat, melyet Nagy Zoltán Mihály kárpátaljai magyar író kisregényéből Schóber Ottó alkalmazott színpadra. A határokon túli magyar színházak szabolcsi seregszemléjén különdíjasok lettek. Csak sajnálhatjuk, hogy valamilyen félreértés folytán Schóber Ottó nem utazhatott el Budapestre az Erzsébetdíj-átadó gálaestre. Maga a Szilvánia-díjas is furcsállja az esetet. Nyilván ő lett volna illetékes szólni a kárpátaljai magyar színjátszás múltjáról, gondjairól, biztató terveikről. Bizonyára az idén nyíló beregszászi hivatásos színházról is hallottunk volna tőle, hiszen az ötlet évekkel ezelőtt magától Schóber Ottótól eredt... POZSONYBAN IS NYERTEK Több mint tíz év után , 1992. december 5-én ismét Pozsonyból jelentkezett a Magyar Rádió Ki nyer ma? című népszerű zenei műsora. A pozsonyi Magyar Kulturális Központból sugárzott adásnak, melyet a Szlovák Rádió is átvett, két műsorvezetője volt: Czigány 'György, a Magyar Rádió munkatársa és Rácz Tibor, aki szlovákul vezette a műsort. A közönség körében szeretettel köszöntötték dr. Rajter Lajos karnagyot, aki maga is egy kérdést tett fel a játékosoknak. A zenei játéknak ezúttal szlovák nyertese is volt. Prikler László felvétele Csalódtunk... A Csemadok Királyhelmeci Alapszervezete és a Mécs László Népfőiskola ezúttal a '68-as események okán bécsi emigrációba vonult Monoszlóy Dezsőt látta vendégül. A csaknem háromnegyed órás késéssel érkező vendég és neje, Katalin asszony az autóból egyenesen a pódiumra lépett, hogy az utóbbi kedvcsinálóképpen Monoszlóy Boszorkánydalok című versciklusa részleteivel teremtsen jó hangulatot a nézőtéren. Utána helyi pedagógusaink néhány Mécs László-verset adtak elő. Az est fénypontját jelentő előadás, amely Mécs László költészetéről szólt, azonban csalódást keltett, mert Monoszlóy a Látóhatár című folyóirat egyik régebbi számában megjelent esszéjének felolvasásával “tisztelte meg" csupán hallgatóságát. A monoton felolvasásból álló előadás — ha tartalmilag mégoly érdekes lett volna is — sem igazán tudta lekötni a foglalkozására és műveltségére való tekintettel nagyon is heterogén összetételű közönséget. Sajnos, ezúttal még a tartalmi meglepetés is elmaradt, hiszen Monoszlóy jószerével csak a Mécs-kortársak többékevésbé lesújtó véleményét tolmácsolta, alig hallatva saját értékelő szavait. Bár mindenki tisztelettudóan végigülte a kb. másfél órán át tartó felolvasást, a csalódás valamennyiünk arcáról leolvasható volt, s hatást gyakorolt a műsor második részében tervezett beszélgetés színvonalára is. A műsort vezető Gyimesi György kérdést feltevő próbálkozásain túl alig akadt valaki, aki Monoszlóy Dezsőtől valamit is kérdezett volna. ZSEBIK ILDIKÓ 8 A HÉT
